Élõ víz

Hozzászólás a cikkhez

Biztassuk egymást

Hétköznapi életünkben az örömnek elsõsorban hangulati és érzelmi töltése van. A Szentírásban azonban az öröm a békességhez hasonlóan az Istennel való közösség ajándéka, amely egész valónkat megújítja. "Teljes öröm van tenálad!" (Zsolt 16,11) Ebbõl az "új"-ból azonban az öröm érzelmi töltése mégsem hiányozhat. Korunkban különösen is szükségünk van erre, hiszen olyan sok a csalódástól megkeményedett szív, annyi a keserûség, a bosszúság, rosszkedv! Isten közelében megszabadulhatunk a negatív érzelmektõl, depresszív hangulatoktól. Biztassuk hát egymást: szívet vidító öröm Istennel élni. Kezdjük vele a reggelt, töltsük társaságában napjainkat, és adjuk is tovább ezt az örömöt!

Csendes percek

Egészségünk, anyagi gyarapodásunk érdekében sok mindent megteszünk, áldozatokra is képesek vagyunk. Lelki egészségünk és belsõ gazdagodásunk érdekében azonban nem biztosítjuk magunknak az Isten elõtti csend áldását. Pedig rohanó világunkban szükségünk lenne arra, hogy Istennek elmondjuk mindazt, ami lelkünket terheli, hogy megosszuk vele gondjainkat, és kérjük a segítségét. "Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten!" (Zsolt 46,11) Istennek van ideje, türelme és szeretete, hogy végighallgasson minket. Az Isten elõtti csöndben figyelhetünk biztató és utat mutató szavára. Észrevesszük bálványaink hitványságát, belátjuk rossz döntéseinket, felismerjük az igazi értékeket, és erõt kapunk feladatainkhoz. Bizony nem elveszített percek ezek!

De profundis

"A mélységbõl kiáltok hozzád, Uram!" (Zsolt 130,1) Sok minden változott azóta, amióta ez a zsoltár megszületett. Más világképben gondolkodunk. Másképpen szórakozunk. Mások a szokásaink. Más kérdésekkel foglalkozunk, és más problémák megoldásának gondja terhel minket.

Nem változott azonban az emberi sors alapvetõ helyzete: a mélység szituációja. Az ókori sorsdrámák, a mai tévéjátékok, de életünk eseményei is ezt tanúsítják. Így van ez, bár nem szívesen beszélünk róla, és sokszor hazug ábrándokkal narkotizáljuk egymást és önmagunkat.

A mélység szituációjában élünk

Ez a zsoltár arra biztat, hogy ez a mélység nem lezárt és nem reménytelenül feneketlen. A zsoltáríró nemcsak a mélység tragikus realitását ismeri, hanem Istent is, aki mentõ szeretetével hajol le a mélységben vergõdõkhöz. Ezért kiálthatunk hozzá. Nem a süket Semmi vesz minket körül. Nem a véges anyag könyörtelen körforgásában élünk. Van Isten, akiben bízhatunk. Neki nem közömbös az életünk. Ezért a régi imádság így formálódhat át szívünkben: "A mélységben is dicsérlek téged, Uram!"

Különös valuta

"Vigasztalással fizetek neki." (Ézs 57,18) Isten vigasztalással fizet. Különös valuta. Nem jegyzik a bankok, mégis az egész világon érvényben van. Értékét nem lehet pénzben kifejezni, de meg lehet tapasztalni. Jézus búcsúzásakor így biztatta megrendült tanítványait: "Jobb nektek, ha én elmegyek; mert ha nem megyek el, a Pártfogó nem jön el hozzátok, ha pedig elmegyek, elküldöm õt hozzátok." (Jn 16,7) Pál apostol azt írja, hogy a "vigasztalás Istene megvigasztal minket minden nyomorúságunkban" (2Kor 1,3-4). Szomorúságunkban hittel imádkozzuk, énekeljük: "Szentlélek, öröm Lelke, te vigaszul jöttél, / hogy a bûnt úgy ûzd szerte, mint felleget a szél. / Megvigasztal szavad, letörli könnyeinket, / új örömre hív minket, új reménységet ad." (EÉ 238,1)

Madocsai Miklós

::Nyomtatható változat::