Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

A Farkas család kiskőrösi otthonában

Farkasék hosszú útra indultak. A lelkész házaspár február elsején elbúcsúzott a kiskőrösi evangélikus gyülekezettől, és a messzi Őrségbe költözött, ahol Sándor az egyik kis településen vállalt szolgálatot. A fiatal házaspár hosszasan mérlegelte a változtatás előnyeit és hátrányait, majd arra a következtetésre jutott, hogy - bár Sándor családja kiskőrösi, és a barátaik is itt vannak - reménységgel vállalják az önállóság kihívásait.

• Őrimagyarósdon megüresedett a lelkészi állás - kezdi Sándor. - A tíz éve ott szolgáló, nyugdíj előtt álló lelkész a szomszéd gyülekezetben vállalt kisegítő szolgálatot a lánya helyett, akinek kisbabája született. Ezért még időben megkereste az utódját, hogy az őrimagyarósdi gyülekezet élete zökkenőmentesen folytatódjék. Mi az interneten, a lelkészek levelezőlistáján olvastunk a lehetőségről, így jelentkeztem.
• Mekkora gyülekezeted lesz?
• A falu kicsiny, 260 lelkes, de szinte minden család evangélikus. A környező falvakban lakókkal együtt körülbelül hatszáz tagja van a gyülekezetnek. Vas megyének ez a legkevésbé fejlett vidéke, az emberek az idegenforgalomból és a tejtermelésből élnek. A gyülekezet nemrégiben újította fel hangulatos kis templomát. Az itt lakók egyébként székelyek, akiket még Szent István királyunk hívott erre a vidékre, őrizni a nyugati gyepűt, azaz a határvidéket. A falvak errefelé úgynevezett szeres települések; ez a települési forma ma is egyedülálló turisztikai látnivaló. Ezért az Őrségi Nemzeti Park nem csupán természetvédelmi terület, hanem kultúrpark is.
• Hogyan fogadtak ott benneteket?
• Háromszor látogattunk el a gyülekezetbe, bemutatkozó szolgálatunk is volt szeretetvendégséggel és igehirdetéssel - mondja Krisztina. - Kedvesek az ott élő emberek, bár kissé zárkózottabbak, mint a kiskőrösiek. Bizalommal fogadtak bennünket.
• Milyen érzésekkel keltek útra?
• A feleségem nem kiskőrösi, ő egyszer már átélte az elszakadást Gyulán élő családjától. Én most állok e nehéz próbatétel előtt. Nem könnyű az elválás a családtól, a gyülekezettől és a barátoktól. Főleg ez az utolsó hónap visel meg bennünket lelkileg. Bár sok mindent hallottunk arról, hogy miért is megyünk el, nem a pénz motivált minket - hiszen a fizetésem ugyanannyi lesz, mint Kiskőrösön -, és nem is a kényelmesebb élet, hiszen Őrimagyarósdon még óvoda és iskola sincsen.
• Akkor mégis miért a váltás?
• Szeretnék egy olyan méretű közösséget, amelyben mindenkit személy szerint ismerek. Nagyon fontosnak tartom a pasztorációt, az emberek lelkigondozását, azt, hogy közvetlenül tudjam elmondani, megélni Isten szeretetét. Itt önálló lehetek, a felelősség minden örömével és terhével. A sajátosan lelkészi feladatokon kívül - mint gyermek- és ifjúsági munka, igehirdetés, lelkigondozás - rám hárul a falu közösségi életének szervezése, illetve a gyülekezet ifjúsági táborának gondnoksága is.
• Krisztina, neked milyen terveid vannak?
• Ha nem sikerül lelkészként elhelyezkednem, nem rettenek meg attól sem, hogy világi állást vállaljak. Reményeim szerint a mentálhigiénés végzettségem segítségemre lesz ebben. Az első hónapokat mindenesetre azzal töltöm majd, hogy berendezzem a családi fészkünket.

A változtatás kihívás is egyben: új lakóhely, új közösség, új feladatok. A Farkas házaspár azonban bizakodik, hiszen fiatalok, tele bizonyítási vággyal, energiával, tenni akarással. Az új szolgálatot bizonyára legjobb tudásuk szerint fogják ellátni, s - ismerve kedvességüket, nyitottságukat - új gyülekezetük tagjai bizonyára pillanatok alatt szívükbe fogadják majd őket, ahogyan a kiskőrösiek is tették pár évvel ezelőtt. Sándor beiktatása április 3-án lesz. Mindkettőjüknek sok energiát és áldást kívánunk terveik megvalósításához, kitartást az esetleges megpróbáltatásokhoz, és kívánjuk azt is, hogy fogja körül őket gyülekezetük szeretete és megbecsülése, úgy, mint otthon, Kiskőrösön.

Boda Zsuzsa (Kiskőrös)

::Nyomtatható változat::