A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Úrvacsora

Agnus Dei (Isten Báránya)

A Jézus megkeresztelésekor elhangzott mondat arra utal, hogy Jézus az egyetlen és tökéletes áldozat az emberekért, ő az úrvacsorában testét és vérét kínálja gyülekezete számára. Az ének szövege az énekeskönyv 78. oldalán olvasható.

Communio

(Krisztus testének és vérének vétele)

A fogalom közösséget jelent. Ez a kifejezés a liturgiában a legszentebb közösségre utal: arra, hogy az úrvacsorában Krisztussal kerülünk közösségbe a kenyér és a bor színe alatt. Ez a közösség egyúttal a gyülekezet tagjait és az egész kereszténységet is összeköti egymással.

Confiteor, verbum gratiae, absolutio (bűnvallás, kegyelemhirdetés, feloldozás)

Luther kátéi szerint a gyónás szorosan egymáshoz tartozó részei, melyekben a bűnök felett való töredelem és megbánás, majd a bocsánat komolyan vétele fejeződik ki.

Credo (hitvallás)

A gyülekezet nyilvános vallástétele az egyetemes kereszténységgel együtt a Szentháromság Istenről. A jelenleg elterjedt, eredetileg keresztelési vallástételként mondott Apostoli hitvallás mellett ajánlott a Niceai hitvallás használatbavétele is.

Gloria in excelsis (nagy glória)

Lukács evangéliumának tanúsága szerint az első karácsonykor elhangzott angyali ének ("Dicsőség a magasságban Istennek, és a földön békesség, és az emberekhez jóakarat!"), melyben az Isten dicsőítése és az ember megszentelése jut kifejezésre. Ehhez szervesen kapcsolódik a Szentháromságot dicsőítő 3. századi himnusz, a "Laudamus te", melynek szövege énekeskönyvünk 72. és 73. oldalán olvasható. Ennek alapján született N. Decius éneke is (EÉ 43).

Gloria Patri (kis glória)

Rövid, Szentháromságot dicsőítő mondat, mely így hangzik: "Dicsőség az Atyának és a Fiúnak és a Szentléleknek, miképpen volt kezdetben, most és mindenkor és mindörökkön-örökké." A zsoltározás különböző formáihoz kapcsolódik, jelezve, hogy az ószövetségi énekeket az Újszövetség értelmében mondjuk.

Introitus (bevezető zsoltár)

Az istentisztelet elején elhangzó, az ünnep jellegét kifejező zsoltárrészlet. Formája: keretvers, zsoltárrészlet, gloria Patri (kis glória), keretvers. Az introitus megszólalhat olvasott vagy - liturgikus dallamon - énekelt formában.

Invokáció

(Isten nevének segítségül hívása)

Az istentisztelet kezdetén elhangzó mondat ("Az Atya, Fiú, Szentlélek nevében"), mely azt fejezi ki, hogy az istentisztelet nem egyszerűen emberi ügy, hanem Isten igében és szentségekben nyújtott ajándékainak elfogadása, az ő hatalmának erőterébe való kerülés.

Kollekta (a nap imádsága)

Az adott ünnep tartalmának tömör imádságban való összefoglalása. Formája: megszólítás, Isten tetteire való utalás, egyetlen kérés, szentháromsági dicsőítő zárás.

Kyrie (Krisztus imádása)

Az ókori gyakorlatban az uralkodónak kijáró köszöntés, mellyel az Újszövetségben is találkozhatunk (például Bartimeus meggyógyításánál). Az "Uram, irgalmazz!" megszólításban az fejeződik ki, hogy Istent olyan Úrnak ismerjük el, akinek hatalma van felettünk, és akitől minden jót várunk.

Lekció (olvasmány)

A Bibliának egy adott ünnepre kijelölt ószövetségi, levélbeli és/vagy evangéliumi szakasza.

Liturgia

A kifejezés a köznapi értelmezéssel szemben a teljes istentiszteletre vonatkozik. A köz javáért végzett szolgálatra utal (az eredeti szó "közhasznú munkát" jelent). Ez tükrözi Isten értünk való szolgálatát és azt, hogy a gyülekezetnek ezt kell továbbsugároznia a világ felé.

Oratio oecumenica

(általános könyörgő imádság)

Többszakaszos imádság, melyben a gyülekezet saját életének eseményei mellett az egyházra, a mindennapi életre és az egész teremtett világra vonatkozó hálaadását és kéréseit is Isten elé viszi. Tartalmából fakadóan helyes, ha az egyes szakaszokat a lelkész mellett a gyülekezet tagjai mondják.

Ordinárium

Az istentisztelet állandó részei, melyek alkalomról alkalomra ugyanazzal a szöveggel hangzanak el.

Praefatio (nagy hálaadó imádság)

Az istentisztelet úrvacsorai részének az óegyházi időkre visszanyúló bevezető imádsága.

Proprium

Az istentisztelet változó részei, melyek ünnepenként más szöveggel hangzanak el.

Responsum (válasz)

A keresztény élet válasz Isten szeretetére. Számos bibliai könyv (például a Zsoltárok vagy a Jelenések könyve) olyan formában íródott, amely lehetőséget ad a párbeszédes megszólaltatásra. A dialogikus forma a keresztény istentisztelet kezdettől fogva gyakorolt és a reformációban is megtartott kincse. Ezért felel a gyülekezet egy-egy rövid mondattal a különböző szolgálók által mondott egyes istentiszteleti részekre. Legelterjedtebb formája az "Ámen".

Salutatio (üdvözlés)

A köszönésnek a keresztény istentiszteleten gyakorolt formája, melyben a legtöbbet kívánja egymásnak a szolgálattevő és a gyülekezet: a Jézus Krisztussal való közösséget. (Ilyen értelemben az üdvözlés egyben áldóformula is.)

Sanctus-Benedictus

(Szent, szent, szent...)

Ézsaiás elhívási történetének tanúsága szerint a mennyei liturgia része a háromszor szent Isten dicsőítése. Ehhez kapcsolódik a Jézus jeruzsálemi bevonulásakor elhangzott zsoltárrészlet: "Áldott, aki az Úr nevében jön!" Az ének, melynek teljes szövege az énekeskönyv 77. oldalán található, azt fejezi ki, hogy a földi istentisztelet a mennyekben szüntelenül zajló istenimádat előíze.

::Nyomtatható változat::