EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2004 - 40 - Egység – csak az utolsó napokban?

A vasárnap igéje

Szentháromság ünnepe utám 17. vasárnap

Hozzászólás a cikkhez

Egység – csak az utolsó napokban?

Ézs 2,1–5

Szentháromság ünnepe után a 17. vasárnap már a reformáció korában is az egyház egységéért való imádság vasárnapja volt. Eredetileg a Kelet és Nyugat között 1054 óta fennálló szakadás áthidalásának szándékával vezették be. Amikor – mintegy két évszázaddal korábban – Róma abban reménykedett, hogy az oszmán birodalom szorításába került Konstantinápoly (a katonai segítség reményében) hajlani fog engedményekre, tárgyalást kezdeményezett az egység helyreállítására. A tanácskozás idejére eső vasárnapot a pápa az egység vasárnapjává nyilvánította. Ez a sikertelenül végződött tárgyalás ellenére így maradt, és a reformáció korára hagyománnyá vált. Érthető, hogy a lutheri reformációt követő egyház ezen a vasárnapon elsősorban a reformáció nyomán létrejött újabb szakadás megszűnéséért könyörgött. Ezt Róma nem viszonozta, hiszen csak a keleti, ortodox egyházat tekintette partnernek, amellyel helyreállítható az egység. A reformáció egyházait – mint eretnek mozgalmakat – felszámolni törekedett, és semmiképpen sem tekintette őket egyháznak. A reformáció egyházaival való egység keresése intézményesen csak a II. vatikáni zsinat óta jellemzi a katolikus egyházat. A partnerség elismerésével persze továbbra is baj van: gondoljunk csak a Dominus Iesus kezdetű pápai megnyilatkozásra!

Bár januárban van az egyház egységéért való egyetemes imahét, egyházunkban a reformáció korabeli liturgikus naptár alapján ma is az egységért imádkozunk. Érdemes hát szembenézni a kérdéssel: nem csupán hagyományőrzésből és az ebből fakadó hivatali kötelezettség okán tesszük ezt? Kívánjuk-e valóban az egységet római katolikus testvéreinkkel vagy bármely más testvéregyházzal? A liturgiareform tervezetével kapcsolatban kialakult viták számomra ezt kétségessé teszik. De ne feledjük: valahányszor olyasmit kérünk imádságban, amit valójában nem is akarunk, hiába vesszük Isten nevét! A második parancsolat elleni bűn ez, más szóval istenkáromlás! Ne feledjük azt, amire Luther a Kátéban is felhívja figyelmünket: ez az a bűn, amelyet Isten – ő maga mondja! – bizonyosan nem hagy büntetlenül. És azt se feledjük, hogy Jézus a Szentlélek káromlását mondta olyan bűnnek, amelyre sem ebben a világban, sem az eljövendőben nincs bocsánat! Amikor pedig imádkozunk, minden esetben a Szentlélek támogatására is számíthatunk, miként Pál apostol tanítja (Róm 8,26).

Ne gondoljuk, hogy Ézsaiás a mai alapigében kibúvót kínál, mivel azt jövendöli, hogy az egység csak „az utolsó napokban” valósul meg. Ézsaiás itt nem az egyház egységéről, nem Isten népének egységéről, hanem az egész emberiségnek az egy Isten hitében való egységéről beszél. Ennek és a fegyvermentes világbéke korszakának a megvalósulását várja az utolsó időkben. Mindezt egy isteni ítélet eredményeként reméli – de azt semmi sem bizonyítja, hogy ez a világ végét jelentő végső ítélet lenne. A végső ítélet után a próféta időszámítása szerint sem „az utolsó napok” fognak következni, hanem új ég és új föld teremtése: „Mert én új eget és új földet teremtek, a régire nem is emlékeznek, senkinek sem jut az eszébe.” (Ézs 65,17)

És ha mégis megengedjük, hogy a próféta utolsó időkre szóló jövendölése az egyház egységére is vonatkozik, akkor tudunk-e bizonyossággal nemleges választ adni arra a kérdésre, hogy az „utolsó idő” nem most jön-e el, nem napjainkban várható-e az erről szóló prófécia beteljesedése? Merhetünk-e ma úgy imádkozni az egyház egységéért, hogy kérésünk teljesülését a távoli jövőre várjuk, olyan kései korra, amikor a más felekezetűekkel való közös éneklés és imádság és az ennek megfelelő új liturgia bennünket már nem fog idegesíteni?

