A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

"Számomra mint magyarországi evangélikus számára ez a liturgia egy idegen gondolkodásmód, egy idegen kegyesség rám (ránk) kényszerítését jelentené, amit képtelen lennék valaha is elfogadni, és bevezetése esetén csak azt tudnám érezni, hogy kirekesztettek egyházamból." (H. J.)

"Évek óta részt veszek olyan beszélgetéseken, amelyek témája az egyház megújulása. Sok helyen, sok fontos gondolat merült fel. Egyről soha nem esett szó: az istentisztelet liturgiájának megújításáról. Nem véletlen, hogy erre senki sem gondolt. Lehetséges, hogy azért, mert senki nem érezte ezt valós igénynek! Marad tehát a kérdés: hogyan bizonyítható, hogy az istentisztelet menetének új formájára szükség lenne? Azok, akikre irányul, a befogadók, a hívek jeleztek valaha ilyen igényt?" (Sz. P. G.)

"Nekem az új liturgia nem tűnik egyszerűbbnek, nem érzem mainak a nyelvezetét, nem találom benne a mai fiataloknak is énekelhető dallamokat, csak a középkoriakat stb... Olyan ez, mintha Luther a latin Bibliát nem a beszélt német nyelvre fordította volna, hanem a még kevésbé érthető hébert vette volna elő, és adta volna az emberek kezébe, mondván, hogy az eredetibb, hitelesebb és szentebb..." (Sz. J.)

"... félünk minden olyantól, amely a hússzor nagyobb katolikus egyház sajátja, itt ebben a Németországgal, Skandináviával, de még Erdéllyel sem (ahol az ellenreformáció nem pusztított úgy, mint a Királyhágótól nyugatra) összehasonlítható megcsonkult ország megcsonkult evangélikus egyházában!" (G. P.)

A fenti mondatok az elmúlt két hónap során kaptak nyilvánosságot egyházunk internetes fórumán. Már e néhány kiragadott idézet is jelzi, milyen indulatokat gerjesztett az a liturgiatervezet, amelynek kipróbálására advent első vasárnapjától, illetőleg az új esztendő kezdetétől kapott lehetőséget 14 felkért gyülekezet. Érdekes módon az Agendaszerkesztő és Liturgiai Bizottság által összeállított istentiszteleti rendről legnyersebben nem az érintett gyülekezetek tagjai fejezték ki nemtetszésüket a Fraterneten - igaz, a próbarendről természetesen a "kísérletben" részt vevők körében is megoszlanak a vélemények. Ezt tükrözte az a fórum is, amelyen a bizottság tagjai idén első ízben találkoztak a "próbagyülekezetek" képviselőivel.

A révfülöpi oktatási központban január 30-án lezajlott eszmecsere ugyanakkor arra is bizonyságul szolgált, hogy a reformtervezettel kapcsolatos fenntartások és ellenérzések alapvetően információ-, illetve ismerethiányból fakadnak. Az Agendánk korszerűsítésével megbízott grémium minden jó szándéka ellenére sem tudta széles körben megismertetni és megértetni a tervezett liturgikus "újítások" elemeit. Noha ennek a kommunikációs hiánynak a pótlását önerőből hetilapunk sem tudja felvállalni, talán e dupla oldallal is sikerül némi muníciót szolgáltatnunk ahhoz, hogy indulatok helyett érvek domináljanak a vitában. Afelől ugyanis semmi kétségünk, hogy a liturgiatervezet tartósan vitatéma marad egyházunkban, és szeretnénk hinni, hogy az érdemi bírálatra, kritikai észrevételekre maga a bizottság is igényt tart.

Ha pusztán elvont teológiai kérdésről volna szó, az Evangélikus Élet akár ki is vonhatná magát e disputa alól, meghagyván a témát kitűnő szakfolyóiratunk, a Lelkipásztor számára, amelynek legutóbbi számában máris látványosan ütköztek a vélemények. Csak hát a liturgia a legteljesebb mértékben "közügy", egyházunk valamennyi - istentiszteletet látogató - tagját érintő rend. Ellentétben azonban a Lelkipásztor, illetőleg az internetes levelezőfórum "célközönségével", tudomásul kell vennünk, hogy hetilapunk olvasótáborában ma (még?) nagy valószínűséggel azok vannak többségben, akik mindeddig nem tulajdonítottak jelentőséget az agendareform irányába tett lépéseknek, talán nem is tudnak a "liturgikus próbafüzet" fogadtatásáról. (Jelzi ezt az is, hogy e tárgyban mindeddig csupán egyetlen olvasói levelet kaptunk, az is egy másutt már megjelentetett pamflet volt.)

Meglehet, sokan remélték, hogy jelen összeállításunk nagyobb teret szentel a liturgiareformmal kapcsolatos kritikai észrevételeknek. Egyesek talán "felsőbb nyomásra" gyanakszanak majd, pedig "csupán" annak a kérdésnek az eldöntése nehezedett a szerkesztőre, hogy kreáljon-e vitát a lap hasábjain, avagy mindenekelőtt hiányzó ismereteinek részbeni pótlásával segítse az olvasót - a véleményalkotásban.

Azt ugyan nem gondoljuk, hogy hirtelenjében elárasztanak bennünket a "liturgikus vitacikkek", de hetilapunk online-platformján külön rovatot nyitunk e témának, és - miként azt korábban jeleztük - szintén az új istentiszteleti rend tervezetének kívánjuk szentelni az EvÉlet-fórum tavaszi alkalmát, amelyre az Agendaszerkesztő és Liturgiai Bizottság már - testületileg - elfogadta a meghívást. Szerkesztőségünk fórumbeszélgetéseinek hagyományos helyszíne az Evangélikus Hittudományi Egyetem, soron következő alkalmunk időpontja pedig március 12.

T. Pintér Károly

::Nyomtatható változat::