Evangélikusok

Hozzászólás a cikkhez

Gyülekezeti csoportkép

Ha egy gyülekezet összetartó erőt, hitet, alkotókészséget, szeretetet sugároz, akkor a tagjai sokszor életük végéig kötődnek ehhez a testvéri közösséghez. Ilyen évtizedek óta tartó ragaszkodás fűzi a pestszentlőrinci egyházközséghez azokat, akik a negyvenes-ötvenes években konfirmáltak. Túl a hatvanadik-hetvenedik életévükön – ahogy ők hívják magukat: az „öreg konfirmáltak” – még mindig rendszeresen összegyűlnek a lőrinci templomban és a gyülekezeti teremben.

A testvéri összetartozást szimbolizáló templom számukra az együvé tartozás megtestesítője, hiszen majd mindegyiküket ebben a templomban keresztelte, konfirmálta, eskette annak idején a gyülekezet első lelkésze, Sokoray Károly. Fiatal konfirmandusként belenőttek a gyülekezet közösségébe, rendszeres együttléteik, bibliaóráik, játékos összejöveteleik összekovácsolták őket. Fiatalkori emlékeiket ma is őrzik, emlegetik – de nemcsak ezek a szubjektív emlékek tartják még ma is öszsze őket, hanem a templom, a gyülekezet és az a hit is, amelyet itt ismertek meg. Egy részük – mint lőrinci lakos – ma is az egyházközség aktív tagja, többségük azonban az elmúlt évtizedek alatt szétszóródott az országban. És mégis: ők is ide tartozónak vallják magukat, ide köti őket a templom, az élő gyülekezet, az a múlt, amelyben hitre jutottak, és amely a jelenben is örömteli találkozásokat ad számukra egymással és Jézus Krisztussal egyaránt.

Van úgy, hogy valahol máshol találkoznak. Például jártak már Kalocsán és Veszprémben, az ott élő „öreg konfirmáltak” vendégeként. Kalocsán orgonahangversenyt hallgattak a katolikus dómban, Veszprémben az új gyülekezeti épületegyüttest látogatták meg. Két éve két szép napot töltöttek a piliscsabai Béthel Otthonban, és tervezik, hogy a révfülöpi konferencia-központban is összegyűlnek majd. Legutóbb Gödöllőn jártak, ahol a kastélyt és az ottani evangélikus templomot látogatták meg. Ezeken az alkalmakon örömmel vett részt a gyülekezet mai lelkésze, Győri Gábor esperes is, aki nagyra értékeli, hogy ezek az idős hittestvérek ma is a pestszentlőrinci egyházközséget tartják anyagyülekezetüknek.

És ez a lényeg. Nem a kirándulások – bár azok is az összetartozás szép eseményei –, hanem az, ami még ma is ehhez a templomhoz, ehhez a gyülekezethez köti az „öreg konfirmáltakat”. Egyre kevesebben vannak ugyan, hiszen az utóbbi években többen örökre eltávoztak közülük, de amíg éltek, hűségesek voltak ehhez a közösséghez. De jó volna, ha minden gyülekezetnek ilyen kisugárzó ereje lenne, és mindenhol lenne „öreg konfirmáltak” összejövetele! Ezek az együttlétek ugyanis beépülnek a gyülekezet egészének életébe, hiszen a színes programoknak, illetve az igehirdetésnek köszönhetően nem csupán az emlékek felidézésével telik az idő. Persze ehhez Csutiné Kovács Kati lelkes szervezőkészségére is szükség van...

És még valami. Ezek a ma már nagyszülőkorban lévő „öreg konfirmáltak” ebben a templomban kereszteltették, konfirmáltatták gyermekeiket, ma már többen az unokájukkal jönnek vasárnaponként istentiszteletre. Így él tovább az új nemzedékekben a gyülekezet. Istennek legyen hála érte.

Juhász Géza

::Nyomtatható változat::