Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Régen a falusi házakban volt egy tisztaszoba. Ebben nem tartózkodtak, vendéget is ritkán helyeztek el, esetleg ünnepnapokon fogadták itt őket borral, kalácscsal kínálva. A tisztaszoba a magasra tornyozott ággyal, a sok párnával, dunyhával a család anyagi helyzetéről is árulkodott. A fiókos szekrényen sorakoztak a komatálak, komaszilkék, amelyekre akkor volt szükség, ha gyermek született a rokonságban: ezekben vitték a gyermekágyas asszonynak az ebédet.

Ebben a szobában helyezték el a hímzett terítőket, vállkendőket, fejkendőket, a férfiak vasárnapi csizmáját, kalapját. A legszegényebb ember is tartott tisztaszobát, még akkor is, ha emiatt a család nőtagjai a konyhában, a férfiak az istállóban aludtak. A ruhák mentaillatúak, a szoba pedig a szekrény tetején lévő birsalmák miatt birsalmaillatú volt. A mestergerendán tartották a Bibliát, a borotválkozókészletet és a pénzüket. A lelkünknek is van tisztaszobája. Mindenkinek van, még ha nem is tud róla. Ide ritkán megyünk be, ritkán örülünk neki. Pedig gyakrabban kellene betérnünk oda gondolatban, lélekben. Ez a tisztaszoba a templom áhítata. Az az idő, amelyet nyugalomban, semmi mással nem törődve, csak a lélek építésével töltünk ott. Az alkalom a miénk, azt senki nem veheti el tőlünk. Nem ronthatja meg hangos szóval, veszekedéssel s minden olyannal, amit kinn akarunk hagyni az utcán, a kapun kívül.

Itt is mindennek rendje, helye van. A harmónia, amelyet keresünk, s gyakran otthoni életünkben sem tudunk megtalálni, megteremteni. Ebből a tisztaszobából kilépve egy ideig még mindent szebbnek, jobbnak látunk. Még kísér bennünket a szépség, jóság, igazság. Aztán jönnek a dolgos hétköznapok, a mindent felemésztő rohanás, tülekedés, viaskodás.

A tisztaszobában időnként rendet is kell rakni, szellőztetni, takarítani. Építsük lelkünk tisztaszobáját imával, templomi áhítattal, Isten igéjével, hogy a hétköznapokon is adjon erőt, biztasson a jóra, korlátozzon a rosszban.

Vigyázzunk mások tisztaszobájára, ne lépjünk be oda ártó, rontó szándékkal. Az embernek kevés földi kincse van, de amit lelkében hordozhat, segítsük, hogy el ne veszítse, hanem gyarapítsa.

A lélek szobájában fény legyen, tisztaság, béke.

Imádkozzunk érte együtt, egymásra gondolva.

Kulcsár Lászlóné

::Nyomtatható változat::