A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Váralja, Bodajk, Debrecen és Kismaros után idén ötödik alkalommal rendeztek országos ifjúsági találkozót egyházunkban, amelynek ezúttal Tata városa adott otthont. Alapelvekről és motívumokról, várakozásokról és elvárásokról, újdonságról és hagyományról beszélgettem a főszervezők – a „tízek” – egyikével, Németh Zoltán lelkésszel.

– Honnan ered a találkozó mottója, „a világ világossága”?

– Minden eddigi Szélrózsának volt egy alapgondolata. Ezt a hagyományt most is szerettük volna megtartani, de nem ragaszkodtunk ahhoz, hogy a korábbi találkozókkal tartalmi kapcsolatot teremtsünk. Épp ellenkezőleg: olyan témát kerestünk, amelyről eddig még nem esett szó, és amely a fiatalok számára fontos lehet. Így bukkantunk a sötétség és világosság kérdésére. A Biblia ezt írja: „Ti vagytok a világ világossága.” (Mt 5,14) Ebből a mondatból származik a mottónk is, amely az első rész elhagyásával már nem annyira direkt, konkrét. Ráadásul szerintem azért is szerencsés, mert egyszerre utal Istenre és az ő teremtményeire. Kijelöl egy utat, ám a gondolatokat szabadon hagyja…

– Milyen alapelvek vezéreltek a találkozó programjának összeállításakor?

– A mottó volt a kiindulópont, és mivel három nap állt rendelkezésre, a mondanivalót is hármas egységbe foglaltuk: világ, ember és fény. A Szélrózsán hagyomány, hogy az esti áhítatok megtartására a környékbeli evangélikus lelkészeket kérik fel. A három napon három püspökünk, D. Szebik Imre, Ittzés János és Gáncs Péter is prédikált. Szerettük volna, hogyha a közös áhítatok és a délelőtti előadások kiemelt hangsúlyt kapnának, ezért ezekre az alkalmakra nem szerveztünk más programot, a közös imádságoknak nem volt „konkurenciájuk”.

– Kik tartoznak a Szélrózsa célközönségéhez?

– A találkozó a fiataloknak és a fiatalokról szól. Éppen ezért – én személy szerint – ebből a szempontból közelítettem meg a dolgot, mert egy bizonyos szintig az ő elvárásaiknak kell megfelelnünk: nézzük meg, hogyan élnek mostanában a fiatalok, milyen a világról alkotott elképzelésük, és ebbe a keretbe helyezzük bele a bibliai, egyházi tartalmat! Fontos az is, hogy ne erőltessünk rá semmit a résztvevőkre, mert ebben az életkorban – gondolok itt a gimnáziumi évekre – az érzelmi élmények meghatározóbbak, mint a teológiai, dogmatikai alapelvek. Már azt is óriási eredménynek tartanám, hogyha a fiatalok életre szóló élményekkel gazdagodva távoznának. Talán így jobban meg tudjuk fogni – vagy legalább a közelünkben tartani – őket. Sokan vannak, akik – életkorukból adódóan – a korábbi találkozók „célcsoportjához” tartoztak, ám a mai napig kötődnek a Szélrózsához. Ők most szervezési munkát vállalnak, vagy egyszerűen csak ellátogatnak a rendezvényre. Természetesen rájuk is gondoltunk, amikor összeállítottuk a fórumok témáit, vagy kisgyermekeik számára óvodát szerveztünk.

– A legutóbbi népszámláláskor kiderült, hogy hazánk lakosságának közel hetven százaléka vallja magát kereszténynek, de csak tíz százalékuk jár rendszeresen templomba. Sokan nem tartják a kapcsolatot egyházukkal. Van-e a Szélrózsának ilyen értelemben missziói, illetve belmissziói küldetése?

– Sok kritika ért bennünket azzal kapcsolatban, hogy a találkozó nem eléggé „egyházias”, illetve hogy kissé „belterjes”. Ilyen értelemben nem kifejezetten missziói alkalom, mivel megvan a maga belső közönsége. A Szélrózsa akarva-akaratlanul rendelkezik egyfajta fesztiváljelleggel, és ezzel együtt vannak saját törvényszerűségei, amelyekre tekintettel kell lenni. Be kellett látnunk, hogy ezervalahányszáz résztvevőnek nem lehet folyamatosan egy közös programot rendezni. Ha nem szabadulunk fel ennek kényszere alól, az nyomaszthatja a szervezőket, és kényszernek tűnhet a jelenlévők számára is, ez pedig a találkozó alaphangulatát tenné tönkre. A misszió lehetősége ennek ellenére megvan: ha a programot szabadon, ám várakozásaikon és igényeiken felül állítjuk össze, a fiatalok részben spontán módon, részben tudatosan találkoznak az egyház tanításával. Olyan hatások érik őket, amelyek tovább erősítik bennük a közösségtudatot, a belső hitet.

– Említetted a fesztiváljelleget. A Szélrózsa miben különbözik a többi nagy rendezvénytől?

– Nem ismerem közelebbről a világi fesztiválokat, és szervezőként más nagyobb egyházi rendezvényen sem vettem még részt, de azt gondolom, hogy például a Sziget fesztiválnak elsősorban üzleti szempontjai lehetnek. Nálunk az üzleti szempontok csak odáig játszanak szerepet, hogy meg tudjuk valósítani a találkozót. Az ezzel járó kiadásokat a belépőjegyek árából, illetve pályázatokon nyert pénzből fedezzük. Nincsenek kereskedelmi szponzoraink. A Szélrózsa önmagáért van, illetve azokért, akik eljönnek. A találkozó immár közel egy évtizedes múltra tekint viszsza, és az a tény, hogy eddig „nem romlott el”, annak köszönhető, hogy a szervezők „hátsó szándékai” nemesek. Itt szeretném megemlíteni, hogy a „tízek” szervezőmunkájának hátterében valójában százak áldozatos munkája rejlik. Minket kétségtelenül többet említenek, de erkölcstelen lenne, ha mi aratnánk le az ő babérjaikat. Köszönjük a pozitív visszajelzéseket – mi pedig a munkatársainknak tartozunk köszönettel!

Solymos Tamás

::Nyomtatható változat::