Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A hála és köszönet jeleként emléktáblát állítottak a Győr-Moson-Sopron és Vas megye határán fekvő Vásárosfaluban az elmúlt vasárnap: a kis település evangélikussága úgy döntött, hogy egykori iskolája falán – amely jelenleg a gyülekezet imaháza – megörökíti egykori tanítóinak, kántortanítóinak a névsorát.

A hálaadó istentiszteleten Ittzés János püspök Ef 3,13–21 alapján hirdette Isten igéjét, melyben az ősökre emlékezve hangsúlyozta, hogy ők még tudták, mi az a titok, amelyre felépülhet egy család, egy falu, a nemzet élete. Ma azért esnek szét a közösségek, és azért csúszik ki a talaj a lábunk alól, mert elvétettük a biztos bázist, Krisztus keresztjét. A túlélés művészetét akarjuk elsajátítani a megmaradás titka helyett. Ezen az ünnepen sem embereknek adunk hálát, hanem az egykori tanítóknak, akiken keresztül mégis egyedül Istené a dicsőség – zárta gondolatait a püspök.

Béres László, a gyülekezet lelkésze az ünnepi közgyűlésen a régi időket felidézve elmondta, hogy a faluban akkoriban csak az evangélikus iskola működött, amelyben még izraeliták (ahogy akkoriban az anyakönyvekbe bejegyezték: Mózes-vallásúak) is tanultak. Az ökumenét itt előbb élték meg, mint ahogyan magasabb egyházi szinten elkezdték gyakorolni.

Az emléktáblán található neveket olvasva arra hívta fel a figyelmet, hogy a falu minden bizonnyal úgy élte meg hitét, magyarságát, hogy ezt látva néhány más nemzetiséghez tartozó tanító – az itteni szolgálata alatt – magyarosította nevét. A kántortanítók névsora Buthi Sándor nevével zárul, aki Kossuth-díjat is kapott szolgálatáért.

Lukácsy Győző Vásárosfaluból származó iparművész alkotásának felállítását az önkormányzat is támogatta.

M. Gy.

::Nyomtatható változat::