Számunkra azonban nem is Ézsaiás jövendölése, hanem Jézus főpapi imádsága adja a teljes bizonyosságot: Jézus az övéi látható egységét itt és most akarja! Mert Jézus a kínszenvedésre és a haláltusára készülve – mintegy végakaratát is kifejezve – azért könyörög Atyjához, hogy övéi „tökéletesen eggyé legyenek, hogy felismerje a világ, hogy te küldtél el engem…” (Jn 17,23). A világnak pedig nem az ítéletet és az új teremtést követően kell felismernie, hogy Jézust az Atya küldte, hanem itt és most! Ma, amíg nem késő! Mert a látható és valóságos egység, a teljes egység, a kézzelfogható, az úrvacsorai közösségben is félreérthetetlenül kifejeződő egység hiánya itt és most akadályozza, hogy a világ felismerje Jézusban az Atya küldöttét. Maradhat-e büntetés nélkül az olyan egyház, amely Jézusnak a világgal szembeni küldetését gáncsolja?

Térdre hát! Ne csak az egységért való imádság hagyományát őrizzük Szentháromság ünnepe után a 17. vasárnapon, hanem szívből jöjjön a kiáltás: Uram, szüntesd meg a botrányt! Tedd újra eggyé, amit emberek bűne szétszakított! Ne engedd, hogy meghasonlott egyházad elbotlás köve legyen a világban. Add, hogy minden nép és minden ember időben felismerje: Jézus Krisztus az egyetlen Üdvözítő, akit az egész világ megmentésére küldött az Atya.

Véghelyi Antal


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Az örömhíresek
Élő víz
Elcserélt lelet
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Evangélikus nők országos találkozója
Parókiaszentelés Győrújbaráton
Parókiaszentelés Érden
Kőbe vésett hálaadás
Rendkívüli ülést tartott az Országos Presbitérium és a Gazdasági Bizottság
Megemlékezés a Fébé első főnökasszonyának sírjánál
Baráti beszélgetés gimnáziumainkról
Keresztutak
Aktuális egyházpolitika – a kormányzati intézkedések tükrében
Evangélikus–református püspöki találkozó
Megemlékezés Komáromban
Evangélikusok
„Nem voltam egyedül a páston…”
Aki már tíz olimpiát győzött szóval
Pezsgő kapcsolat
e-világ
Hittanosok medvék és farkasok között
Keresztény szemmel
Szabályszerű küzdelem
Vallások piaca
Csak nézek
Egy gyeden lévő kismama lamentálása az anyaszerepről
A hét témája
Kegyes humor
Magyar 2balkezesek
Kétbalkezes
evél&levél
Köszönet
Ünneptelen?
Hibaigazítás
A közelmúlt krónikája
Nyomozni sem rest cserkészek Soltvadkerten
Új barzdát szánt az EKE
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Egyházzenei tanévnyitó és születésnapi köszöntés
Örökség nyitott kapukkal
Oratóriuméneklésben versenyeztek
A múzeumalapító köszöntése
Kegyességi iránytévesztés
A sorsdöntő úrvacsorai vita
A vasárnap igéje
Egység – csak az utolsó napokban?
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Még egyszer a Waldorf-iskolákról (olvasói levél)
Még egyszer a Waldorf-iskolákról (válasz)
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2004 40 Egység – csak az utolsó napokban?

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster