A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Marton Tamás "színpadmester" munka közben

A találkozó mintegy 2200-2400 főnyi résztvevőjének tájékoztatását, útbaigazítását, biztonságát és kényelmét százötven rendező biztosította. Legtöbben a helyi egyházközség tagjai voltak, de a környékbeli települések gyülekezeteiből – Csákvárról, Bakonycsernyéről és Tordasról – is érkeztek önkéntes segítők. A szervezési munka pedig már hónapokkal ezelőtt elkezdődött...

A két évvel ezelőtti orosházi találkozó után hosszú hónapokon át még csupán az ötleteket gyűjtötték, és próbálták elképzelni, milyen lesz majd a székesfehérvári rendezvény. Csak később vált véglegessé a téma: „Gyógyulást a világnak!” A program kidolgozását és az előadók biztosítását az Országos Egyházi Iroda vállalta, így a helybéli szervezőkre a többi feladat hárult: a helyszín kiválasztása és alkalmassá tétele a találkozóra, a regisztráció gördülékenységének biztosítása, az étkeztetés, az elszállásolás és egyebek. A szervezési munka során a fehérvári gyülekezet mintegy száz különösen aktív tagjához ötven olyan személy is csatlakozott, akik a gyülekezeti körlevélben közzétett felhívás nyomán érezték úgy, hogy nekik is szolgálatot kell vállalniuk az országos találkozó lebonyolításában.

Az elmúlt két-három hónapban már hetente találkoztak. A munkacsoportok élére vezetőket választottak. A legtöbb feladat a regisztrációs teamre hárult, nekik kellett az érkezők nevét az előre elkészített jegyzékből kikeresni vagy mihamarabb nyilvántartásba venni és a szükséges információkkal ellátni. Nagy segítség volt, hogy a résztvevők fele vagy hatvan százaléka időben jelezte érkezését, és voltak gyülekezetek, melyek nagyon pontosan tartották magukat a jelentkezésekhez. Mások csak az utolsó napokban vagy órákban döntöttek a találkozón való részvétel mellett, így fordulhatott elő, hogy szombat reggel viszonylag hosszú sor kanyargott a tetszetős külsejű információs pavilonok előtt, egyesek pedig lemaradtak a program elejéről. Míg a „regisztrációsokat” Mészáros Tamás, az egyházmegye felügyelője fogta össze, addig a második legnépesebb rendezői csoportot, a „csarnokgárdát” Kiss László irányította. Ő tényleg minden zugában ismeri az ARÉV Sportcsarnokot, hiszen építészként segítette a néhány évvel ezelőtti átépítést.

Sokaknak feltűnt az igényes, szép kivitelű, 2200 példányban kinyomtatott programfüzet, amelyet a gyülekezet festőművész tagjának, Kovács Árpádnak az akvarelljei és rajzai díszítenek. Ezekkel az alkotásokkal az internetes oldal látogatói már korábban megismerkedhettek.

A szervezőket bizonyára az a nemes cél vezette, hogy a csarnoktól a szállásig és az étkeztetési helyekig a lehető legrövidebb utat kelljen megtenniük a találkozó résztvevőinek. E „takarékoskodás” jegyében azonban az egyik ételosztó helyre (a Gyümölcs utcai kereskedelmi szakközépiskola étkezőjéhez) sajnos aránytalanul sok embert osztottak, így volt, aki csak három óra körül ülhetett asztalhoz, miközben a csoportbeszélgetések éppen abban az időben kezdődtek egy nem is annyira közel eső másik helyszínen...

De nem volna méltó ezt a rendezési hiányosságot hosszasan ragozni, hiszen a másfél napos rendezvény más területein nem volt lényeges fennakadás. A szervezők lehetővé tették, hogy a programok lelki tartalmához a test kényelme társuljon.

Szívem szerint azt írnám, hogy végezetül álljon itt a főszervező, Kissné Kárász Rózsa neve, ám ő tiltakozna a titulus miatt, hiszen szavai szerint „a főszervező a Jóisten volt”. Elérzékenyülten mondta el, hogy mennyi „nem várt, égből jött” segítséget éltek át együtt a találkozó megszervezésekor gyakorlatilag mindennap. Sokan, sokat imádkoztak a sikerért. Amikor pedig a rengeteg teendő és a nehézségek miatt úrrá lett volna valamelyikükön kilátástalanság, egy másik rendezőtől jött a biztatás SMS-ben: „Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem.”

Szegfű Katalin

Regionális hozzárendelés: Székesfehérvári Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::