e-világ

Hozzászólás a cikkhez

A Kiscelli Múzeum

A Szent Margit Kórház közelében végeláthatatlan lépcsősor vezet fel a Bécsi útról a Kiscelli Múzeumhoz. Aki veszi a fáradságot, hogy felsétáljon rajta, nem bánja meg: az intézményben figyelemreméltó állandó kiállítás látható. Rövid beszámolónkkal ennek megtekintéséhez igyekszünk kedvet ébreszteni.

A mai múzeum helyén a 18. században a trinitárius rend kolostora és temploma állt. Ezek a gróf Zichy Péterné által 1741-ben adományozott területen épültek fel, a már meglévő kápolna - a kedvelt és látogatott búcsújáróhely, a "kis Mariazell" - mellett. A kolostor vallási és kulturális központ lett, több mint 500 kötetes könyvtárral. A szerzetesek között tudósok, hitszónokok és képzőművészek is voltak. II. József szerzetesrendeket feloszlató rendelete után a vagyont és az ingóságokat elárverezték, a templom és a kolostor a kincstáré lett.

Több terv és változás után az 1907-ben megnyílt és 1936-ban bezárt városligeti Fővárosi Múzeum várostörténeti kiállításának anyaga került a közben ki-, illetve átalakított, helyreállított Kiscelli Múzeumba, ahol az első állandó kiállítást 1951-ben nyitották meg. Azóta a múzeum gyűjteményei jelentősen gazdagodtak, több tízezer fénykép, terv, fotó, kézirat mellett jelentős kisgyűjtemények és hagyatékok is kerültek ide.

A jelenlegi, két részből álló kiállítás - A főváros régisége, 1780-1940. Közterek és magánterek: mozaikok Budapest tegnapjaiból, 1873-1943 címmel - szebbnél szebb látnivalók garmadáját kínálja, így megtekintésére legkevesebb három órát érdemes szánni.

A tárlat a város 1873 előtti korszakát mutatja be: a nagyvárossá, de még nem világvárossá növő fővárost, a "régi Pest-Budát" idézi meg. A "régi" a múlt századelő óta a reformkort jelenti. A modern városlakó nosztalgiával gondolt a biedermeier kornak tulajdonított nyugalomra, rendre - e kor éppen eltűnő emlékeit kezdte gyűjteni. A régiségtár tehát nem fejlődéstörténetet kínál, hanem a múltat idézi.

A termekben gyönyörű kerámiakályhák, szobaberendezések, az arisztokrácia - többek között az Apponyi és az Andrássy család - jellegzetes lakberendezési, használati és emléktárgyai láthatók. A vitrinekben, kirakatokban például a 18. század második felétől fellendülő ötvösművészet remekei: ezüsttárgyak, ónedények, az utolsó pesti ötvösmester, a rimaszombati születésű Szentpéteri József művei (az ő bronz mellszobra is a kiállítás egyik darabja). Továbbá porcelán étkészletek, gyertyatartók, Clark Ádám teafőzője. Azután különleges technikájú emléktárgyak: selyemre vitt litográfia; Eigner Ignác festő, litográfus színezett szalmaszálakból készült szalma mozaikképei; parafából készült képek, melyeket az 1848-49-es forradalom és szabadságharc után bebörtönzöttek alkottak.

A falakon magánépületek, villák, fürdők képei. A legjelentősebb budai fürdőépület Hild József nevéhez kötődik: 1841-ben tervezte az irgalmas rend számára a Császár fürdőt, amely az egyetlen, ma is használatban lévő klasszicista fürdőépület. Egyéb középületek: az első nyilvános "vizelde" a Deák téren (ne keressék, sajnos 1875-ben lebontották, csak a képe látható). Templomok, egyházi épületek képei: a Deák téri templom kis tornyával, a nagy zsinagóga, a Kálvin téri templom.

A folyosón szépséges céhládák, mellettük "bizonyságlevelek", pecsétnyomók, vándorkönyvek, alapszabályok. Életre kel az egész korszak: gyárak árjegyzékei, számlái, hirdetései. Kertek, parkok, sétányok - Pest-Buda látképei.

Elfáradtunk? Pedig még csak most kezdődik a kiállítás második része.

Láthatunk albumokat az 1873 és 1896 közötti időszakban épült épületek képeivel, azután kisebb tárgyakat: díszvázákat, díszes oklevéltartót; a fejünk felett üvegablakot, mely Róth Miksa műhelyéből származik 1910-ből.

1896-1918: a legszínesebb korszak. Látjuk Wlassich Gyula vallás- és közoktatási miniszter ebédlőgarnitúráját, egy üvegezett, kombinált könyvszekrényt szebbnél szebb tárgyakkal. Megjelenik az alpakka étkészlet, ezüst bevonattal.

Az 1918-1940 közötti időszakból - amikor a szecessziót, az art decót geometrizáló irányzat váltja fel - csőbútoregyüttest láthatunk, valamint Kassák képeit, Bernáth Aurél, Molnár Farkas, Berény Róbert műveit.

Mindezek után a folyosón váratlanul egy egész "nemzeti galéria" tárul elénk. Rippl-Rónai, Csók, Czóbel, Szőnyi, Derkovits, Anna Margit és mások festményei, Pátzai, Medgyessy, Vilt, Kmetty, Kernstock, Ferenczy Béni és társaik szobrai... Befejezésül kinyitják számunkra a hatalmas, régi templom ajtaját. A templomtér mostanában - többszöri átalakítás után, méltatlanul - diszkónak és (néha riasztó) modern művészeti kiállításoknak ad helyet. De a legszebb így, üresen.

Kovács Mária

::Nyomtatható változat::