A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Több nívós filmet is megtekinthettek a Szélrózsán a mozgókép kedvelői. Ezek egyike volt a Mélyen őrzött titkok című alkotás, mely az idei, 35. Magyar Játékfilmszemlén több elismerésben is részesült. (Gyarmathy Lívia kapta a legjobb produceri, Böszörményi Zsuzsa a legjobb rendezői munkáért járó díjat, ezenkívül Nagy Ervin a legjobb férfi epizódszereplő, Bagaméri Eszter pedig a legjobb női főszereplő díját vehette át.) Az országos ifjúsági találkozó résztvevői személyesen is találkozhattak Eszterrel, akit egyébként a gyenesdiási konferenciáról is sokan ismernek.

– Hogyan lesz egy tizennyolc esztendős lányból egy film női főszereplője?

– Ennek egészen egyszerű a magyarázata. Az idén érettségiztem a budapesti Vörösmarty Mihály Gimnázium drámatagozatán. A rendezők gyakran járnak ide szereplőket keresni. Így jutottam el ennek a filmnek a válogatására is, amelyen aztán engem választottak ki Varró Irma szerepére.

– Nem lehetett egyszerű egy állami gondozásból frissen kikerült, várandós lánynak a helyzetébe beleélnie magát annak, akinek egyrészt nagy, boldog családja van, másrészt még nem édesanya.

– Az utóbbi dolog, vagyis a terhesség átélése valóban nehezebben ment, itt a stáb hölgytagjainak segítségére volt szükségem; például akkor, amikor arra a jelenetre készültünk, amelynek a végén először mozdul meg Irma hasában a baba. Megkérdeztem tőlük, mit érez ilyenkor az ember, és ezt próbáltam meg visszaadni. Nevelőintézetbe sajnos nem mentünk el, de beszélgettem néhány állami gondozott lánnyal, így jobban megismertem az életüket és a sorsukat. Ez sokat segített. Egyébként pedig mindig az adott nap felvett jelenetre koncentráltam, ebbe próbáltam minél jobban beleélni magam.

– A „gyermekváráson” kívül mi volt az, ami még nehézséget jelentett?

– Az első két héten Kanadában forgattunk, itt vettük fel a film utolsó, talán legdrámaibb jeleneteit, azt a részt, amikor Irma megtalálja az édesanyját, aki a születése után a kórházban hagyta őt. Nem volt könnyű a végén kezdeni. Az is rossz volt, hogy sem a barátom, sem a szüleim vagy a testvéreim nem lehettek velem a forgatásokon, de sokat segített az, hogy a stáb tagjai nagyon kedvesek, segítőkészek voltak. A rendező, Böszörményi Zsuzsa például kicsit anyukámmá, kicsit barátnőmmé is vált a közös munka folyamán.

– Az esetleges problémákat azonban valóban sikerült jól megoldania. Mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy Ön kapta meg a legjobb női főszereplőnek járó díjat, amelyhez – olvasóink nevében is – gratulálok.

– Köszönöm. Nagy megtiszteltetés volt számomra, hogy a zsűri engem választott, bár lehet, hogy ebben az is szerepet játszott, hogy kevés volt a női szereplő… (Nevet.) Félretéve a tréfát, úgy gondolom, hogy maga a téma az, ami érdekes. A film megtörtént eseményeken alapul, felvillantja a mai magyar társadalom olyan súlyos társadalmi, szociális problémáit, mint az állami gondozottak kiszolgáltatottsága vagy a béranyaság intézménye. Sokan az Árvácska című filmhez hasonlítják, amely szintén egy árva lány történetét beszéli el.

– Gondolom, egy ilyen filmes díj átvétele után egyenes út vezet a Színművészeti Egyetemre.

– Nem, állatorvos szeretnék lenni.

– Hogyhogy?

– A színművészetire nagyon nehéz bejutni. Ha pedig mégis sikerülne, nem szeretném, ha állandóan a fejemre olvasnák, hogy én csak a „filmes múltam” miatt kerültem be.

::Nyomtatható változat::