Egyházunk egy-két hete

Hozzászólás a cikkhez

A magyar–szlovák határ borsod-abaúj-zempléni szakasza mentén található – ahogyan arrafelé mondják – a „gömöriesen palócos” nyelvjárásban beszélők kis szigete, „Gömörország”. Nagyobb része ma Szlovákiához tartozik. Az ötmilliós lélekszámú ország 370 ezer evangélikusának egy része magyarlakta falvakban él. Ahogyan a szlovákiai magyar evangélikus hívek a templomaikról, közösségeikről gondoskodnak, abban látványosan kifejezésre jut az egyházuk és gyülekezetük iránti szeretetük. Ennek lehetett tanúja D. Szebik Imre, a Magyarországi Evangélikus Egyház elnök-püspöke, valamint Ivan Osuský szlovák püspök június 4-én Sajógömörben (szlovákul Gemer), ahol a helyi lelkész, Rusznyák Dezső szorgos munkája nyomán újraszentelték az impozáns templomot.

A neobarokk stílusban épült templom felújításának költségeihez a német, a szlovák és a magyar egyház is hozzájárult. A sajógömöri gyülekezet az elmúlt tíz évben lépésről lépésre végezte el a szükséges munkálatokat. A mára megszépült templombelső barátságos világossággal fogadja az oda belépőt, egyik falán egyedülálló, óriási méretű festménnyel, mely Luther Mártont ábrázolja, amint a wormsi birodalmi gyűlésen elmondja a híres mondatot: „Itt állok, másképp nem tehetek…”

Az ünnepi liturgiai szolgálatot a szlovák és magyar származású fiatal lelkészek két nyelven végezték. Szebik Imre missziói hangvételű igehirdetése Jn 15,1–2.4–5 alapján hangzott. Az európai ember talán legmélyebb válságát éli, melyben a kereszténység alig érvényesül – mondta. Ahogyan a szőlőtőről a szőlővessző, úgy táplálkozzunk Istennel való kapcsolatunkból. Ha nem tartjuk a kapcsolatot Istennel, és nem járunk templomba, magunkat metsszük le a tőkéről. Ha azonban a tőkén maradunk, életkedvet és reményt kapunk. Aki Istenhez tartozik, sok gyümölcsöt terem. Magunknak élünk, vagy továbbplántáljuk az életet? – tette fel a kérdést Szebik Imre.

Ivan Osuský Róm 8,12–17 alapján elmondta: a pünkösdi lélekáradásban a jelenlévők átélhették a különbözőségből teremtődött egységet; Jézus Krisztus kötötte őket össze. „Mi is érezzük, hogy közel vagyunk egymáshoz, ha nem is nyelvünkben, de hitünkben és szívünkben” – fejtette ki a püspök, majd így folytatta: „A templom hitvallás, mely a múltat és a jelent köti össze. Ezt látjuk most itt.” Az ünnepi istentisztelet a jellegzetes dallamú Miatyánkkal és az ároni áldással fejeződött be, melyet a két püspök énekelt.

Az ünnepséget megtisztelte jelenlétével a gyülekezettel és lelkészével testvéri kapcsolatot ápoló Gémes István és fia, Gémes Pál, a stuttgarti magyarok lelkésze; jelen volt továbbá Simon Zsolt szlovák földművelésügyi miniszter – aki az evangélikus egyház tagja –, valamint a környező falvak polgármesterei.

Horváth-Hegyi Olivér

::Nyomtatható változat::