Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Lelkészek és presbitériumok örökös dilemmája: vajon a gyönge, talán még sarjadó gyülekezet vagy pedig a leromlott állapotú épületek oszlopait kell-e elõbb megerõsíteni? Melyik maradandóbb? Mit mire érdemes alapozni? Melyik munka élvezzen elsõbbséget? A gyengélkedõ gyülekezet eleven életû közösséggé való „átszervezése” az impozáns falak között, vagy fordítva? A Budai Egyházmegyéhez tartozó Érdi Evangélikus Egyházközség az elmúlt esztendõk során a lelki építkezés, az Úr igéjének hallgatása és hirdetése mellett az épületek gondozására is figyelmet fordított. A templomtorony, illetve a gyülekezeti terem építése után szeptember 26-án a parókia felújításának alkalmából rendezett hálaadó istentiszteleten

1. Szebik Imre, az Északi Egyházkerület püspöke, Bence Imre, a Budai Egyházmegye esperese, valamint Ittzés István érdi lelkész szolgált.

A napjainkra közel négyszáz fõt számláló gyülekezet 1957-ben épült parókiájának állaga mára leromlott, az épület veszélyessé vált. A felújított parókiát a három szolgálattevõ az istentisztelet elõtt áldotta meg.

1. Szebik Imre az „imádság himnuszáról” szóló, evangélizáció jellegû igehirdetésében (Ef 3,14–21) elmondta: jó híre van az érdi egyházközségnek. A közösség a Budai Egyházmegye erõssége: növekszik a gyülekezet, benne Krisztus szeretetének nagysága és a Krisztus-hit, mely kedves az Isten elõtt. Az egyházkerület vezetõje buzdította az érdi evangélikusokat: merjenek mély lelki életet élõ keresztények lenni, hogy még bizonyosabbak legyenek Krisztusban. Mert a média hazugságai és értéktelen frázisai, a gazdagság egyetlen hatalomként való elismerése magával sodorja a mai embert. Csak akkor lehet Krisztus életünk, gondolkodásunk, látásunk Ura, ha a belsõ emberünk az õ Lelke által erõsödik meg. Az érdi gyülekezet merjen „a jóság oázisa” lenni, hogy így töltse be Krisztus törvényét – hívta föl a hívek figyelmét a püspök. A prédikációt követõen a gyülekezet kórusa énekelt, amelyet a Zeneakadémia orgona szakán végzett kántor, Bán Ildikó vezényelt.

Az istentiszteletet követõ rövid közgyûlést a gyülekezet felügyelõje, Vörös Gyula vezette. A közgyûlésen dr. Gyõri József egyházmegyei felügyelõ örömét és háláját fejezte ki a gyülekezet belsõ épüléséért, amely Ittzés István lelkiismeretes, az Úr elõtti felelõsséggel végzett munkája nyomán bontakozhat ki. Bence Imre egy borítékkal ajándékozta meg az érdi gyülekezetet, benne nyolc – a budavári gyülekezet nyilvántartásából származó – címmel: olyan evangélikus családokéval, amelyek a közelmúltban Érdre költöztek. Az ünnepi alkalmon megszólaló mindhárom lelkész és az egyházmegye felügyelõje egyaránt kérte a gyülekezetet: legyenek nyitottak az evangélikusok felkutatására, hogy a Budapest vonzáskörében egyre fejlõdõ és bõvülõ Érdre került lutheránusok ne kallódjanak el, hanem legyen lehetõségük a közösséghez csatlakozni, megélve a Jézushoz tartozás örömét.

A templomtoronyhoz és gyülekezeti teremhez hasonlóan a parókia átépítésének terveit is Kékediné Tóth Éva építész, a gyülekezet tagja készítette, akinek példaértékû, szeretetbõl és odaadással végzett, igényes munkájáért külön köszönetet mondtak.

A tetõtér beépítésének lehetõségét is biztosító átépítés költsége 14 és fél millió forint volt, ehhez a gyülekezet több mint nyolc és fél millió forinttal tudott hozzájárulni.

Az úrvacsorai közösséggel záródó igei alkalmat követõen testvéri beszélgetésre került sor a gyülekezeti teremben.

Horváth-Hegyi Olivér

Regionális hozzárendelés: Érdi Evangélikus Egyházközség

::Nyomtatható változat::