Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Ifjúsági hétvége Révfülöpön

Révfülöpön 1999 óta minden nyáron történik valami. Minden évben egy hetet töltünk ott együtt, hogy olyan előadásokat hallgassunk meg, olyan beszélgetéseken vegyünk részt, amelyek mélyen, a lelkünkben érintenek meg, Istenhez és egymáshoz is közelebb visznek minket. Isten áldását sokkal intenzívebben érezzük az ifjúsági konferencián. Talán ezért is van az, hogy a találkozó résztvevői évről évre visszajárnak, sőt a közösséghez újabb és újabb tagok is csatlakoznak.

Immár második éve, hogy teljesült Réz Nagy Zoltán debreceni lelkész álma, és a révfülöpi csapat tagjainak sikerült télen is összegyűlniük. A vizsgaidőszak végén megrendezett "minikonferencia" az "Emlékezés és felejtés" címet kapta.

Már a beharangozó körlevélben, e-mailekben érkezett a jó hír: a nyári konferencia minden vezetője - azaz Aradi György, Bartha István, Béres Tamás, Ócsai Zoltán, Németh Zoltán, Réz Nagy Zoltán és Takácsné Kovácsházi Zelma - el tud jönni. A találkozó helyszínéül most is a révfülöpi oktatási központ szolgált, a szobák beosztásának nehéz feladatát pedig Király Attila, egyházunk ifjúsági referense végezte.

Nehéz egy ilyen hétvégéről olyan beszámolót készíteni, amely híven érzékelteti a hangulatot. Nem feltétlenül csak azért, mert nem könnyű szavakba önteni azt az örömöt, amelyet a viszontlátás okoz, és nem is csak azért, mert az előadásokról, beszélgetésekről nem készültek jegyzőkönyvek. A körülmények azok, amelyek még varázslatosabbá tették ottlétünket: a csend, a szikrázó napsütés és a befagyott, behavazott Balaton, amelynek jegéről különleges kilátás nyílt a nyáron emberektől nyüzsgő mólóra és partra.

Inkább csak ízelítőül - és magunk számára emlékeztetőül - soroljuk fel a fontosabb programokat. A hétvégét Béres Tamás "A tudás két partja" című előadása nyitotta, mely az ismeret, a tudat és a tudás különbözőségét, valamint a tudás és az emlékezés-felejtés kapcsolatát járta körbe. Szombaton Takácsné Kovácsházi Zelma "Nem felejtünk bosszúvággyal, vagy emlékezünk kiengesztelődve?" címmel tartott előadást Chamiss, Proust és Fontane irodalmi alkotásait bemutatva. Ebéd előtt Mónikának, Augustinus édesanyjának életrajzát hallgathattuk meg. A délutáni szabad program után Németh Zoltán "Mindent vagy semmit!" címmel fejtette ki gondolatait. Előadásában kiemelte: ha boldogságunkat pusztán vágyaink kielégítésével akarjuk elérni, olyanok vagyunk, mint a mesebeli kis gömböc. Hiszen nem kaphatunk meg mindent, amit szeretnénk, sőt a "nagy zabálás" akár tragédiába is torkollhat. Vacsora után fórumbeszélgetésre került sor, amelyen szóba kerültek a közelmúltban nagy port kavart események (Tilos rádió, Károli-egyetem kontra homoszexuális hallgató) is.

Reggelenként Ócsai Zoltán, Réz Nagy Zoltán és Aradi György elgondolkodtató téli történeteit, esténként pedig Ócsai Zoltán és Bartha István áhítatait hallgattuk. A hétvégét istentisztelet zárta, Réz Nagy Zoltán szolgálatával.

A fenti felsorolásból is látszik, hogy ennyi programról egy rövid cikkben nem lehet részletesen beszámolni. Mindez azonban "csak" arról vall, hogy egyházunkban vannak még érdeklődő fiatalok, akik szívesen meghallgatják lelkészeik gondolatait. Az előző áttekintésből szándékosan kihagyott szombati záróest azonban egy kicsit másról is tanúskodik. Ez ugyanis mindenkinek lehetőséget biztosított arra, hogy gondolatait - bármilyen formában - kifejezze. Ennek hangulatát, tartalmát még nehezebb visszaadni. (Ízelítőül mellékeljük az egyik performance-ról készült képet és egy másik szövegét.) Különösen érdekes és izgalmas, ahogy a fiatalok szavakban, zenében, mozgásban, kisebb jelenetekben kifejezik gondolataikat a mindenhol és minden időben jelen lévő Istenről. Az ezen az estén bemutatott alkotások is megerősítettek bennünket abban, hogy a révfülöpi találkozók nem pusztán a vezetők és résztvevők alkalmi együttlétei, hanem egy gyülekezetet alkotunk, és továbbra is van mondanivalónk egymás számára.

A kezdeti próbálkozások az elmúlt évek alatt hagyománnyá értek. A hagyományok pedig egyúttal közös emlékezetünk hordozói, fenntartói is. Mi is azt tesszük, mint a béka télen: az előző nyár emlékeit álmodjuk, és várjuk, hogy a következő nyáron újra a többiekkel együtt lehessünk.

Brózik Péter - Murvay Tímea

::Nyomtatható változat::