Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Nem az idézett igéről kell írnom, mégis szeretném, ha írásom tárgya a fenti ige fényében elérné a „híveket és a szíveket”. A kőszegi Evangélikus Szakközépiskoláról van szó, azon belül is egyik alapítványáról, amely a Gyurátz Ferenc Alapítvány a Fiatalok Támogatásáért nevet kapta...

Gyurátz Ferenc dunántúli püspökünk megelőzte korát, amikor 1899-ben Kőszegen megépíttette és megalapította a Leánynevelő Intézetet. A már említett alapítvány okiratában ezt olvassuk róla: „Gyurátz Ferenc (1841–1925) több évtizeden átívelő pályája alatt gazdag életművet alkotott. Kiváló lelkész, pedagógus, tudós és vezető egyéniség volt. Mint a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke sokat tett egyházáért és hazájáért. Széchenyivel együtt vallotta, hogy a nemzet sorsának alakulásában a nőknek alapvetően fontos szerepük van. Ezért alapította meg a kőszegi Evangélikus Leánynevelő Intézetet 1899-ben, amelynek oktatási és nevelési elvei Gyurátz Ferenc lelkiségét sugározták. Istenfélelem, hazaszeretet, becsület, munka és az egymásért való gondoskodás volt erkölcsi hitvallása.”

Amikor ezt az iskolát fél évszázados államosítás után egyházunk már mint Evangélikus Mezőgazdasági és Kereskedelmi, sőt hamarosan mint Informatikai Szakközépiskolát visszakapta, igyekeztünk a régi Gyurátz-szellemiséget újra lángra lobbantani, s ebben a tanári kar és az igazgató is segítségünkre volt. Ennek több tanúbizonysága is van: például a leánygimnázium növendékei által életre hívott alapítvány is, melyet a „Gyurátz-lányok” – ahogy ők magukat nevezik röviden – a tanulók szorgalmának, közösségi és hitéletének fejlesztésére, ösztönzésére hoztak létre. A konkrét célt a kuratórium tagjai úgy fogalmazták és határozták meg, hogy a támogatásra való kiválasztásnál a következőket kell figyelembe venni: a diák tanulmányi eredménye, magatartása, a rászorultság mértéke és a hitéleti nevelés terén példamutató szerepe. Azt gondolom, ezek olyan alapelvek, amelyeket voltaképpen minden egyházi iskolában figyelembe kell venni. Hála Istennek, vannak olyan tanulóink, akik megérdemlik ezt a támogatást és ösztönzést, s hozzá kell tennünk: olyanok is vannak, akik erre bizony rá is szorulnak.

A kuratórium az osztályfőnökök és hitoktatók javaslatai alapján minden évben dönt arról, kit hogyan támogasson és ösztönözzön. De éppen itt jelentkezik gondunk is: anyagi lehetőségeink sajnos igen-igen korlátozottak. A volt növendékek és azok hozzátartozói nagyon áldozatosan adakoznak, hordozzák ezt az ügyet, de bizony számuk és teherhordozó képességük évről évre fogy. Ennek következtében bizony a támogatásra fordítható összeg is egyre kevesebbnek tűnik. Ezért fordulunk most a nyilvánossághoz. Olyan volt „gyurátzosokhoz”, akik még nem hallottak az alapítványról, de egyúttal minden evangélikus testvérünkhöz is. Szeretettel kérjük, hogy aki teheti, támogasson bennünket. Tudjuk, hogy sok, egyre több ilyen cél adódik, de talán akadnak olyanok, akiket valóban megérint ez a pár sor. S végül nemcsak a „Gyurátz-szellem” ápolásáról van szó, hanem hazánkról és jövőnkről is. Jövőnk alakításához nagy szükség lenne szorgalmas, kiművelt és hívő fiatalokra, majd édesanyákra és édesapákra, akik a „nemzet kertjét szép virágokkal díszítik és művelik”, ahogyan Gyurátz Ferenc az iskola megnyitási ünnepségén beszédében mondotta.

Kérjük tehát Testvéreinket, ha módjuk van rá, támogassanak bennünket adományaikkal, hogy mi is támogathassunk arra méltó és rászorult fiatalokat. Bankszámlaszámunk: OTP, Kőszeg 11747051–20103246.

Szívesen küldünk csekket is, ha kérik. Ha pedig valaki pénzes utalványon küldené adományát, a címünk a következő: Evangélikus Mezőgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola, 9730 Kőszeg, Árpád tér 1. Ez esetben rá kellene írni az utalványra ezt is: Gyurátz Alapítvány. Természetesen az alapítvány az adományokról nyugtát ad, így az összeg az adóalapba is beszámítható. Hadd tegyem hozzá mindehhez zárásul, hogy nem „sírni” és „koldulni” szeretnénk. Hálát adunk Istennek, hogy ez az ügy sok mással együtt elindult. De befejezésül hadd utaljak az idézett igére: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben”.

Keveházi László

::Nyomtatható változat::