Kultúrkörök

Hozzászólás a cikkhez

Adrian Plass negyedszerre - "kegyes kétbalkezes"-ként írt két naplója és a Növekedésem kínjai című önéletrajza után - is épp olyan, mint harmadszor, ugyanakkor mégis más. Sikerének titka egyszerű: tehetsége van a saját műfajához.

Tényleg nincs ebben semmi különös, kibogozhatatlan természetfeletti tünemény. Plass fegyvere és adu ásza a lazaság. Mondhatjuk úgy is, ő egy hivatásos lazuló. Amikor elfeledkezik magáról és a kereszténység sokszor dogmává kövült illemkódexéről, olyan hangnemben tud alkotni, amely garantálja könyve sikerét. Szinte látom, ahogy leül a számítógép mögé egy pohár hideg narancslével és egy zacskó gumimacival, aztán csak ír és ír, míg kékre nem fagy a szövegszerkesztője.

Az Irány a Gumivár! minden jel szerint e folyamat terméke, s ezzel ismét jól jár az olvasó. A szerző nem keres nagy, szívszorító történeteket, nem akarja megalkotni az évezred tanítását, csupán történetek és meglátások tömegén keresztül óhajtja megmutatni, Istent ott találhatjuk meg leginkább, ahol vagyunk: a mindennapjaink természetességében. Nem nyúl a felhők fölé, hogy lehozza őt nekünk, hiszen ő itt van lent, velünk és bennünk. Talán ez okozhatja a legnagyobb nehézséget az olyan keresztény olvasók számára, akik a Mindenhatót csak természetfeletti jelekben és csodákban tudják észlelni. Ilyen szempontból ez a negyvennégy karcolat tanításnak is felfogható, mert azt mutatja meg nekünk: nem kell jelenésekre és falrengető pillanatokra várni ahhoz, hogy Istennel találkozhassunk.

Adrian Plass a hétköznapok művésze, akivel pontosan az történik meg, mint bármelyik magyar halandóval. Dolgozik, kirándul, utazik, takarít, bosszankodik, sír, nevet, majd pedig beszámol minderről. Könyve ettől jó, ettől kap lendületet, hiszen senkinek nem kell megmagyarázni, milyen az élet. A leírt esetek éppúgy megtörténhetnek egy londoni emeletes buszon, mint a pesti metrón. A rá jellemző olvasmányos hangvétel és humor ezúttal sem maradt el, noha ennek a műnek a stílusa semmi esetre sem azonos a Kegyes kétbalkezesével. Ezúttal más volt a cél.

Az Irány a Gumivár! nem titkolt szándéka, hogy szabadságra neveljen, perspektívát adjon egy teljesebb keresztény élethez. Cipőimtől megszabadulva keresnék is egy helyet, ahol ugrálni lehet. Hiszen miért ne ültetnénk át a gyakorlatba az olvasottakat? Vár a gumivár!

(A könyv a Harmat Kiadó gondozásában jelent meg, Lente István rajzaival. Ára: 1400 forint.)

Sytka

::Nyomtatható változat::