A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

„Két perc csak a világ” – énekelte nem is olyan rég a Megasztár című tehetségkutató versenyen Szabó Leslie. A Szélrózsa résztvevői azonban nemcsak százhúsz másodpercig, hanem egy fórumbeszélgetés és egy fantasztikus hangulatú koncert erejéig is együtt lehettek a televízióból ismert zeneszerző-énekessel.

– Mi szél hozott egy „megasztárt” a Szélrózsára?

– Húgom, Linda egy evangélikus lelkészhez ment feleségül. Őt és a férjét az ifjúsági találkozó szervezőinek egyike, Németh Zoltán adta össze. Az ő meghívásának eleget téve jöttem el ide. Sajnos nem tudok sokáig maradni, a fellépés után máris utazunk a következő helyszínre, Vásárosnaménybe.

– Láthatólag jól viseli az állandó rohanást, a hirtelen jött népszerűséget.

– Igen, talán jobban, mint a többiek, hiszen hosszú ideje zenélek, és lépek fel különböző helyeken, így a folyamatos koncertezés nem teljesen ismeretlen a számomra. Ami pedig a népszerűséget illeti: eleinte ugyan tetszett, hogy írtak rólam, de idővel már kifejezetten zavart, amikor a bulvársajtó a magánéletemben kezdett vájkálni.

– Mint említette, hosszú ideje zenél. Mióta is?

– Ötéves koromtól kezdve. Nyolc évig tanultam hegedülni, de abban, hogy azzá lettem, aki vagyok, a szüleimnek is óriási szerepük volt. Sokat segítettek azáltal, hogy formálták a zenei ízlésemet.

– Ne feledkezzünk el arról sem, hogy Ön nem egyszerűen zenész, hanem szövegíró is.

– Igen. Azt hiszem, ez a nagymamámnak köszönhető, aki nagyon sokat mesélt nekünk.

– Úgy tudom, hogy a zenélés és a szövegírás mellett egy időben a tánc is fontos szerepet játszott az életében.

– Valóban volt egy olyan időszak, amikor szerettem volna a zenét és a táncot egyforma intenzitással művelni. Ez sajnos nem sikerült, így aztán húszéves koromban visszatértem a muzsikához, és a jövőben már csak ezzel szeretnék foglalkozni. Mondhatni, erre tettem fel az életemet.

– A Megasztár című műsorba is azért jelentkezett, mert úgy gondolta, hogy ezzel lendíthet a karrierjén?

– Tény és való, hogy jó lehetőségnek ígérkezett, én azonban mégis nehezen szántam rá magam a jelentkezésre, mert korábban már nagyon sokat csalódtam a tehetségkutató versenyekben. Ugyanakkor tisztában voltam azzal, hogy a korhatár – 35 év – miatt számomra ez az utolsó esély. Elsősorban azért jelentkeztem, mert azt hallottam, hogy lehet saját dalokat is énekelni, és bíztam abban, hogy ennek az adásnak köszönhetően nemcsak én leszek ismertebb, hanem az általam képviselt szöveg- és zenei világ is.

– Hogyan születnek a szerzeményei?

– Nem egyfajta belső sugallatra, ha erre gondol. Sokkal inkább egy „felső hang diktálja” őket. Jó példa erre az a dal, amelyet édesanyám emlékére írtam. Felnéztem a valószínűtlenül kék égre, és úgy éreztem, hogy odaföntről „lekacsint” rám az anyukám. Sokat vívódtam, hogy ezt a személyes nótát eljátsszam-e, eljátszhatom-e a Megasztár zsűrije és közönsége előtt, de végül is úgy döntöttem, megpróbálom. Az esetek többségében egyébként először a dallam „szólal meg”, és csak azután írom meg hozzá a szöveget.

– Nem sokan tudják, hogy Ön írta a búcsúdalt is, amellyel egy-egy forduló után a versenyzők elköszöntek kiesett társuktól.

– Igen, ez valóban az én nótám. Sajnáltam is, hogy nem került rá az eddig megjelent két Megasztár-válogatás egyikére sem. Nem baj, a saját albumomon – amely reménység szerint hamarosan megjelenik – már mindenképpen rajta lesz. Addig is szeretettel hívok mindenkit a koncertjeimre, amelyeknek a helyszínéről és időpontjáról a www.szaboleslie.hu internetes oldalon olvashat minden érdeklődő.

::Nyomtatható változat::