Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Az elmúlt év nyarán egy barátja hívta fel Hanvay Lászlónak, a győrújbaráti evangélikus gyülekezet lelkészének a figyelmét arra, hogy a Belügyminisztérium pályázatot írt ki a lakhatást szolgáló egyházi ingatlanok korszerűsítésének, felújításának támogatására. A parókia alapos renoválásra szorult ugyan, megfelelő önrész hiányában mégis reménytelennek tűnt a pályázat benyújtása. Azonban ami akkor képtelenségnek látszott, Isten csodálatos munkája nyomán később megvalósulhatott. Ezért adtak hálát a Győr mellett fekvő községben szeptember utolsó szombatján.

Ittzés János, a Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület püspöke a templomban rendezett hálaadó istentiszteleten 2Tim 1,10 alapján tartott igehirdetésében a halál erejét evangéliuma által megtörő Krisztust állította a középpontba. Hangsúlyozta, hogy az ilyen ünnepi alkalmakon nagy kísértése az igehirdetőnek, hogy igeválasztásában az indulat, a szándék és az aktualitás vezérelje. Ezáltal azonban fennáll annak a lehetősége, hogy éppen a lényeget hallgatná el a gyülekezet előtt. Mert nem azért van az ige, hogy megszólalhasson az egyház, hanem azért van az egyház, hogy megszólaltassa az igét. Mi, emberek csak eszközök vagyunk, és ennek a tudata alázatra int minket. El kell juttatnunk az üzenetet kortársainkhoz. Hiszen van, ami éltet, ami eszközzé szentel minket, ezért van értelme életünknek, kereszténységünknek. Ha nem végezzük a szolgálatunkat, megtörik Isten kegyelmének az útja az emberek felé – mondta a püspök, majd így folytatta: „Ha testileg egészségeseknek is érezzük magunkat, a halál ereje a szeretetlenségeinkben mégis jelen van. Azért van egyházi közösség, hogy a bűn hatalmával szembeszálljunk. Azért szépült meg a paplak Győrújbaráton, hogy ebben a küzdelemben a gyülekezet tagjai még bátrabbak, de ugyanakkor alázatosabbak is legyenek.”

Akkor miért vagyunk mégis bátortalanok, miért tudják velünk elhitetni, hogy a hit magánügy? Vajon azért adunk ma hálát, hogy utána titokban tartsuk a hitünket? Mindenki érezze meg, hogy a parókia megszépülésének csakis az lehet a végső értelme, hogy az evangélium újabb szíveket hódítson meg. Az pedig méltóság, hogy ebben mindannyian részt kapunk. Legyünk büszkék rá! – fejezte be gondolatait az egyházkerület vezetője.

A templomban tartott istentisztelet utáni közgyűlésen Rácz András felügyelő köszöntötte a megjelenteket, majd megköszönte a lelkészcsaládnak, hogy türelmesen viselték azt az időszakot, amikor az építkezés alatt mostoha körülmények közé kényszerültek. Ezután a gyülekezet lelkésze ismertette a renoválás körülményeit – beszédében egyértelműen Isten csodájaként értelmezve a lelkészlakás felújítását. A kilencmillió forintos beruházás egyharmadát az országos egyháztól, 3,4 milliót pedig a belügyminisztériumi pályázatból kapták. A győrújbaráti önkormányzat másfél millió forinttal támogatta a gyülekezet tervét. Gyűjtésből és felajánlásokból további egymillió forint gyűlt össze. Rendhagyó módon – egy korábbi presbitériumi döntés alapján – az ünnepi közgyűlésen név szerint felolvasták azoknak a nevét, akik bármilyen módon hozzájárultak a lelkészlakás megszépüléséhez. De a köszönet szava elsősorban Jézusnak szólt, aki a szíveket adakozásra indította.

A közgyűlés végén az ünneplő gyülekezet átvonult a lelkészlakás elé, ahol Ittzés János püspök felszentelte a megújult épületet.

Menyes Gyula

Regionális hozzárendelés: Gy?rújbarát – Tény? – Gy?rszemere Társult Egyházközség

::Nyomtatható változat::