Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Nézem, hallom, olvasom a híreket, s miközben ereimben a vér hol gyorsabban, hol lassabban lüktet, próbálom feldolgozni, megérteni az információtömeget, melyet a média közvetít felém. Nézem, hallom, olvasom, amint tombolnak a természeti és "természetellenes" erők a világban: holtakat és túlélőket emelnek ki földrengés által romba döntött épületmaradványok alól. Zokogástól rázkódó anyák, gyermekek, férjek-feleségek siratják az öngyilkos merénylők által halálba küldött hozzátartozóikat. Politikusok gyalázzák egymást nyilvánosan, élő adásban, ország-világ szeme láttára, füle hallatára. Egyre gyakrabban üti fel a fejét az antiszemitizmus gyűlölködő szellemisége.

Fűtött szobánkban szemlélhetjük a tévéképernyőn megjelenő, kartonpapírba burkolózott hajléktalant, aki elrejti arcát a kamerák elől, talán szégyenében, talán azért, mert a mínuszok nemcsak a testét, hanem a szívét-lelkét is átjárták; és ahogy nem törődött vele senki, most már ő sem akar törődni senkivel, semmivel...

Nézem, hallom, olvasom, amint testvér gyilkol testvért, anya öli magzatát, járvány szedi áldozatait, és a keresztény Magyarországon szidják a keresztényeket...Az ember felkapja a fejét, megdöbben, kinyilvánítja a véleményét. Ki így, ki úgy. A média csámcsog az ügyön, egyesek profitot látnak a sztoriban... Nézem, hallom, olvasom a híreket, és elszomorít ez az egész, de ugyanakkor örülök is.

Szomorú vagyok, mert bánt és fáj az, ami embertársaimmal történik.

És az örömöm? Örömöm abból fakad, hogy napjaink történései is igazolják a Biblia kijelentéseit. Igazak az Úr szavai!

Hát nem arról szólt Jézus, hogy hallanunk kell majd háborúkról és háborús hírekről; hogy éhínségek és földrengések lesznek mindenfelé, és hogy az ő nevéért gyűlölni fogják az őt követőket?! Mennyire jellemző korunkra mindaz, amit Pál apostol azokról az időkről ír, amikor "az emberek önzők, pénzsóvárak, dicsekvők, gőgösek, istenkáromlók... jóra nem hajlandók" (2Tim 3) lesznek! Nem úgy van-e ma is, mint Noé napjaiban: megsokasult az ember gonoszsága a földön, és "szívének minden szándéka és gondolata szüntelenül csak gonosz"? (1Móz 6,5)

A Bírák könyvének korától háromezer éves szakadék választ el bennünket, de ha alaposabban odafigyelünk, ez a szakadék egyre szűkülni látszik. Látjuk, hogy "mindenki azt csinálta, ami jónak látszott szemei előtt" (Bír 21,25). Hát nem ez jellemző napjainkra is?

Korunk embere szintén azt cselekszi, amit jónak lát. Még Isten népe is halálos konfliktusba keveredik korszakunk szellemi ismereteivel, bűneivel, az erkölcsi relativizmussal, a szexuális "szabadsággal", a vallási anarchiával. Nem véletlenül figyelmeztet bennünket Pál apostol, amikor azt írja: "Mindez példává lett a számunkra, hogy ne kívánjunk gonosz dolgokat..." (1Kor 10,6) Korunk megérett a nagy eltévelyítésre; a sátán megcsal és becsap mindenkit, akit lehet.

De Isten figyelmeztet bennünket az iraki háborún (Babilon bukásán), természeti csapásokon, gyűlölködő szavakon keresztül.

Amire pedig figyelmeztetik az embert - és nem is akárki teszi ezt -, arra jól teszi, ha figyel is.

Szívos László

::Nyomtatható változat::