e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Mindig is változott. Úgy tízezer éve Anglia nagy részét még jég borította. A jég aránylag "gyorsan" elolvadt. Tudjuk, hogy korábban több jégkorszak is volt, aztán ismét melegebb lett, természetesen az ember közremûködése nélkül. A folyamatok nem állnak meg, a különbség csak az, hogy ma az ember a tudományra hivatkozva azt állítja, hogy ezeket a folyamatokat képes befolyásolni.

Természetesen igaz, hogy a nagyvárosok levegõje elviselhetetlen. Az is aggasztó, hogy az emberiség a korlátlan növekedés lehetõségében hisz, hogy gátlástalanul fogyasztja a Föld kincseit, hogy szeméthegyeket termel. Ez ellen tenni kell valamit, de nem úgy, hogy egy tíz vagy húsz év múlva bekövetkezõ természeti katasztrófával fenyegetõzünk. Az utca embere ezt vagy hiszi, vagy nem, de ettõl függetlenül tovább száguldozik egyre nagyobb kocsikon, vásárol, fogyaszt.

A természeti katasztrófák nem jönnek, hanem már itt vannak, mindig is itt voltak, csak néhány évszázaddal ezelõtt nem írt róluk az újság. Ma azt gondoljuk, hogy több a katasztrófa, mint korábban. Ennek éppen az ellenkezõje igaz: a földgolyó és a légkör is jobban forrongott évezredekkel korábban.

A természeti csapásokkal nem tudunk mit kezdeni. De vannak politikai és társadalmi katasztrófák, melyek száma egyre nõ. Ezekkel kell foglalkozni, és nem a szén-dioxid-kibocsátáson kell osztozkodni.

Szilas Attila (Zirc)

Tisztelt Szilas Attila!

Köszönjük az éghajlatváltozás és a társadalmi-politikai folyamatok összevetésével foglalkozó levelét. Az Ön által felvetett problémakörrel kapcsolatban az alábbiak mondhatók el.

Az éghajlat az elmúlt tízezer évben nagyjából stabil volt - ez tette lehetõvé az ember számára a letelepedést és a mezõgazdálkodás kialakítását. Emellett fontos tényezõ, hogy a mai éghajlatnál melegebb periódusok nem, inkább csak hidegebbek voltak.

Az üvegházhatású gázok légköri koncentrációjának növekedése napjainkban nagyobb, mint eddig bármikor. Nem véletlen tehát, hogy az elmúlt száz évben bekövetkezett 0,6-0,8 °C-os hõmérséklet-növekedéshez képest az IPCC (Intergovernmental Panel on Climate Change, Éghajlatváltozás Kormányközi Testülete) 2001-es becslése a következõ száz évre 1,5-5,8 °C-os emelkedést jelez elõre, illetve a legújabb modellek szerint 8-11 °C-os hõmérséklet-növekedés várható.

Itt nem egy jövõbeli természeti katasztrófáról van szó. Az éghajlatváltozásból eredõ szélsõséges idõjárási jelenségek száma és az általuk végzett pusztítás napjainkban is egyre növekszik. Ezek hatására ráerõsít a felelõtlen, rövid távú gazdasági-politikai érdekek által vezérelt emberi tevékenység (lásd a tiszai árvizek, a tátrai vagy a mátrakeresztesi esõzések esetében).

Ami az emberi tevékenységek éghajlatot befolyásoló hatását illeti, ismét idézhetjük a 2001-es IPCC-jelentést, amely modellek segítségével kimutatta: a múlt század elsõ feléig természetes folyamatok és hatások mentén változott az éghajlat, míg az elmúlt százötven évben ebben döntõ szerepet játszott az ember. Mindaddig pedig, amíg egy adott gazdasági-ipari tevékenységrõl modellek alapján feltételezhetõ, hogy az komoly kockázatot jelent az éghajlat alakulására nézve, és ennek ellenkezõje nem igazolódik, indokolt az elõvigyázatosság elve szerint eljárni.

Abban egyetértünk, hogy a kvótakereskedelem nem jelent megoldást, csupán egy apró, elõremutató lépés. Ugyanakkor sajnos kiskapukat biztosít a kibocsátáscsökkentés elkerüléséhez, holott a kibocsátási jogokon való osztozkodás helyett az üvegházhatású gázok kibocsátásának radikális visszafogására lenne szükség.

Dönsz Teodóra - Fidrich Róbert (Magyar Természetvédõk Szövetsége)

::Nyomtatható változat::