Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Nekem olyan jó Isten közelsége! Uramat, az Urat tartom oltalmamnak. Hirdetem minden tettedet. Zsolt 73,28 (1Tim 3,13; Lk 8,4-8/9-15/; Zsid 4,12-13; Zsolt 125) Ki gondolná, hogy a most Isten hatalmát dicsőítő zsoltáros néhány versszakkal ezelőtt még az Úrral perelt? Látva a "bűnösök jólétét" - hogy azok gonoszságaik ellenére is gondtalan gazdagságban élnek -, feltámad benne a kétség: érdemes istenfélőnek lenni? Hányszor bizonytalanodunk el mi is. Nem látunk túl napi gondjainkon, betegségeinken... Isten közelségében viszont helyesen kezdünk látni. Felismerjük, hogy Urunk többet tartogat számunkra a földi javaknál.

Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét. Péld 19,17 (Mk 10,21; 5Móz 32,44-47; 1Kor 11,17-22) Isten rászorulna a kölcsöneinkre? Hát nem ő a világmindenség ura? De bizony! Övé minden ezen a világon. A Példabeszédek könyvének írója éppen erről szól szellemesen. Csak abból adhatunk, amit mi is Istentől kaptunk. A kérdés ma az, hogy van-e bátorságunk "kockáztatni"? Isten ígérete áll. Ő megtéríti a kölcsönt. De előfordul, hogy hitünket próbára téve kicsit késleltetve kárpótol minket.

Emeljük föl szívünket és kezünket Istenhez, aki a mennyekben van. JerSir 3,41 (ApCsel 1,14; 2Móz 7,1-13; 1Kor 11,23-27) Figyeljünk a többes számra! Izrael egésze fordul könyörgéssel az Úrhoz. A mai nap másik igeversében a tanítványok és az asszonyok közös imádkozásáról olvashatunk. A könyörgésben szükség van társakra. Van, amikor nem szabad a belső szobánkban maradnunk, hanem élnünk kell az imaközösség lehetőségével. Az együttes könyörgés áldásait az ökumenikus imahét estéin a közelmúltban mi is megtapasztalhattuk.

Boldog nép az, amely tud neked ujjongani, amely orcád világosságában járhat, Uram! Zsolt 89,16 (2Kor 13,11; Mk 6,1-6; 1Kor 11,28-34) A világosság leleplezi a sötétség cselekedeteit. Isten fényében kirajzolódnak bűneink. A zsoltáros azonban olyan népet nevez boldognak, amely felismerte Isten irgalmát, bűnöket megbocsátó szeretetét is. Orcája világossága nemcsak leleplezi a vétket, hanem utat is mutat az új életben való járáshoz.

Tudjátok meg, hogy az élő Isten van köztetek. Józs 3,10 (Mk 15,39; Lk 6,43-49; 1Kir 1,1-27) Vannak olyan bibliai történetek, amelyeknek bizonyára szívesen lettünk volna a részesei. Ilyen esemény például az, amikor Izrael népe száraz lábbal kelt át a Jordán folyón. Nem kétséges, csodát éltek át, az élő Isten közelségét tapasztalták meg. Ám ő itt van közöttünk is. Ma is csodákat élhetünk át vele. Vajon felismerjük-e jelenlétét?

Semmiféle bomlasztó beszéd ne jöjjön ki a szátokon, hanem csak akkor szóljatok, ha az jó a szükséges építésre, hogy áldást hozzon azokra, akik hallják. Ef 4,29 (Ézs 50,4; Jn 12,34-36/37-42/; 1Kir 1,28-53) A gúnyos hangnem mára divattá lett. Szokássá vált mindent bírálni, a legfontosabb értékekről (házasság, család, egészség) lekicsinylően, esetleg élcelődve beszélni. Igénk arra figyelmeztet, hogy ez nem csupán helytelen, hanem egyenesen romboló hatású folyamat is. Emberi kapcsolatokat tehet tönkre. Észnél kell lennünk, mert ha követjük ebben korunk elhajlását, akkor küldetésünket tagadjuk meg: azt, hogy áldássá legyünk a világban.

Megismertetem szent nevemet népemmel. Ez 39,7 (Jn 17,26; Mt 13,31-35; 1Kir 2,1-12) Ma Isten neve nem szent. Büntetlenül veszi a szájára káromkodás formájában bárki az utcán, a tévében is. Isten tűri ezt. Igen, ő irgalmas szeretettel elhordozza e világ szidalmait. Ám eljön a nap - Ezékiel próféta erről szól -, amikor az Úr többé már nem nézi el a gyalázkodást. Az ítéletkor nyilvánvalóvá lesz az, ami most még csak a hívő előtt feltáruló valóság: Isten valóban szent.

B. Pintér Márta

::Nyomtatható változat::