EvÉlet - Lelki segély

Hozzászólás a cikkhez

"Idén húszesztendős házasságunk megrontója az alkohol. Minden bajunk, keservünk kizárólag annak köszönhető, hogy az uram nem tud parancsolni magának, ha ital van a közelében. Az első egy-két pohár még oldott, vidám hangulatba hozza, de ahogy egyre többet iszik, úgy válik a szemünk láttára egyre agresszívabb emberré. Nem mondom, hogy rossz férj és apa lenne, mert ha józan, aranyból van a szíve, rendesen dolgozik, és figyelmes is. Amikor azonban elveszíti a kontrollt, és mértéktelenül sokat iszik, akkor - ha tettleg nem is, de szavaival, jogtalan kritikáival, rosszkedvével - még a legszebb ünnepeket is tönkreteszi. Már annyiszor kértük, hogy próbáljon ki egy elvonókúrát, ám ő nem hajlandó rá. Sokszor úgy érzem, ha a hitem nem volna, már régen tönkrementek volna az idegeim. Úgy szeretném, ha sikerülne megváltoztatni a férjem! Kérem, segítsen!"

Az ember, ez a nagyra hivatott, ámde mégis olyannyira törékeny élőlény egyedülálló abból a szempontból is ezen a földön, hogy ismeri az önmegkárosítás és önmegsemmisítés lehetőségét. Paradox módon erre az útra gyakran az élvezetszerzés vágyával lép rá, majd káros szenvedélyei lassan fojtogatni kezdik, nemritkán fel is emésztik. Tanácsot kérő kedves levélírónk ebből a kilátástalan helyzetből szeretné kimenteni házastársát és visszaadni őt a szenvedélymentes, boldog életnek.

Sajnos már válaszom elején el kell mondanom, hogy az alkoholfüggőségből kivezető út rendkívül rögös, és nagyon sok kitartás kell ahhoz, hogy mind a beteg, mind a kísérő családtagok végigmehessenek rajta. A magyar pszichiátriai irodalom szerint a "gyógyulás arányát 30%-ra becsülik, utógondozással, klubterápiával pedig 50%-ra emelhető". Az alkoholizmus gyógyíthatatlan abban az értelemben, hogy sokéves absztinencia után minimális mennyiségű alkoholfogyasztás is a betegség kiújulásához vezethet. Azonban gyógyítható olyan értelemben, hogy roppant erőfeszítéssel, szakemberek segítségével, Krisztus szabadításában bízva tartós absztinencia mellett ki lehet lábalni az akut betegség állapotából. Nehéz út, de nem reménytelen. Nem megy olyan egyszerűen a változás, mint a népszerű magazinok "Átváltoztatjuk" rovataiban látható jelentkezők esetében, akiknél már egy új frizura is csodát művel. De érdemes mégis felvenni a harcot és szembeszállni az alkoholizmussal a szabad, boldog életért!

A kutatók feltételezései szerint az ember mintegy 12 000 éve ismeri az alkoholt, és azóta vissza is él vele. Történelmi és teológiai szempontból is érdekes, hogy az Ó- és Újszövetség milyen széles öszszefüggésben beszél a borról, amely alapvetően Isten jó ajándéka, és amely "megvidámítja a halandó szívét", sőt áldozati adomány is. Nem beszélve az úrvacsorai borról, amelyben Krisztusnak a keresztfán kiömlő vére van jelen. A Szentírás ugyanakkor tiltja és elítéli a szeszes itallal való visszaélést, és a részegeskedést kifejezetten bűnnek mondja (1Kor 6,10).

