A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Kis Ferenc Balázs pályázati munkatárs (Fót) Azért jöttem el ide, mert hiszek az evangélikus egyház jövőjében is, nemcsak a múltjában. Igénylem azt, hogy egyházunkban olyan célok alakuljanak ki, amelyek mögé fel lehet sorakozni, kortól és képzettségtől függetlenül. Az ilyen jellegű országos eseményeken azért szeretek jelen lenni, mert itt megtudom, merre tartunk. Az előadások közül ifj. Fabiny Tiboré (Gyógyulást az egyháznak!) állt hozzám a legközelebb, de Prőhle Gergelyé (Gyógyulást a társadalomnak!) is tetszett. Az általuk felvetett kérdések manapság engem is foglalkoztatnak.

Fényes Pálné nyugdíjas (Nagytarcsa)

Mintegy harmincan érkeztünk Nagytarcsáról egy idősebbekből álló csoporttal, lelkészünk vezetésével. A csömöri és az orosházi találkozókon is ott voltam, ezt is nagyon vártam. Tudtam, mi lesz a program, olvastuk az Evangélikus Élet beharangozó cikkeit, és készültünk. Már az első napra eljöttünk, itt is aludtunk. Hogy Fehérváron mi tetszett? Hát, ifj. Fabiny Tibort órákig elhallgattam volna, de mások is így vannak vele a csoportban. Gáncs Péter a mi lelkészünk volt, és nagyon büszkék vagyunk rá, hogy püspök lett. Erre az alkalomra – ahogy több gyülekezet küldöttségénél látszik – mi is felvettük a hagyományos viseletünket, mert ez a mi örökségünk.

Molnár Attila vállalkozó (Balatonboglár)

A találkozókkal kapcsolatos első személyes élményem gyermekkoromhoz fűződik, amikor 1984-ben a Budapest Sportcsarnokban részt vehettem a Lutheránus Világszövetség nagy- gyűlésén. Ott találkoztam és beszéltem Káldy Zoltán püspök úrral, amit sohasem felejtek el. Itt, Székesfehérváron a sok mosolygó ember feledteti velem a rohanó és csak a pénzről szóló nagyvilágot. Kell ez az öszszejövetel, mert ezen a helyen azt mondhatjuk el, amit érzünk. Mindenki evangélikus hittestvér! Ha otthon elmegyek egy baráti társaságba, azt sem tudják, ki az a püspök, vagy mit jelent az egyház szó.

Károlyfalvi Zsolt testnevelő tanár és teológushallgató (Orosháza/Pestlőrinc)

A pestlőrinci Új Teremtés együttessel vettem részt ezen a találkozón, melyen bizonyságtétellel szolgáltunk. Nem csupán a fellépés, de a próbák is hatalmas élményt jelentettek. A kereszténység mindig közösségi dolog: teli volt a sportcsarnok aktív evangélikusokkal, köztük teológustársaimmal is. Nekünk mindig ott kell lennünk, ahol bizonyságtételre van szükség, legyen az egyházi vagy világi alkalom. A délutáni kiscsoportos beszélgetések éppen erre készítettek fel bennünket: mi a teendő, ha vitában kell bizonyítanunk hitünk igazságait.

Polereczky Györgyné gyülekezeti munkatárs, nyugdíjas (Kiskőrös)

Odahaza rendszeresen részt veszek a missziói munkában, legyen az rádiós istentiszteletek felvételeinek továbbadása, konferencián való részvétel vagy gyülekezeti rendezvény szervezése. Noha a mezőgazdaságban mostanra, Péter-Pál napjára esik a munka zöme, elég szép számmal jöttünk Kiskőrösről. A most felmerülő kérdések nagyon aktuálisak voltak, a rá kapott feleletek pedig csak megerősíteni tudnak bennünket. Különösen tetszett a megigazulásról szóló délutáni beszélgetés Szabó Lajos rektor úrral. Nekem ez volt a mondat végén a pont. Na meg az új liturgia: színt hoz majd az egyház életébe, hiszen ami jelenleg van, ez egy rövidített változat.

Lassu Tamásné óvodavezető (Várpalota)

Mi a „közelből” érkeztünk. Többen kifejezetten azért jöttünk el, mert tetszettek az előadások és a beszélgetések témái. A tanév végére igencsak elfáradtam, és azt kívántam, a „Gyógyulást a világnak!” bárcsak számomra is meghozná a gyógyulást. Nagyon megfogott Mekota Ervin ökológiai előadása. Ez a fajta környezeti nevelés az óvodákban is egyre nagyobb szerepet kap. A beszélgetések közül „A szétszakadozások gyógyítása az egyházban” címmel Hafenscher Károly által vezetett csoport munkája vonzott – mivel én odahaza nem igazán éreztem ezeket a szakadásokat. Szerintem olyan nagy baj nincs, és ami megoldásként megfogalmazódott bennünk, az az ima, a bocsánatkérés és a megbocsátás. Együtt kell élni a más véleményű emberekkel!

Kecskeméti Pál lelkész (Kiskőrös)

Örültem a találkozónak és a „beteg világ” témakörnek. A gond az, hogy az egész világ egy ördögi körben forog, amiből kiszakadni – akár hívőnek, akár nem vallásosnak – szinte lehetetlen. A szervezésről annyit, hogy tudom, mivel jár egy ilyen országos rendezvény koordinálása, de az ebédet talán jobban meg lehetett volna oldani. Idős emberek álltak sorba túl hosszú időn keresztül. A záró-istentisztelet az új liturgiával zajlott, amely szerintem igen hosszú. Tetszeni ugyan tetszik, de lehet, hogy el fogja venni a prédikációtól az időt. Ezenkívül a nagy gyülekezetekben szerintem nehéz lesz a bevezetése – éppen a megszokás miatt. De majd megpróbálkozunk vele...

Gergály Melinda tanuló (Fót)

Nagyszüleim ösztönzésére jöttem el, de nem bántam meg, mert nagyon tetszett az egész. Fóton ugyan tagja vagyok a gyülekezeti ifjúságnak, de sajnos egyre kevesebben járunk. Itt, Székesfehérváron meg tudtuk beszélni a dolgokat. A Mevisz tevékenysége különösen tetszett, erről egy délutáni beszélgetésen szereztem tudomást. „A kirekesztő falak eltávolítása” címmel diavetítéses előadás keretében mutatkoztak be. Sajnos aránylag kevesen voltak rájuk kíváncsiak, úgy tízen lehettünk. Noha Fóton is járok templomba, ez az itteni újfajta záró-istentiszteleti liturgia ismeretlen volt számomra, de a programfüzet segítségével követni tudtam.

Ifj. Káposzta Lajos

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::