Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! (Ézs 6,3)

Szentháromság ünnepének hetében az Útmutató reggeli igéi az Úristen dicsőségét hirdetik. Vezérigénkben a szeráfok hangos kiáltása csendül fel. Csatlakozzunk mi is a mennyei seregek dicsőítő kórusához, s Pál szavaival imádjuk a mindenség Urát: "Az örökkévalóság királyának pedig, a halhatatlan, láthatatlan egy Istennek tisztelet és dicsőség örökkön-örökké. Ámen." (1Tim 1,17) Athanasius ezt tanítja a harmadik ökumenikus hitvallásban: "Az egyetemes-keresztyén hit pedig ez: az egy Istent a háromságban, a háromságot pedig az egységben tiszteljük; s ne keverjük össze a személyeket, se a lényeget szét ne válasszuk. (...) Örökkévaló az Atya, örökkévaló a Fiú, örökkévaló a Szentlélek, de mégsem három az örökkévaló, hanem egy az örökkévaló. (...) Aki tehát üdvözülni akar, az így vélekedjék a Szentháromságról." (Athanasiusi hitvallás 3., 10., 26.) Jézus tanítása nem csak Nikodémusnak szól: "Bizony, bizony, mondom néked, ha valaki nem születik víztől és Lélektől, nem mehet be az Isten országába." (Jn 3,5) Pál apostol Isten minden emberi értelmet meghaladó bölcsességét magasztalja, mert eljut ennek felismerésére: "Bizony, tőle, általa és érte van minden: övé a dicsőség mindörökké. Ámen." (Róm 11,36) Jeremiás próféta is csatlakozik a dicsőítő kórushoz, s a pogány bálványokkal szemben hirdeti: "Nincs hozzád hasonló, Uram!" (...) "De az Úr az igaz Isten, élő Isten, örökkévaló Király!" (Jer 10,6.10) Mi is együtt tanúskodhatunk az Ószövetség evangélistájával arról, hogy az örök "én vagyok - leszek" a mi szabadítónkká lett Jézusban, mert minket is kiválasztott, hogy megismerjük őt, higgyünk benne, és megértsük: "Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító." (...) "...én Isten vagyok. Ezután is csak én leszek!" (Ézs 43,11.12b-13) Ezért számunkra már nem ismeretlen az az Isten, akiről Pál beszélt a bálványisteneket "teremtő" athénieknek, amikor az embereket teremtő és újjáteremtő, igazságosan ítélő Úrról tett bizonyságot, aki "most azt hirdeti az embereknek, hogy mindenki mindenütt térjen meg" (ApCsel 17,30). Az apostol csodálatos egységben látja a Szentháromság Isten mindhárom személyét: "...egy a Lélek, (...) egy az Úr (Jézus), (...) egy az Istene és Atyja mindeneknek; ő van mindenek felett, és mindenek által, és mindenekben." (Ef 4,4-6) A Fiú egész földi élete és a kereszten kiáltott szavai is - "Atyám, a te kezedbe teszem le az én lelkemet!" (Lk 23,46) - az Úristennel való tökéletes egységét, szeretetközösségét hirdetik. Jézus kérdése, felszólítása és ígérete a hitről most nekünk szól: "Talán nem hiszed, hogy én az Atyában vagyok, és az Atya énbennem van? (...) Higgyetek nekem... (...) Bizony, bizony, mondom néktek: aki hisz énbennem..." (Jn 14,10-12) A hit a Szentháromság Isten iránti feltétel nélküli bizalom. Nevében mondott kéréseink teljesítését ígéri Jézus, "hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban" (Jn 14,13). Mi mind "dicsérünk téged, / mint jó Atyánkat, / A te szent Fiaddal / És Szentlélekkel, / mi Vigasztalónkkal." (EÉ 41,7)

Garai András

::Nyomtatható változat::