EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 24 - Új nap – új kegyelem

Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Új nap – új kegyelem

Vasárnap

Uram, szeretem házadat, ahol laksz, dicsőséged lakóhelyét. Zsolt 26,8 (ApCsel 2,42; Lk 15,1–3.11b–32; 1Tim 1,12–17; Zsolt 12) Gyerekkori emlékem a közeli templom félhomálya, tömjénillata, csendje, békéje. Amikor az ember belép egy templomba, nem egy „közönséges” házba lép be. „Isten dicsőségének lakóhelye” alázatra, csendre inti, megnyugvással tölti el a lelket. A zsoltáríró a veszély elől keresett menedéket Isten szentélyében. Tudjuk: Jézus Krisztus által a teremtő Istenben való hitünk nincs helyhez, falhoz, kőhöz kötve. Őt bárhol és bármikor megszólíthatjuk – de azt is érezzük, hogy Isten házában lenni: hazatérés, biztonság. A zsoltárossal együtt mondjuk el csendben ma délelőtt: Uram, szeretem házadat, ahol laksz, ezt a templomot, ahol ma igéddel szólsz hozzám.

Hétfő

Keresztelő János így szólt: „Teremjetek hát megtéréshez méltó gyümölcsöket…!” (…) A sokaság pedig megkérdezte tőle: „Akkor hát mit tegyünk?” János így válaszolt nekik: „Akinek két ruhája van, adjon annak, akinek nincs, és akinek van ennivalója, hasonlóan cselekedjék.” Lk 3,8.10–11 (Jer 3,22; Lk 5,27–32; ApCsel 10,1–20) Keresztelő János életét nem a tárgyi világ töltötte be. Teveszőr ruhát viselt, sáskát és erdei mézet fogyasztott. Jézus útkészítője arról beszél, hogy ki-ki a maga helyén, a maga körülményei között teremjen jó gyümölcsöt. A „csak” két ruhával rendelkező is adhat annak, akinek egy sincs! A megtérés az embert érzékennyé és nyitottá teszi embertársai szükségletei iránt. Életének középpontja többé már nem önmaga, hanem Krisztus. Ha az ő szavára figyelünk, felismerjük a „megtéréshez méltó” magatartást.

Kedd

Ehetsz jóllakásig, és áldani fogod Istenedet, az Urat. 5Móz 8,10 (Mt 6,31–32; 2Móz 32,30–33,1; ApCsel 10,21–33) Fura a mai embernek a táplálkozáshoz való viszonya. Olvasom, hogy a túlsúlyos emberek újabban Jézus-diétával (!) próbálnak fogyni. Évezredeken át az ember az ételt-italt mint Isten ajándékát vette, megbecsülte, és természetes volt, hogy neki köszönte meg. „Áldotta az Istent” Izrael népe a kenyérért csakúgy, mint a mannáért. Ehhez a szemlélethez, ehhez az „ősi” hozzáálláshoz lenne jó visszatérnünk! Talán nem pazarolnánk annyit, miközben a világ egyik fele éhezik, a másik pedig szó szerint belehal saját jólétébe, az elhízásba… Isten megadja a mindennapi kenyeret, „jóllakásig”, pont annyit, amennyi kell – és őt illeti a köszönet naponként!

Szerda

Pál írja: Nem a szolgaság lelkét kaptátok, hogy ismét féljetek, hanem a fiúság Lelkét kaptátok, aki által kiáltjuk: „Abbá, Atya!” Róm 8,15 (Zsolt 89,27; Jn 5,1–16; ApCsel 10,34–48) Abbá: arámul azt jelenti, „apa”, de bizalmas megszólítás. Jézus szólította így az Atyát (Mk 14,36). Lehetséges az, hogy a teremtő Istent, aki a mindenség Ura, „apának” szólítsuk?! A Szentlélek által igen, hiszen mindennel a legteljesebb bizalommal és őszinteséggel mehetünk Istenhez. Mint a tékozló fiú, aki hazatér az apai házba, és végre leteheti minden terhét.

