Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Vasárnap

A tanítványok megrettenve és csodálkozva így szóltak egymáshoz: "Hát ki ez, hogy a szeleknek és a víznek is parancsol, és azok engedelmeskednek neki?" Lk 8,25 (Zsolt 93,4; Jn 3,1-8/9-15/; Róm 11,/32/33-36; Zsolt 45) Az ember ma már sok mindent az ellenőrzése alatt tart, mégis van, ami előtt tehetetlenül áll, s félelemmel tölti el, ha saját korlátain túl fel-felvillan az Úristen hatalma. Megrettenti, ha látja, hogy bár Isten az ura a természet erőinek, néha nem akadályozza meg a földrengés vagy a víz pusztítását. Az ember csodálkozik, megremeg, mert érzi, milyen hatalom színe előtt van. Mégis sokszor engedetlen, s nem hallgat Ura szavára. Vajon miért mond ellent oly gyakran a krisztusi szónak? Pedig tudja, hogy Krisztus a mindenség Urának erejével cselekszik... S miért van az, hogy míg a természet erői azonnal engedelmeskednek az Úrnak, addig a teremtés koronája folyton engedetlen?

Hétfő

Mária így énekelt: "Nagy dolgokat tett velem a Hatalmas, és szent az ő neve." Lk 1,49 (Ézs 6,3; Jer 10,6-12; ApCsel 4,23-31) Valaki így panaszkodik munkatársára: "Ha eredményes a munkánk, mindig büszke magára, hogy milyen jól végezte a dolgát; de ha kudarcot vallunk, akkor szerinte csak én lehetek a hibás!" Én vajon meglátom-e életem örömteli eseményeiben Isten munkáját, vagy eredményeimet kizárólag a saját kitartásomnak és ügyességemnek tulajdonítom? Észreveszem-e ajándékát és áldását a kisebb-nagyobb sikerekben, örömökben? Feltör-e szívemből a köszönet szava, s felhangzik-e ajkamon a hálaének, hogy dicsőítse a menny és föld Urát?

Kedd

Nem éheznek és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert az terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, az vezeti őket forrásvizekhez. Ézs 49,10 (Jn 4,14; Ézs 43,8-13; ApCsel 4,32-37) A kedves olvasó bizonyára nem szenved éhségtől, szomjúságtól - legalábbis fizikai értelemben nem. Ha mégis, akkor gyorsan keres valami harapnivalót, vagy enged egy pohár vizet. De mi van a lelki koplalással? Megtalálta-e már a szomjat oltó forrásvizet? Találkozott-e a jó pásztorral, aki felüdíti a lelket, és csendes vizekhez vezet? Ismeri-e hangját, érzi-e ölelését, tapasztalta-e kegyelmes szeretetét?

Szerda

Maga a békesség Ura adjon nektek mindig, minden körülmények között békességet. Az Úr legyen mindnyájatokkal! 2Thessz 3,16 (Zsolt 20,8; ApCsel 17,/16/22-34; ApCsel 5,1-11) Sokszor tör fel belőlünk a sóhaj, amikor békéért fohászkodunk ebben a békétlen világban, pedig valójában félünk a nyugalomtól, a csendtől. Talán ezért vesszük körbe magunkat számtalan feladattal, és ezért merülünk bele az élet zajos forgatagába. Kritikusan figyeljük a másikat, s ezernyi okot találunk a háborgásra. Életkörülményeinket okoljuk a békétlenség, a rendezetlenség, a hangzavar miatt, mert félünk magunkba tekinteni. Pedig először a szívünkben kellene rendet tennünk; saját magunkkal kellene békét kötnünk, s ehhez a békesség Istene nyújthat segítséget.

Csütörtök

Emberfia, minden szavamat, amelyet elmondok neked, fogadd szívedbe, és hallgasd figyelmesen! Ez 3,10 (Lk 14,33.35; Ef 4,1-7; ApCsel 5,12-16) Diákkoromban mindig könnyen memorizáltam a tananyagot, de a számonkérés után gyorsan el is felejtettem azt, ami nem érdekelt, mert csak felületesen, rövid időre jegyeztem meg. Ami azonban megragadott, azt mélyen a szívembe véstem, s azóta is gyakran felidézem. Vigyázat! Isten minden szava fontos, és mindnek életünket átformáló ereje van! Annak is, amelyik nem érdekel vagy porba sújt! Sőt éppen az az ige tudja igazán megújítani az életemet, amelyik keményen szembesít vétkeimmel...

Péntek

Nézzétek a liliomokat, miként növekednek: nem fáradoznak, nem is fonnak, de mondom nektek, hogy Salamon teljes dicsőségében sem öltözött úgy, mint ezek közül bármelyik. Lk 12,27 (Hós 14,6; Lk 23,44-49; ApCsel 5,17-33) Korunk elvárások tömkelegét zúdítja ránk. Hajszoljuk a sikert, az elismerést, az emberi dicsőséget. Vannak, akik kiemelkednek a többiek közül, míg mások belerokkannak ebbe a hajszába. Pedig mindez csak a mulandó világ része! Sok mindenért aggódunk, mert azt hisszük, ezek a legfontosabbak. Pedig mennyivel könnyebb lenne Isten gondviselésére bíznunk magunkat és keresni az ő országát!

Szombat

Akkor kinyílnak a vakok szemei, és megnyílnak a süketek fülei. Ézs 35,5 (Lk 7,22; Jn 14,7-14; ApCsel 5,34-42) Igazán vak az, aki azt hiszi, hogy tökéletesen lát. Igazán süket az, aki úgy véli, hogy kifinomult a hallása. Hogyan gyógyíthatná meg az áldott orvos, Jézus Krisztus azt, aki tagadja betegségét?!

Hulej Enikő

::Nyomtatható változat::