A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Az egyik oldalról még zengett a kisszínpadi koncert utolsó száma. Másfelől taps és fütty hallatszott. A szomszéd sátorban egy-egy pohár frissítő mellett a napi élményeket osztották meg egymással a fiatalok, mások pedig a zuhanyzóból igyekeztek a sátor felé. Néhányan meg összegyűltek, hogy kört alkotva beszélgessenek, Nikodémushoz hasonlóan kérdéseket tegyenek fel másoknak és önmaguknak. Hegedűs Attila és Marton Tamás vezetésével a fiatalság, öregség, élet és halál kérdései kerültek terítékre a négy késő esti beszélgetés során.

Mit kell megőrizni a gyermekkorból? – tette fel a kérdést Hegedűs Attila, majd különböző vélemények hangzottak el arról, hogy vajon mit érthetett az Úr Jézus ezen a mondaton: „legyetek olyanokká, mint a kisgyermekek”. Egy estével később, a témában néhány évet előrehaladva a kamaszkorra fókuszáltak a fiatalok. Elhangzott, hogy a felnőtté válás folyamatát a legkülönfélébb módon élik meg az emberek: egyesek hajat festenek, testékszert hordanak, mások pedig Hobót hallgatnak, és Pilinszkyt olvasnak. Felnőttünk-e már egyáltalán? – szembesültek a tizen- és huszonéves szélrózsások a nagy kérdéssel. Egyáltalán mit jelent felnőtté válni? A modern civilizált társadalmakban ez azért különösen jelentős probléma, mert ezek már régen elszakadtak a természetesen megélt fejlődés ősi gyökereitől, és nem alkalmaznak beavatási rituálékat. Ez azt eredményezi, hogy a fiataloknak nincs meghatározó felnőtté válási élményük. Egy vélemény szerint akkor lesz a gyerekből felnőtt, ha már nem érte mondanak le mások bizonyos előnyökről, hanem ő osztja meg a saját „kincseit” például a gyermekeivel. (Ahogyan a szülő „nem kívánja” a csokoládét gyermekei társaságában.) A fesztivál záróestéjén az emberi élet utolsó szakaszáról beszélgettek, vitatkoztak a résztvevők. Elhangzott, hogy míg a nyugati társadalmakban a nyugdíjasok vidáman utazgatnak, kirándulnak, addig nálunk az idős emberek befelé fordulnak, az első nyugdíjjal együtt nagy adag pesszimizmust is zsebre tesznek.

Össztársadalmi problémákat is említettek a fiatalok: amíg ugyanis egy emberi közösség nem becsüli meg a gyermeket vállaló szülőket, és kényszerpályára helyezi a szellemileg és testileg egyébként teljesíteni képes embereket, addig nincs megbecsülve az emberi élet hajnala és zárószakasza sem.

A beszélgetés lezárása után is maradtak még kérdések a tatai Nikodémusokban. A Szélrózsa nagyszerű alkalom volt arra is, hogy a meghirdetett „rendelési időn” túl is folytatódhasson az eszmecsere. A kellemes esti idő és a gyönyörű tópart a jókedvű időtöltés mellett az éjszakai beszélgetésekhez is kitűnő háttérként szolgált.

L. J. Cs.

::Nyomtatható változat::