A vasárnap igéje

SZENTHÁROMSÁG ÜNNEPE UTÁN 8. VASÁRNAP

Hozzászólás a cikkhez

A nyári időszakban sokan útra kelnek. A nagyobb távolságra indulók – egyre messzebb kerülve otthonuktól – úgy érzik, bármilyen érdekes is az út és a cél, mégiscsak egy idegen világba érkeztek. Mások a szokások, más a gondolkodás. Pedig csak – a világmindenséghez mérve – parányi földgolyónk egy másik pontjára látogattak. A kereszténység az úton levők közössége. Vajon útközben otthon érezzük magunkat, vagy idegenként jövünk-megyünk – egy életen át?

Nem a kereszténység világidegen, hanem idegen a világ, amelyben élünk. Mindannyian. Keresztények és nem keresztények, hívők és keresők: emberek. Idegen, mert letért arról a pályáról, amelyre Alkotója állította. Néha otthon érezzük magunkat benne, s elfeledjük visszásságait, néha pedig ráébredünk, mennyi veszély leselkedik ránk, menynyi baj vesz körül minket. Keresztény emberként jó újra meg újra tudatosítanunk, hogy az evangélium az egész világra vonatkozik, hiszen „úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen”. De annak is legyünk tudatában: Urunk nem azt kérte a mennyei Atyától, hogy vegyen ki bennünket a világból, hanem azt, hogy őrizzen meg a gonosztól. Amikor ilyen értelemben beszélünk a világról, ne valamiféle tőlünk független, külső környezetre gondoljunk. Az idegen világ nemcsak kívülről befolyásol, többnyire inkább belülről támad.

Tudatosan a világban élve, a világot magunkban hordozva kell harcolnunk azért, hogy ne a torzult világ hasson ránk, hanem a hit és szeretet ajándékaival mi hassunk a világra. Ez a mandátumunk, ez a kereszténység titka és lényege.

Amikor – ennek az igeszakasznak a nyomán is – rájövünk, hogy minden Jézus Krisztussal kapcsolatos és általa értelmezhető, akkor az is kiderül, hogy nemcsak valami ellen harcolunk, hanem valamiért. A János által emlegetett győzelem nem csupán a rossz legyőzése, hanem a felszabadulás, a jó út megtalálása, az élhető élet megvalósulása. Hit és szeretet – e két szó ismétlődik igénkben, ez értelmezi a harcot és a győzelmet. A győzelem a világ (a rossz világa) felett a Krisztus-hit, amely a szeretet cselekedeteiben, Isten akaratának (parancsolatának) megtartásában valósul meg.

Hit és szeretet összetartozik. Persze nem a „hiszek valamiben”-ről van szó, hanem a Jézus Krisztusba vetett hitről. Arról, hogy ő a Krisztus, a világ Ura, a világ bajának megoldója, a világ perspektívája. Őt Isten küldte. Ez nem azt jelenti, hogy elhiszem: ő egykor élt. Még az is csak félút, ha hiszem, hogy ő ma is él, és jelen van. Arról van szó, hogy hiszem és meg is vallom: ő az út, az igazság és az élet. A világ útja, a világ igazsága, a világ élete. Az én utam, az én igazságom, az én életem. Rá érdemes építeni. Érdemes rábízni magamat és a világot. Csak az ő útja visz célba. Csak az ő megoldáskészlete ad igazi megoldást kicsiben és nagyban. Csak az ő követése vezet vissza a teljes emberi életbe. Csak ővele és őmiatta tudunk úgy élni a világban, hogy nem sopánkodunk szörnyűségei láttán, hanem mindent megteszünk azért, hogy megjobbítsuk, emberivé tegyük.

De már hallom is az ellenkezést: lehet valami módon tesztelni a hit meglétét, minőségét, tartalmát, mélységét? A hit nem megfoghatatlan? A hitben tapasztalt testvérünk, János apostol, egyértelmű választ ad: hit és szeretet összetartozik, s az Isten iránti szeretet a parancsolatok megtartásában nyilvánul meg. Ha így teszünk, az azt jelenti, szeretjük az Istent, és ez együtt jár azzal, hogy szeretjük Isten gyermekeit is.

A nyár sokak számára a könnyedebb időszakot, ellazulást jelenti. Igénk mégsem könnyű lelki-szellemi táplálékot kínál, hanem harcba hív. Mégis érdemes időt szánni többszöri elolvasására (akár lassú, hangos felolvasására), és energiát fordítani arra, hogy tudatosan végigmeditáljuk, míg át nem jár minden szava. Ehhez álljon itt néhány segítő gondolat:

– Hogy be ne csapjuk önmagunkat, az ige segít tisztán látni: a hit akkor hit, ha konkrét, és Jézus Krisztushoz kapcsolódik. Minden más csak hitpótlék, s nem a lényeghez tartozik.

– A hit „eredetiségvizsgálója”, „hőmérője” Isten parancsolatának megtartása, amelyet az Isten és ember iránti szeretet megnyilvánulásai jeleznek.

– Hitünk világ elleni küzdelme nem egy „ellenségkép” beszerzését, hanem az Istenhez való visszatalálást célozza.

– Az Istentől elszakadt világot egyedül a Krisztusba vetett feltétlen bizalom győzi le.

Itt bezárul a kör. Hiába akarunk, ha nem tudunk hinni. Hit nélkül pedig a küzdelmünk is kudarcra van ítélve. Ám ne feledkezzünk meg az evangéliumi ígéretről: „kérjetek, és adatik nektek, keressetek, és találtok, zörgessetek, és megnyittatik nektek”. Ha komolyan vesszük, milyen győzelemről szól az apostol, akkor talán nem marad el napi imádságunk, és nem marad ki belőle a mindent meghatározó kérés: adj hitet, Istenem, igazi Krisztus-hitet, hogy szavammal, napi küzdelmeimmel, egész életemmel vallhassam: Jézus a Krisztus.

Imádkozzunk!

Urunk, teremts bennünk hitet, és tápláld, növeld Lelkeddel. Ámen.

Ifj. Hafenscher Károly

::Nyomtatható változat::