Csütörtök

Jézus ezt mondta nekik: „Aki bűntelen közületek, az vessen rá először követ.” Jn 8,7 (Ézs 45,24b; Mt 18,15–20; ApCsel 11,1–18) A házasságtörő asszony bűnös volt, ám azok is, akik meg akarták őt kövezni. Az ördög el akarja hitetni, hogy nincs szükségünk kegyelemre, megtérésre, bűnbocsánatra, Istenre, mert önmagunk elegek vagyunk vezérelni az életünket, és azt tehetjük, ami jólesik. Ez az út a kárhozatba visz. Jézus egy csendes mondatával megfékezte a kövezni akaró tömeget. A megtérés, a bűnbánat útját nyitotta meg. Amelyen nekünk is járnunk kell. Nagy tanítás ez az „első kő”…

Péntek

Örömmel teszek jót velük – így szól az Úr. Jer 32,41 (Lk 13,19; Mt 27,3–10; ApCsel 11,19–30) Azokkal tesz jót Isten, akikről a 32. versben ezt olvassuk: „Izráel és Júda fiai sok gonoszságot követtek el bosszantásomra”, és „mindig azt tették, amit rossznak látok” (30. v.). Isten kegyelme és népéhez való jósága határtalan. Mi, mai népének tagjai, mindannyian sok gonoszságot, lázadást és hűtlenséget mutatunk a minket megváltó Jézus Krisztus iránt, a mi Urunk mégis örömmel tesz jót velünk. Jézus az Isten szeretetének mélységét a Golgota keresztjén mutatta meg, amikor életét adta az őt elvető, kiközösítő emberiségért.

Szombat

Jákób ilyen fogadalmat tett az Úrnak: bármit adsz nekem, a tizedét neked adom. 1Móz 28,22 (Lk 14,12; Róm 8,1–6, ApCsel 12,1–25) Nem Jákób – következésképp nem az ember – az igazi adakozó… És nem is Istennek van „szüksége” Jákób adományára – vagy az enyémre, a tiédre és így tovább. Alázatra, hitre tanít minket, ha megértjük, hogy mindenünket tőle kapjuk. Időnk, életünk, javaink, alkotó energiánk, szeretetünk mind-mind Istentől jött ajándék, amelyből neki tartozunk adni. De még egy tizedét sem vagyunk képesek visszaadni…? Vajon ma mit adhatnánk Istenünknek?

Kőháti Dorottya


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Istentisztelet és valláspedagógia
Élő víz
Kettős mérce
Nem befejezés: kezdet!
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Megújult magyar templom Gömörországban
Lelkésziktatás Bényén
Német istentisztelet ajándékkal
Hegedűsök a szószéken
Keresztutak
Határokon átívelő egyházi szervezet létrehozásáról határoztak
Határozat egy határokon átívelő egyházi szervezet létrehozásáról
METT-től METT-ig?
Aliansz-prioritások
Az ökumenizmus és én
Luther-szakértő pápa?
Emlékbélyeg II. János Pál tiszteletére
Boldogság a nehézségben
Evangélikusok
Hóbortból hagyományápolás
Orgonista a szomszédból
Isten öttalentumos szolgája volt
e-világ
„Internet újratöltve”
„Kántorhívogató”
Keresztény szemmel
Trianon: emlékezni – vagy nem lenni
Kovács úr egy napja
A hét témája
Hegyet hágék, lőtőt lépék…
Evangélikus intézmények diákjai és tanárai Kaliforniában
Nyelvrokon-látogatás
evél&levél
Megéri?
Somogyszili adalék
Családkutatás
Éretlenek
A közelmúlt krónikája
Nemcsak a miénk, de elsősorban feltétlenül
Mészárszék a bölcsőben
Népbírósági ítéletek Nyíregyházán
Névkutatók terepszemléje
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Kiadónk ünnepi könyvhete
Bemutatták Gáncs Aladár új „szomjoltó” kötetét
Reményik összes verse
A kereszt igéjét…
…hirdetni kezdtem
Bach-hét
A vasárnap igéje
„Nem bocsátlak el, amíg meg nem áldasz engem”
Oratio oecumenica
Oration oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 24 Új nap – új kegyelem

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster