Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

Lapunkban már "beharangoztuk", hogy május 15-én Tamás-mise színhelye lesz a Budapest-Deák téri evangélikus templom. Megírtuk, hogy az északi evangélikus testvéreinknél született istentiszteleti forma adaptálása hazai fiataljainknak köszönhető, s hogy az idősebbeknek sem kell megütközniük a "mise" szó használatán, hiszen Luther is "misézett", csak épp az áldozati elemet törölte el belőle. Mindenesetre várakozással ültem be pünkösdvasárnap estéjén a szépen megtelt templom padsorába. Az istentisztelet kezdetéig a modern hangszerekkel kísért alkalmi kórus a taizéi konferenciák énekeit gyakoroltatta a gyülekező hívekkel.

A szolgálattevők harangjáték után vonultak be Isten házába. Az oltárt mintegy húsz-huszonöt fiatal "öltöztette fel", akik a mise egész ideje alatt aktívan közreműködtek a sajátos liturgiában. A liturgus lelkész a budavári Balicza Iván volt, a vendég igehirdető pedig a szekszárdi egyházközség pásztora, Sefcsik Zoltán. Lénárt Viktor és Horváth-Hegyi Olivér mellett részt vállalt a szolgálatban a Déli Egyházkerület püspöke, Gáncs Péter is. Maga a mise öt egységre tagolódott; a bevezető részben a gyónás, illetőleg a liturgia megszokott részei - introitus zsoltár, Gloria, Kyrie és Isten dicsőítése - kapott "fiatalos hangszerelést". (A T. M. Band néven az egész istentisztelet alatt szolgáló énekkar és zenekar különböző gyülekezetek fiataljaiból, kifejezetten erre az alkalomra verbuválódott.)

A második rész "imádságjárás" néven zajlott. Ennek során - a templom különböző pontjain - többféle tevékenységre nyílt alkalom. Az imaoltároknál például imádságkéréseket lehetett papírra vetni, melyek közül néhány belekerült az általános könyörgő imádságba, míg a többit egy imaközösség ígérte hordozni a hét folyamán. Aki igényelte, lelkigondozóval vihette Isten elé imádságban személyes problémáit. A főoltárnál a hivatásukban megerősítésre vágyókat fogadták a lelkészek, a keresztelőkőnél pedig keresztségükre emlékeztető, megerősítő áldást kaphattak az oda járulók. Volt lehetőség gyertyagyújtásra és csendes meditálásra is. Mindeközben a gyülekezet a taizéi énekekből énekelt.

A közel egyórás imádságjárás után következett az igehirdetés. A vasárnap két lekcióját fiatalok olvasták fel, majd Jn 14,23-27 alapján szólt az ige pünkösd csendes csodájáról. Karácsonykor Isten emberré lett Jézusban, húsvétkor kereszthalált halt érettünk, pünkösdkor pedig a Szentlélek által egészen közel jött az emberhez: a szívünkben akar "szállást készíteni". Ez Isten pünkösdi csendes csodája - hangsúlyozta Sefcsik Zoltán, hozzátéve, hogy bár a megújulást a legtöbben a külsőségektől remélik, Jézus bebocsátást kér. A teremtő és megváltó Isten kopogtat mindenki szívén, ő akar nálunk lakni. Szívünk ajtaja viszont csak "belülről nyitható"...

A Tamás-mise csúcspontja az úrvacsora kiosztása, a közösség megélése volt: közösség Jézussal, közösség egymással. Sok fiatal járult az oltárhoz - köztük a Mevisz Bárka csoportjának kerekes székes mozgássérült fiataljai -, de szép számmal jöttek idősebbek is; ez a "generációk közösségvállalására" mutatott.

Az istentiszteletet lezáró áldás és a "zarándokének" csak a templomi rész befejezését jelentette, mert utána még hosszú beszélgetés, ismerkedés folyt a gyülekezeti teremben. Legközelebb október 23-án 18 órakor lesz ismét Tamás-mise a fővárosban.

Tóth-Szöllős Mihály

Regionális hozzárendelés: Pesti Evangélikus Egyház Deák Téri Egyházközség

::Nyomtatható változat::