A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A templomok prédikálnak. Beszélnek a múltról, rólunk és Istenről. Figyeljünk oda egy kicsit, és hallgassuk meg, mit üzennek nekünk húsvét és pünkösd ünnepe után ezek a csodálatos épületek hazánkban és szerte a nagyvilágban!

A templomok először a múltról mesélnek, és bizonyságot tesznek arról, hogy elődeink nagyon szerették Istent és evangélikus hitüket. Bármerre járunk is az országban, gyönyörű templomokat láthatunk, amelyek nehéz körülmények között élő testvéreink adományaiból épültek, és amelyek építésénél a gyülekezet tagjai a saját kezükkel tették a köveket egymásra, hogy elkészüljön Isten háza. Gyakran olvasunk arról, hogy idegenből érkezett emberek előbb építették fel a templomukat, mint a saját házukat, mert számukra természetes volt ez a fajta fontossági sorrend.

Másodszor ezek a templomok végtelen szomorúsággal mesélnek rólunk. Félig vagy negyedig töltött padsoraik beszámolnak arról, hogy mennyire elkényelmesedtünk, és mennyire eltolódott életünk hangsúlya a lényegestől a lényegtelen felé. Fájdalmasan üres nagycsütörtöki és nagypénteki templomaink elárulják, hogy nem értjük a bűnbocsánat és a megváltás ajándékát, s képtelenek vagyunk megragadni hitünk legszentebb titkait.

A múltról mesélő templom tükröt állít elénk is. Őseink dermesztő hidegben, gyalog vagy kényelmetlen szekéren érkezve töltötték meg a padsorokat. S mi maradt mára? Kidobált karzati padok, eldugott zugok a templomban, amelyekben évtizedek óta nem ült senki, s nem ül ma sem, pedig van autónk, amely kényelmessé és gyorssá teszi az utazást, s van fűtés is, amely megvéd a hidegtől.

Harmadszor a templomunk beszél Istenről. Azzal tesz bizonyságot, hogy még áll, és vasárnapról vasárnapra nyitva van az ajtaja. Bizonyságot tesz a templom Isten szeretetéről azzal, hogy a harang zengése hív minket életünk Urához. Be lehet lépni a kapun, és találkozni lehet Istennel az igehirdetésben, az imádságban, az úrvacsorában és az énekekben. Tart még a kegyelem!

Hálával emlékezünk őseinkre, akik letették templomaink alapjait, és felépítették ezeket az épületeket. Hálásak vagyunk nekik, de nem élhetünk a múltból. A templomunk prédikál. Beszél a múltról, rólunk és Istenről. Hallod, kedves testvérem? Meghallod a szavát, amikor átléped a küszöbét?

A hódmezővásárhelyi evangélikus templomnak különös hangulata van. A csodálatos ablakok, az egyszerű, de szép falak, a kedves orgona mind egyetlen célt szolgálnak, egyetlen dologra szeretnék felhívni a figyelmet: az oltár közepén álló keresztre. Ez a kereszt művészeti szempontból nem szép, s ennél sokkal értékesebb oltárképeket találunk más templomokban, de számunkra mégis ennek a keresztnek kell a legcsodálatosabbnak lennie ezen a világon. Ez a kereszt a kegyelemről prédikál.

Szépülnek és épülnek gyülekezeteink. Egyre modernebb körülmények között, egyre kedvezőbb és igényesebb feltételekkel várják a testvéreket - de lesz-e bennük élet? Neked, testvérem, otthonod lesz-e a templom? Az Istennel és a felebarátaiddal való találkozások helye lesz-e? Ha igen, akkor a mi gyülekezeteinkben is el fog jönni a feltámadás!

Deák László

::Nyomtatható változat::