Keresztutak

Életjelek

Hozzászólás a cikkhez

"Indul egy új nap!

Vajon mit hoz?

Folytatja a régit -

Vagy hoz valami újat?

Kérdésre válasz: Te válassz!..."

Margó: Reggel

(Fedél Nélkül, X. évf. 247. szám)

Hetilapunk január 18-ai számában jelent meg az Evangélikusok a hajléktalanokért című írásom. A cikkben egy olyan baráti kör létrehozására tettem javaslatot, mely szellemi tőkéjét, elvi támogatását adja a hajléktalanok teljes társadalmi rehabilitációjának lehetőségét felvető elképzelésekhez. Gáncs Péter püspök az elsők között biztosított támogatásáról. Hamarosan Győri Gábor esperes is segítő szándékát fejezte ki, és megismertetett az erzsébeti evangélikus gyülekezet hajléktalanokat segítő tevékenységével. Kendeh György angyalföldi lelkész is örömmel fogadta a kezdeményezést, és felajánlotta, hogy szívesen átadja diakóniai szolgálata során szerzett tapasztalatait. Az elmúlt hetekben számos levelet, e-mailt kaptam evangélikus testvéreinktől is, melyekre nagy örömmel válaszoltam. Az alábbiakban ezek közül idéznék néhányat.

"Férjemmel együtt nyugdíjas pedagógusok vagyunk. Egészségünk már nem a régi, de mivel hitünket gyakorló és imádkozó evangélikusok vagyunk, segíteni szeretnénk, ahogy tudunk... Ez (mármint a program) fontos lenne a hajléktalanok önbecsülésének visszaszerzéséhez, hogy tehetségük szerint munkát végezzenek, és eltartsák magukat. Azok pedig, akik idős koruk vagy állapotuk miatt gondozásra szorulnak, a hajléktalan-szociálisotthonban ezt is megkaphatnák." (R. Lajosné Nógrád megyéből)

"Örömmel olvastam elgondolását arról, hogy szükség lenne egy Evangélikusok a Hajléktalanokért Baráti Körre. Nagyon egyetértek Önnel. Szívesen részt vennék ebben a szolgálatban idős korom ellenére is, amennyiben Isten erre lehetőséget adna." (B. Mátyás, Budapest)

Megköszönöm említett vezetőink, az ismerősök és ismeretlenek biztatását, de szeretném kiemelni: fontos, hogy testvéreink még nagyobb számmal csatlakozzanak a rehabilitációs programhoz. Ez azt mutatná, hogy él az egyházunk, hogy érző lelkek vagyunk, akikben a segíteni akarás munkál. Ahogyan Gáncs Péter fogalmazott Mozdulunk vagy megfagyunk című írásában: "Meggyőződésem, hogy nem csak a hajléktalanoknak kerülhet az életébe, ha nem mozdulnak a kemény télben... Egyházunknak is egyik létkérdése: végre mozdulunk-e a ránk szorulók felé? Különben élettelen, fagyos kövületté dermedünk!"

Továbbra is várom leveleiket, észrevételeiket a 1131 Budapest, Gyöngyösi u. 25. IX/29. vagy a gaaljani@freemail.hu címre.

Gaál János

::Nyomtatható változat::