Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Ima- és böjtnapot tartott a Magyar Evangéliumi Szövetség (Aliansz) az egyházak, kegyességi irányzatok megbékéléséért és a közös, hatékony misszióért. A 2004 márciusában Vajtán megrendezett találkozón – melyen szolgálatuk prioritásairól beszélgettek a nemzetközi és a hazai Aliansz-vezetők – merült fel a kérdés fontossága. Az alkalomnak a metodista egyház adott helyet a Kiscelli utcai központi épületében. A cél az volt, hogy az Úr színe előtt tartsunk bűnbánatot az elmúlt évszázadokban és évtizedekben elkövetett bűnök miatt, kérjük Isten és testvéreink bocsánatát, és szabaduljunk fel a közös misszióra.

Az eddigi, ehhez hasonló eseményekhez képest előrelépést jelentett, hogy előtérbe került a katolikusok és a protestánsok közötti szakadék kérdése, a „történelmi” egyházak és a „szabadegyházak” közötti megbékélés szükségessége, a „karizmatikus” és a kevésbé karizmatikus irányzatok bűnbánata, egységkeresése.

Hálát adtunk a másikban kapott ajándékokért is; testvéri, tanítványi légkörben, Isten áldását megtapasztalva voltunk együtt. Az öt órán át tartó együttléten igehirdetéssel, bizonyságtétellel szolgált D. Szabó Dániel, az Aliansz elnöke, dr. Szabó Tamás katolikus püspök, Rácz Lajos református lelkész, Szeverényi János evangélikus missziós lelkész, Kovács Géza baptista lelkész, dr. Kovács Géza, az Aliansz főtitkára, Hecker Frigyes metodista lelkész és Simonfalvi Lajos pünkösdi teológiai tanár. Az éneklést Győri János Sámuel evangélikus lelkész vezette. Isten igéje, üzenete erőteljesen is megszólalt, többek között egy katolikus testvérnőn keresztül.

Szeverényi János

1. Jézus Urunk akarata az övéi egysége. Ezért az Isten Fia imádkozott.
2. Ettől az egységtől – az előrelépések mellett is – még messze vagyunk. Ez a szomorú tény botránkoztatja a kereszténység környezetét, és hátráltatja a missziót.
3. A legtöbb, általunk ismert felekezetben Urunk munkálkodik, az Atya, a Fiú és a Szentlélek által testvérek vagyunk.
4. Az elmúlt években több közös szolgálatban éltük meg a Krisztusban kapott lelki-szellemi egység valóságát (MEKDSZ, Timóteus Társaság, Aliansz, pásztorkörök, „Ez az a nap”…).
5. Szükség van továbbra is a fel nem tárt betegségek, gócpontok, bűnök, mulasztások megvallására.
6. Mindez csak a Lélek segítségével történhet, aki képes meggyőzni a bűn felől.
7. Eljött az ideje annak, hogy az Isten által felkészített „útépítők” az Úr vezetése alatt meghatározzák a szükséges közös lelki-szellemi alapot: mi az, ami elengedhetetlen az üdvösséghez; mi az, ami lényeges, de nem feltétele az üdvösségnek, és melyek azok a dolgok, amelyek nem lényegesek.

Hisszük, hogy az Úr gyermekei, akiket egymás mellé állított az elmúlt időkben, alkalmassá válhatnak erre a munkára, szolgálatra. A Szentlélek vezetése alatt beszélgetnünk kell a jövőben a keresztségről, az úrvacsoráról, a Szentlélek munkájáról és az egyházról. Nem engedhetjük, hogy az Urunktól kapott legdrágább ajándékok kapcsán ezekben az „elfajult” időkben elválasszon minket a sátán.

1. Az eddigieknél hatékonyabb, közös szolgálatra, misszióra van szükség hazánkban.
2. Kérjük és javasoljuk, hogy a közösségek saját köreikben is tartsanak hasonló megbékélési alkalmakat.
3. Kérjük és javasoljuk, hogy településenként alakuljanak felekezetközi munkatársi és pásztorközösségek az egység és a szolgálat reményében.

Budapest, 2005. május havában

Az Aliansz vezetősége

::Nyomtatható változat::