e-világ

Növények a Bibliában

Hozzászólás a cikkhez

Mandulavirág

Korábban e rovat hasábjain ajánlottuk dr. Kereszty Zoltán "Nézzétek a mező liliomait..." című könyvét. A könyvben számos, a Szentírásban előforduló növény leírása szerepel. A mű célja azonban elsősorban nem a botanikai ismeretek bővítése, hanem az, hogy segítséget nyújtson Isten igében kinyilatkoztatott üzenetének a megértéséhez. Az előttünk álló esztendőben e könyv alapján időről időre bemutatunk egy-egy növényt, remélve, hogy hasznos és érdekes információkkal szolgálunk olvasóinknak.

Mivel tavasz közeledik, essék először szó az ószövetségi időkben is elterjedt fáról, a manduláról, amely a tél végén - néha már januárban - elsőként bontja ki virágait. Talán nem is sejtjük, mennyi üzenetet hordoz magában ez a sokak által kedvelt csemegeként fogyasztott gyümölcs.

A Biblia több néven is említi a mandulát. A šáqéd héber kifejezés fát, hajtást és termést is jelent, ez arámul lúz (bár a héber szövegben is szerepel így). Egyes területeken ma a lúz szót a mandulafára használják, a šáqéddel pedig a mandulát mint termést jelölik.

A növény mediterrán területen - Kis-Ázsiában, Délkelet-Európában és a Kaukázusban - őshonos. A rózsafélék családjába tartozó, hat-nyolc méter magas lombhullató fa. Levele lándzsás, aprón fogazott. A föld értékes termésének tartották, egyes vad fajok termesztésbe vonását korán megkezdték. Habár korán hozza virágait, gyümölcse mégis későn érik. Magja lehet édes vagy keserű, ez utóbbiból a babiloniak kezdtek először olajat préselni, amelyet Plinius is említ gyógyszerként. Szíriában ma is fontos népélelmezési cikk.

A bibliai tájnak meghatározó eleme volt, erre utal több palesztinai helységnév is: például Tell el-loz ("manduladomb"), Ain el-lauza ("mandulaforrás"); továbbá Lúz volt Bételnek - amelyet Jákób nevezett el így, amikor megszállt ott egy éjszakára Hárán felé tartva (1Móz 28,19) - a korábbi neve is. A néphitben a papság buzgóságát és hűségét jelképezi az izraelita pénzeken "makkabeusliliom"-ként ismert "Áron vesszeje".

Szimbólumként a mandulavessző többféleképpen is értelmezhető. Jeremiás előtt egy látomása alkalmával (Jer 1,11) mandulavessző jelent meg, miközben szólt hozzá az Úr. Mivel a legkorábban virágzó gyümölcsfa, az éberség, az ébrenlét szimbóluma. (Ezt a két héber szó hasonlósága is kiemeli:a šokéd jelentése virrasztani.) A színarany gyertyatartó, a menóra ágain és a frigyszekrényen lévő, mandula alakú díszítések Isten állandó jelenlétét szimbolizálják, egyúttal Isten hatalmát és hűségét is hangsúlyozzák. A virágzó mandulaág szerepet kapott a pusztai vándorlás során, amikor Izrael népe fellázadt a vezetők, Mózes és Áron ellen. Az Úr parancsára Mózes egy-egy veszszőt kért minden törzs vezetőjétől, és az Úr színe elé helyezte a bizonyság sátrában. Áron vesszeje is ott volt, mivel ő a Lévi törzs feje volt. Úgy rendelkezett az Úr, hogy akinek a vesszeje másnapra kivirágzik, azt választja ki vezetőnek. "Áron vesszeje kivirágzott, bimbót fakasztott, virágot növelt, és mandulát érlelt." (4Móz 17,23) Így erősítette meg Isten Áron és családja számára az örökös papság ígéretét.

A kihajtott vessző Isten hűségét is jelzi számunkra, és egyben az eljövendő Messiás előképe is, akit bűnünkből való szabadulásunkra küldött e világba Urunk.

A könyv alapján összeállította: JCsCs

::Nyomtatható változat::