Liturgikus sarok

Hozzászólás a cikkhez

Egyházi épületeink után az orgonák jelentik a legnagyobb anyagi értékünket. Háromszáznál is több templomunkban szólalnak meg hétről hétre. Az értékeket meg szoktuk becsülni: ha emlékek, vitrinben őrizzük, ha pedig használati tárgyak, akkor gondozzuk őket.

Sajnos ez a gondozás nem látszik meg mindenütt… Ha felmegyünk az orgonakarzatra, gyakran tapasztalhatjuk: az orgona környéke sok helyen rendetlen. Szanaszét hevernek az éneklapok, a régi énekeskönyvek, a rég nem használt kották. Az orgonán oda nem illő lámpák, kapcsolók, drótok, konnektorok, használatból kikopott melegítők láthatók. A pedál alatt a piszkos cipőktől magasan áll a megszáradt sár. A billentyűk csontja, a regiszterfeliratok porcelánja leesve. Az orgona sípjai között összegyűlt a por. Szomorú kép fogadja a figyelmes látogatót. Persze aki már megszokta ezt a látványt, az nem veszi észre.

A hangszerek királynője nem érdemli meg ezt a sorsot. Sajnos sokszor elfelejtjük, mekkora kincs van a gyülekezet birtokában. Többször is elmondtuk már: az orgona értéke akkora, mint egy házé. Egy kis orgona anynyiba kerül, mint egy hétvégi ház; egy közepes orgona, mint egy komfortos családi ház; egy nagy orgona értéke pedig felér egy többlakásos társasházéval. Elődeink is ennyi pénzt áldoztak érte valamikor. De a régi orgonáknak még műemléki értékük is van. Felbecsülhetetlen kincsek ezek a százötven-kétszáz éves hangszerek.

Szeressük őket! Megérdemlik. Fenséges megszólalásukkal kezdődik az istentisztelet. Megszoktuk, hogy kíséretükkel énekeljük koráljainkat. Az ünnephez is közelebb kerülünk, ha szívünkig érnek az öröm vagy a bűnbánat dallamai. Az úrvacsora alatt a meghittség és bensőségesség hangjai segítik a Jézusunkkal való találkozás nagy eseményét. Esküvő sem képzelhető el ünnepi bevonuló nélkül.

De még jobban kell szeretnie az orgonát annak, aki megszólaltatja. Hiszen nemcsak eszköze, hanem munkatársa is: segítségével fejezheti ki zenébe foglalt üzenetét a gyülekezet felé. Sok kántornak elválaszthatatlan jó barátja ez a hangszer: nélküle el sem tudja képzelni életét.

Óvjuk orgonáinkat! Elődeinktől örököltük őket, és még ki tudja, hány generáción keresztül kell, hogy szolgálja unokáinkat, dédunokáinkat. Hangszerünket megóvott állapotban kell átadnunk utódainknak.

Tiszteljük hangszerünket! Szent eszköz ez, akárcsak az úrvacsorai edények. Azokat is tisztelettel vesszük kézbe. Az orgona sem csak az emberek számára szól, hanem a Szentet, az Úristent dicséri! Imádsággal szólaltassuk meg, hálával hallgassuk, hiszen Isten ajándéka az, hogy muzsikálni, énekelni tudunk. És Istentől kaptuk nagy zeneszerzőinket, akiknek művei felcsendülnek az orgonán. A kérdés tehát immár így hangzik: mit tehetünk orgonánk érdekében? Elsősorban is tegyünk rendet a hangszer körül. Ami nem szükséges, rakjuk el, amit pedig állandóan használunk, annak találjunk megfelelő helyet. A szolgálat előtt töröljük le a billentyűkről a port. Tiszta cipővel billentsük pedálját. Ha valamilyen baja van, hívjunk szakembert. És nem túlzott követelmény: tízévenként orgonaépítővel tisztíttassuk ki a hangszert. Hiszen belülről is porosodik. Egy tíz éve nem tisztított orgonában ugyanannyi a piszok, mint egy tíz éve nem takarított lakásban. Ha kopások, hiányok jelentkeznek, érdemes harminc-negyvenévenként generáljavítást kérni. Akkor lehet pótolni a leesett billentyűborításokat, javítani a sérült sípokat, kicserélni a kopott alkatrészeket. Ha kis bőrfúvócskákkal működik hangszerünk, ennyi idő alatt azok is elromlanak, megmerevednek, mint minden, ami bőrből készült. A fújtató ki is lukadhat, a motor zörgőssé válhat. Ahogyan a házakat is szükséges időnként renoválni, úgy kell generációnként nagyjavítást végezni az orgonákon is. Ha mindezt megtesszük, akkor tisztán és ékesen fognak szólni!

Különös gondoskodást igényelnek a száz évnél idősebb hangszerek. Ezek mind műemléki védelem alatt állnak. Nemcsak a gyülekezet, hanem a Magyarországi Evangélikus Egyház műkincsei is, és az állam által is számon tartott műemlékek. Javításuk különös gondosságot igényel, bárkire nem lehet rábízni gondozásukat. Mivel sok pénzbe kerülő restaurálásuk közérdek, államunk is hozzájárul ezekhez a helyreállításokhoz. Ez a támogatás pályázat útján érhető el, amelynek megvannak a szigorú feltételei. Műemléki szakértővel kell elkészíttetni a rekonstrukciós tervet, és a feltételeknek megfelelő pályáztatási rend szerint kell a költségekhez az állami hozzájárulást kérvényezni. A teendőkkel kapcsolatban az Országos Egyházi Iroda nyújt tanácsot. Ha belépünk egy templomba, fenséges kép fogad bennünket: művészien megmunkált oltár, áhítatot sugárzó belső tér. A templomból való kilépésünkkor búcsúzóul pillantsunk fel orgonánkra is: a másik megragadó látvány a sípok ékes sora, a faragott orgonaszekrény. Szeretett orgonánk megérdemli, hogy gondunk legyen rá! Áldozzunk rá, hogy méltóképen szolgálhassa az Urat!

Trajtler Gábor

::Nyomtatható változat::