Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Vajon milyen mérleget készítesz a tavalyi esztendőről? Jó évnek tartod? Vagy talán az egyik legrosszabbnak, amely tele volt rengeteg problémával és küszködéssel? Persze az is lehet, hogy úgy gondolod: nem volt se túl jó, se túl rossz év. Tartogatott nehézségeket, de sok szép pillanatot is.

Egy új év kezdete mindig új lehetőségeket kínál. Elengedhetjük a múltat, felmérhetjük a jelent, és nekirugaszkodhatunk a jövőnek. Nyugodt lélekkel mondhatjuk: „Vége, elmúlt. Ez itt egy vadonatúj esztendő, amikor mindent tiszta lappal kezdhetek!”

Olyan ez, mint egy újjászületés. Új célokat határozhatunk meg mind a magán-, mind a munkahelyi életünkben. Hadd ajánljak néhány olyan alapelvet, mely segítséget nyújthat ezen célok kitűzésében, valamint a múlt összegzésében.

Tanulj a múltból, de ne hagyd, hogy megkötözzön. A múlton való rágódás gyakran túl sok energiánkat köti le. A „Mi lett volna, ha…”, „Ha nem mulasztom el…” típusú gondolatok bénítóan hathatnak ránk, és megakadályozhatják, hogy éljünk a jövő által kínált lehetőségekkel. A múlt olyan, mint egy jó tanítómester. A tőle hallottak felkészítenek bennünket arra, hogy bátrabban nézzünk szembe a jövővel. Fontos azonban, hogy ne csak tőle vegyünk órákat. Pál apostol is így tanítja: „de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé…” (Fil 3,14).

A múltba révedezés megakadályoz az előrehaladásban. Próbáltál már visszapillantó tükörből nézve autót vezetni? Nem lehet úgy a kitűzött cél felé haladni, hogy mindig visszafelé nézünk. A múltunk mindig is életünk része marad, de minél többet foglalkozunk vele, annál kevésbé tudunk a célra koncentrálni. Ekkor pedig könnyen irányt tévesztünk, vagy akár karambolozhatunk. „Aki az eke szarvára teszi a kezét, és hátratekint, nem alkalmas az Isten országára” (Lk 9,62).

Ne félelemmel, hanem reménnyel tekints a jövőre. A félelem néha eluralkodik rajtunk. Egyes hozzáértők azonban arról számolnak be, hogy azok a dolgok, melyek félelmet keltenek bennünk, 98%-ban sohasem következnek be. Olyan dolgoktól rettegünk, mint hogy „Mi lesz, ha lerobban az autóm?”, vagy „Mi lesz, ha elveszítem az állásom?”. A „Mi lesz…” típusú félelmek többsége teljesen alaptalan. Nem felesleges hát oly sok energiát pazarolni rájuk? Nem kérdés, hogy lesznek nehézségeink. Azzal azonban, hogy előre rettegünk tőlük, még nem változtatunk rajtuk. Nem helyesebb hát, ha a jövő elképzelt félelmei helyett a ma kihívásaira koncentrálunk? „Ne aggódjatok tehát a holnapért, mert a holnap majd aggódik magáért: elég minden napnak a maga baja” (Mt 6,34).

Segítség nélkül ne vágj neki a jövőnek. Az élet sokkal bonyolultabb annál, mint hogy egyedül képesek lennénk szembenézni vele. Rengeteg dolgot nem ismerünk és nem tudunk kontrollálni. Nem lenne sokkal megnyugtatóbb valaki olyannal nekivágni az új esztendőnek, aki ismeri a jövőt? Ez a valaki pedig Isten, aki kijelentette magát a Bibliában. Ha még nem ismernéd őt, illetve mindazt, amit a munkáról, pénzről, sikerről, kapcsolatokról és más területekről mond, akkor lapozd fel a Szentírást. Kérd tőle, hogy segítsen megérteni a gondolatait. Hidd el, ez örökre megváltoztatja majd az életed!

Robert J. Tamasy (Forrás: Monday Manna)

::Nyomtatható változat::