Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Az áprilisi médiaműhely feszített tempója után szerettem volna lazítani egy kicsit, ezért vasárnap reggel bekapcsoltam a tévét, hogy megnézzek egy rajzfilmet. A sok, gyermeklelket romboló, agysejtet ölő "alkotás" között rábukkantam egyre, amely a kanapéhoz ragasztott, és amelyet elbűvölve figyeltem. Ebben is voltak szörnyek, rossz emberek, ármány, varázslat, de mindemellett szívet melengetően emberi volt. Nem szerepeltek benne a klasszikus értelemben vett nagy hősök, csak egy gyenge, törékeny kislány, aki egy dologgal lett úrrá az ellenséges erőn: őszinte, tiszta szeretettel.

A szeretet nem csupán keresztényi kiváltság, hanem univerzális parancs, amelynek engedelmeskedve sokkal szebb és teljesebb életet élhetnénk. Jézus így mondja: "Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást!" (Jn 13,34)

Miért olyan nehéz e szavak szerint élni? Miért acsarkodunk egymásra? Miért egy rajzfilmet látva kell rádöbbennie az embernek arra, hogy a mai világban a szeretet szó jelentése degradálódott, és szinte semmit nem jelent a számunkra? Miért egy rajzfilmbeli kislány cselekedeteit látva állunk csak meg egy pillanatra, és gondolkodunk el azon, hogy milyen lelki nyomorban élünk?

Persze mi egy kicsit sem hasonlítunk Jézusra, de még a rajzfilmbeli kislányra sem. Nagyon sokan az aranyat választanák közülünk ahelyett, hogy életüket kockáztatva egy barát segítségére siessenek. Számunkra a barátság, a szeretet szavak üresek, közhelyszerűek, és bárkinek bármikor odavetjük őket, mint egy rongyot. Eszünkbe sem jut, hogy a szeretet varázsszó lehet, és sok esetben ki sem kell mondani, mert érezzük - vagy éreznünk kellene -, hogy jelen van.

Vajon képesek lennénk-e odaadni az utolsó morzsányi gyógyfüves sütinket a barátunknak, annak dacára, hogy azt más, "fontosabb" személynek tartogatjuk? Vajon képesek lennénk-e bízni, hinni abban, hogy ahonnan ez jött, onnan több is jön majd még, ha szükség lesz rá? Vajon képesek vagyunk-e egyáltalán szeretni? Még csak nem is úgy, ahogyan azt Jézus kérte tőlünk. Csak úgy egyszerűen, a magunk módján, de igazán tiszta szívből. Csak úgy a magunk módján, de mindenféle elvárás nélkül. Csak úgy a magunk módján, magáért a puszta érzésért, amely ha igazi, melegséggel tölt el testet-lelket egyaránt.

Eszembe jutnak Goethe szavai: "A szeretetnek éppen az a tragédiája, / hogy akit szeretünk, ritkán adja fenntartás nélkül a szívét, / aki pedig minket szeret, azt gyakran mi nem tudjuk szeretni. / Ezért hát szeress mindenkit, senkit meg ne vess, / Mert szerethet Téged az is, akit Te nem szeretsz."

Jézus és a rajzfilmbeli Chihiro így élt. És mi?

Czakó Kriszta

::Nyomtatható változat::