Evangélikus Egyház
- Online újságok
- Evangélikus Élet
- Archívum
- 2004
- 40
- Nem voltam egyedül a páston
Evangélikusok
Hozzászólás a cikkhez
Nem voltam egyedül a páston
A délelõtti elõadások közötti kávészünetben elõzetes reményeink ellenére sajnos nem sikerült exkluzív EvÉlet-interjút készítenünk Nagy Tímeával, mivel kevés volt az ideje, sietett haza két kislányához
Csengéhez és Lucához , a szünet pár értékes percét pedig autogramosztással töltötte. (Fogyni nem akaró sor állt a kis emelvény elõtt, de a bajnoknõ kedvesen, türelmesen állta tisztelõinek ostromát.) A fórumbeszélgetés során a hozzá intézett kérdésekre adott válaszaiból azonban közelebbrõl is megismerhettük Titi szerény, alázatos, felelõsen gondolkodó személyiségét.
Kétszeres olimpiai bajnok párbajtõrözõnket, akit méltán zárt szívébe az ország, még születése elõtt nevezte el az édesanyja Titinek. Tímea mára sokak példaképe lett, ám õ elhárítja magától ezt a szerepet. Nagy felelõsségnek tartja, s korántsem érzi tökéletesnek önmagát. (Korunk sztárocskái, a kereskedelmi tévék által felkapott hírességei bizony tanulhatnának Tímea józan hozzáállásából...) Egyedülálló bravúrja amelyet más sportolónõnek még nem sikerült véghezvinnie az olimpia történetében , hogy kétgyermekes anyaként lett kétszeres olimpiai bajnok.
A versenyek elõtt walkmannel, törülközõvel szigeteli el magát a külvilágtól, hogy tökéletesen tudjon koncentrálni. De már három hónappal az olimpia elõtt sem olvasott újságot, hogy az esetleges negatív külsõ hatásoktól védje magát.
Tímea elmondta: már az atlantai olimpián is esélyesként indult, ám akkor szavaival élve túlgörcsölte magát, és így csak az ötödik helyezést sikerült elérnie. Hazatérve a média és az emberek is õt hibáztatták ezért az eredményért, csúnyán bántak vele ezeket az idõket földi pokolként élte meg. Élete döntõ fordulatot vett, amikor megismerkedett késõbbi férjével, és megszületett nagyobbik gyermeke, Csenge.
Sydneybe már anyukaként ment, úgy, hogy minden átértékelõdött benne. És akkor nyert. Mert a tét már egészen másképp festett. Belsõ nyugalommal állt a páston, hiszen tudta: bármi lesz is az eredmény, neki kisgyermeke van, aki otthon várja ebbõl a szemszögbõl tekintve pedig minden más színezetet kap.
A csoda Athénban is megismétlõdött: idõközben a most már kétéves Luca is megérkezett az életébe. Az olimpiát megelõzõ hathetes edzõtábor legnagyobb megpróbáltatása számára a családtól való távollét volt. Derültség fogadta a vallomást: a bajnoknõ hobbija a henyélés, aminek pedig nehéz ellenállnia, az a csokoládé.
A következõ kérdésekre adott válaszaiból Tímeának a kudarchoz való viszonyát ismerhettük meg. Sportoló tehát keményen, kitartóan tud küzdeni. Atlantát és az utána következõ nehéz periódust szeretné elfelejteni, bár tudja: tanulópénz volt. Ebbõl profitál. Ugyanakkor az is kiderült a számára, hogy kik az igazi barátai, akik a bajban is mellette állnak. Utalt a most hasonlóan nehéz szakaszban lévõ Risztov Éva úszónõre. Vele most bánik el a média.
Nagy Tímea vallja: a kudarc ellenszere a nekifeszülés. Dühöt soha nem érzett ellenfelei iránt, akkor sem, ha legyõzték. Mélyen tiszteli partnerei felkészültségét, tudását. Ha haragszik, csak önmagára haragszik, a saját hibáiból igyekszik tanulni. Hiszen az élet azt is megmutatta neki, hogy a vereség is hasznos lehet egy másik, magasabb rendû szempontnak alárendelve.
Itt kell szólnunk arról, ami kimondatlanul már addig is benne volt Tímea feleleteiben. A bajnoknõ hívõ keresztény ember, aki ott tudja Istent az életében harcaiban, gyõzelmeiben egyaránt. (Aki látta az athéni döntõt, emlékezhet rá: a gyõzelem pillanatában nem oldalra, hanem felfelé nézett.) A páston nem egyedül küzdött, mondja, a segítséget odafentrõl kapta.
Bizonyságtétele egyszerû, megragadó. Egy régen olvasott vers határozza meg ma is a mindennapjait. A címe Lábnyomok. A homokban két pár lábnyom. Az ember kérdezi Istent, miért lát csupán egy párat ott, ahol élete legnehezebb szakaszait élte át. Azért, felel az Isten, mert ott karjába vette, és átvitte a megpróbáltatásokon az Úr a benne hívõt. Nagy Tímea ezt a megtartó isteni erõt, szeretetet érzi és vallja, és a sportolók világában ritkaságként vállalja is. Anyaként, feleségként is ez a hit vezérli. Sportolótársai egyike utalva emberi tartására így jellemezte õt: Tímea több.
Izgalmas és szomorúan aktuális a doppingkérdés az athéni olimpia botrányai után. Titi határozottan elítéli és elutasítja az erõfölényszerzés eme formáját. Rámutatott: egy férfinál sem engedhetõ meg, de egy nõ, aki gyermeket vállal, pláne nem mérgezheti a testét doppingszerrel. Ez soha nem kísértette meg õt a jobb eredmény elérése érdekében tegyük hozzá: tehetsége, kitartása, hite el is nyerte jutalmát!
A sportolónõt egy kevéssé ismert oldaláról is megismerhettük ezen a délelõttön. Nagy Tímea nem csak kétszeres olimpiai bajnok, hanem kétdiplomás logopédus is! A Testnevelési Egyetem szakedzõi szakának elvégzése után a gyógypedagógiai fõiskolán logopédus diplomát is szerzett. Egy VII. kerületi óvodában két évig gyakorolta is hivatását, most azonban gyesen van. Álma a gyermekorvosi pálya volt, de a sport mellett ez sajnos nem fért bele az idejébe.
Tímea azt is elárulta: a nagy verseny jelentette pszichikai nyomást úgy kezeli, hogy megpróbál akként gondolni rá, mint egy átlagos versenyre. Sportpszichológusa, edzõje is segíti a nem mindennapi terhelést elviselni. De számára a fõ doppingszer családja szeretete, támogatása.
S hogy mik a közeljövõre vonatkozó tervei, vágyai? Négy év múlva Peking. S a két kislány mellé nagyon szeretne egy harmadik babát is...
K. D.
::Nyomtatható változat::
|