A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Világ és világosság

A bűnös ember szíve sötét, tudata homályos. A fölfedező rávilágít a rejtettre, napvilágra kerül a titok. A világ és világosság szavunk gyökere azonos, mintha nyelvünk is tudná: a teremtés a világosság megalkotásával kezdődött.

A világ teremtése és világossága

A világosság megteremtése az első napon kezdődött, amikor Isten így szólt: „Legyen világosság”, és világos lett. A negyedik napon megint szólt Isten: „Legyenek világító testek az égbolton, hogy elválasszák a nappalt az éjszakától”. Miért teremti meg Isten kétszer a világosságot? A régmúlt idők embere számára világos volt, hogy két dologról van szó: a szellemi világosság kibocsátásáról és a külső fény megalkotásáról.

Fénnyel írt művészettörténet

Amikor Isten a világosságot teremtette, valójában az anyag számára kikerülhetetlen törvényt, a létezés módját teremtette. A kőkorszak megalitikus építményei, az ókori piramisok tökéletesen illeszkedtek egy kozmikus világrendhez, de a román kori templomok is a világosságot keresték: a szentély kelet felé nézett, és a papok a felkelő nap felé fordulva imádkoztak a hívekkel. Egy gótikus templomnál tökéletesebben semmi sem képes megmutatni a tér, az idő és a szellem öt dimenziójának egységét. Ennek az egységnek a homályba merülése a funkcionális építészettel kezdődött, amikor a rendet, az időt és a világosságot felváltotta a perspektíva, a prakticizmus és a fény. A gazdaságkori ember „felkapcsolta a villanyt”. Amikor a hatvanas évek végén nagyanyám meghalt, talán hatforintnyi villanyszámlát hagyott maga után. A régi ember a fényt nem a wattal, hanem a bölcsességgel mint az emberi értelem legnagyobb kincsével azonosította.

Felvilágosodás

Az emberiség története tehát úgy is leírható, mint a világosság és a fény harmóniájának egyensúlybomlása, amely a felvilágosodással kezdődött, és amelyet az „izmusok” követtek. A világosság sokáig elsőrendű alkotóeleme volt egy műnek: a keleti ikonfestők az aranyhátteret szaknyelven fénynek nevezték. Az európai festészet már elszakadt a világosság keresésétől, a fénykultusz utolsó „rajongói” az impresszionisták voltak. A tér szerkezete többé nem a mindenséget követi, hanem a festőt: ő választja ki az enyészpontokat, meghatározza a fények és árnyékok optikai rendjét, szerkeszti a teret. Kimondva-kimondatlanul is Isten helyébe lép. Pedig az építészet, a festészet, a szobrászat, a zene mind-mind a léleknek a művészete, amely lélek maga a bennünk lakó isteni szikra. Ehhez a lélekhez mindenki odatalálhat, mindenki meglelheti a világosságot, aki befelé néz.

Megvilágosodás

A világosság további értelme tehát az a belső világosság, amelyet az ember élete során elér. Megvilágosodik, vagyis a világ az ember birtokába kerül. Gondoljunk itt Pál apostolnak a damaszkuszi úton való megtérésére, a buddhizmusban Gauthama királyfi megvilágosodására vagy a klinikai halál állapotából visszatértekre, akiknek fényélményben van részük. A megvilágosodás nem más, mint odatalálás a belső valósághoz, a világhoz és annak világosságához. A világ világosságát csak alázattal tudjuk megközelíteni. Eszköze a konkrét bűnbánat és a konkrét jóvátétel. Isten országa világos, a világosság a mennyel köt össze bennünket. Az igazi fény hordozói a Földön pedig mi magunk vagyunk.

Lejegyezte: S. T.

::Nyomtatható változat::