A statisztikai adatok tanúsága szerint posztmodern korunk egyre veszélyesebb módon él vissza az Úr adományával, hiszen a közúti balesetek, családi tragédiák, válások döntő oka az alkohol. Segélyt kérő testvérem is nyilván feltette már a kérdést: Miért kockáztatja egészségét, családi békességét, becsületét valaki néhány órányi bódultságért? Miért költ valaki erején felül valamire, ami csupán látszatmegoldást nyújt számára? Hogy ezekre a kérdésekre választ kaphassunk, rá kell lelnünk az alkoholizmus fő lelki okára, amely nem más, mint az élet konkrét problémái elől való kétségbeesett menekülés. Az alkoholfüggő ember az itallal igyekszik ellensúlyozni érzelmi labilitását, elfelejteni magányosságának fájdalmát, csökkenteni belső feszültségét, legyőzni kisebbrendűségi érzését.

Az alkoholizmus kialakulása azonban nem vezethető vissza egyetlen speciális okra sem, hanem különböző tényezők együttesen váltják ki. A rá való hajlam örökölhető, ám amint a pásztori lélektan egyik kimagasló képviselője - aki a szenvedélybetegségekkel küszködő emberek lelkigondozására specializálódott - felismerte, az alkoholbetegek többsége a közfelfogással ellentétben nem "akaratgyenge", hanem éppen ellenkezőleg: olyan ember, aki mindenáron változtatni szeretne a világon, de miután kudarcok érik, a pohárhoz nyúl. Ez a felismerés azért fontos, mert az alkoholfüggő ember állapotán nem segítünk, hanem rontunk, ha szüntelenül azt mondogatjuk, hogy ő egy másodrendű ember, mert képtelen magán uralkodni. "Ne ítéljetek, hogy ne ítéltessetek" (Mt 7,1) - mondja Megváltónk. Mindazoknak, akiknek családi, baráti körükben alkoholbeteg ember él, fontos ezt az igét szívükbe fogadni. Miért? Azért, mert az emberi ítélkezés szörnyű mételye képes arra, hogy megsemmisítse a megítélt személy önbecsülésének utolsó morzsáit is, s ez az alkoholfüggő ember esetében akár végzetes is lehet. Kedves asszonytestvéremnek szeretettel javaslom, hogy soha ne mondja férjének lemondóan: "Te már soha nem változol meg!" Ne söpörje férje problémáját a szőnyeg alá, azt gondolván, hogy majd csak megoldódik valahogyan, mert ahogy telik-múlik az idő, párjának annál nehezebb lesz talpra állni. Többször neveztem válaszomban az alkoholizmust betegségnek. Sajnos meg kell barátkoznunk azzal a ténnyel, hogy az iszákosság egy testet-lelket-szellemet gúzsba kötő betegség. A szervezetben olyan változásokat indít el, lelkileg olyan rabszolgai függőségbe taszít, hogy a család vagy akár a beteg nemes elhatározása kevés a megváltozáshoz.

Abban az esetben pedig, ha az alkoholista ember nem ismeri be függőségét, ha önként nem vállalja a terápiát, és visszautasítja a segítséget, akkor lehetetlenné válik a gyógyulás. Ha a kedves levélíró férjének magatartása elutasító, akkor szeretettel javaslom, hogy a háziorvos vagy a témában járatos lelkigondozó bevonásával segítsen neki a betegségtudat kialakításában és annak belátásában, hogy életének minősége, szeretett családjának jövője akkor vehet reményteli fordulatot, ha megengedi, hogy közösen keressenek megoldást az alkoholfüggőség leküzdéséhez. Jó kiindulópont lehetne, ha kedves férjét elkísérné egy iszákosmentő csendeshétre, ahol a szenvedélybetegségekkel küzdők Krisztus megszabadító erejére támaszkodhatnak. Kérem, ha szívesen részt vennének az egyházunk által szervezett ilyen irányú alkalmakon, jelezzék, és telefonon vagy levélben szívesen adok róla információt. A szeretet óriási hatalom. Higgyen abban, hogy férje iránt érzett őszinte szeretete erőt ad majd mindkettőjüknek ahhoz a nehéz úthoz, amely önök előtt áll. A remény és az ítélkezésmentes szeretet a gyógyulás első lépése. Isten adjon ehhez önöknek erőt!

Szőkéné Bakay Beatrix

::Nyomtatható változat::