Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Nem az idézett igérõl kell írnom, mégis szeretném, ha írásom tárgya a fenti ige fényében elérné a „híveket és a szíveket”. A kõszegi Evangélikus Szakközépiskoláról van szó, azon belül is egyik alapítványáról, amely a Gyurátz Ferenc Alapítvány a Fiatalok Támogatásáért nevet kapta...

Gyurátz Ferenc dunántúli püspökünk megelõzte korát, amikor 1899-ben Kõszegen megépíttette és megalapította a Leánynevelõ Intézetet. A már említett alapítvány okiratában ezt olvassuk róla: „Gyurátz Ferenc (1841–1925) több évtizeden átívelõ pályája alatt gazdag életmûvet alkotott. Kiváló lelkész, pedagógus, tudós és vezetõ egyéniség volt. Mint a Dunántúli Evangélikus Egyházkerület püspöke sokat tett egyházáért és hazájáért. Széchenyivel együtt vallotta, hogy a nemzet sorsának alakulásában a nõknek alapvetõen fontos szerepük van. Ezért alapította meg a kõszegi Evangélikus Leánynevelõ Intézetet 1899-ben, amelynek oktatási és nevelési elvei Gyurátz Ferenc lelkiségét sugározták. Istenfélelem, hazaszeretet, becsület, munka és az egymásért való gondoskodás volt erkölcsi hitvallása.”

Amikor ezt az iskolát fél évszázados államosítás után egyházunk már mint Evangélikus Mezõgazdasági és Kereskedelmi, sõt hamarosan mint Informatikai Szakközépiskolát visszakapta, igyekeztünk a régi Gyurátz-szellemiséget újra lángra lobbantani, s ebben a tanári kar és az igazgató is segítségünkre volt. Ennek több tanúbizonysága is van: például a leánygimnázium növendékei által életre hívott alapítvány is, melyet a „Gyurátz-lányok” – ahogy õk magukat nevezik röviden – a tanulók szorgalmának, közösségi és hitéletének fejlesztésére, ösztönzésére hoztak létre. A konkrét célt a kuratórium tagjai úgy fogalmazták és határozták meg, hogy a támogatásra való kiválasztásnál a következõket kell figyelembe venni: a diák tanulmányi eredménye, magatartása, a rászorultság mértéke és a hitéleti nevelés terén példamutató szerepe. Azt gondolom, ezek olyan alapelvek, amelyeket voltaképpen minden egyházi iskolában figyelembe kell venni. Hála Istennek, vannak olyan tanulóink, akik megérdemlik ezt a támogatást és ösztönzést, s hozzá kell tennünk: olyanok is vannak, akik erre bizony rá is szorulnak.

A kuratórium az osztályfõnökök és hitoktatók javaslatai alapján minden évben dönt arról, kit hogyan támogasson és ösztönözzön. De éppen itt jelentkezik gondunk is: anyagi lehetõségeink sajnos igen-igen korlátozottak. A volt növendékek és azok hozzátartozói nagyon áldozatosan adakoznak, hordozzák ezt az ügyet, de bizony számuk és teherhordozó képességük évrõl évre fogy. Ennek következtében bizony a támogatásra fordítható összeg is egyre kevesebbnek tûnik. Ezért fordulunk most a nyilvánossághoz. Olyan volt „gyurátzosokhoz”, akik még nem hallottak az alapítványról, de egyúttal minden evangélikus testvérünkhöz is. Szeretettel kérjük, hogy aki teheti, támogasson bennünket. Tudjuk, hogy sok, egyre több ilyen cél adódik, de talán akadnak olyanok, akiket valóban megérint ez a pár sor. S végül nemcsak a „Gyurátz-szellem” ápolásáról van szó, hanem hazánkról és jövõnkrõl is. Jövõnk alakításához nagy szükség lenne szorgalmas, kimûvelt és hívõ fiatalokra, majd édesanyákra és édesapákra, akik a „nemzet kertjét szép virágokkal díszítik és mûvelik”, ahogyan Gyurátz Ferenc az iskola megnyitási ünnepségén beszédében mondotta.

Kérjük tehát Testvéreinket, ha módjuk van rá, támogassanak bennünket adományaikkal, hogy mi is támogathassunk arra méltó és rászorult fiatalokat. Bankszámlaszámunk: OTP, Kõszeg 11747051–20103246.

Szívesen küldünk csekket is, ha kérik. Ha pedig valaki pénzes utalványon küldené adományát, a címünk a következõ: Evangélikus Mezõgazdasági és Kereskedelmi Szakközépiskola, 9730 Kõszeg, Árpád tér 1. Ez esetben rá kellene írni az utalványra ezt is: Gyurátz Alapítvány. Természetesen az alapítvány az adományokról nyugtát ad, így az összeg az adóalapba is beszámítható. Hadd tegyem hozzá mindehhez zárásul, hogy nem „sírni” és „koldulni” szeretnénk. Hálát adunk Istennek, hogy ez az ügy sok mással együtt elindult. De befejezésül hadd utaljak az idézett igére: „tegyünk jót mindenkivel, leginkább pedig azokkal, akik testvéreink a hitben”.

Keveházi László

::Nyomtatható változat::