A közelmúlt krónikája

Hozzászólás a cikkhez

Két szám: 5,3 millió – egészen pontosan 5 349 716 – és 1956. Hogy függnek ezek össze? Magyarországon 1956-tól kezdve, vagyis mióta liberalizálták az abortuszt, 5,3 millió terhességmegszakítást (ebből nagyjából 700 ezer illegális) végeztek az orvosok. Döbbenetes adat ez, hiszen egy tízmilliós országban ötven év alatt végezték el ezt az 5,3 millió abortuszt. Döbbenetes adat, amely a napjainkat uraló halálkultúrára utal.

A halál kultúráját említettem, amelyről korunk kimagasló gondolkodója, II. János Pál pápa beszélt először az Élet evangéliuma című enciklikájában. E szerint „a fény- és árnyoldalaknak mindenkit rá kell döbbenteniük arra, hogy a jó és a rossz, a halál és az élet, a halál kultúrája és az élet kultúrája közti hatalmas és drámai összeütközés előtt állunk. De nemcsak előtte, hanem a konfliktus kellős közepében állunk, részesei vagyunk valamennyien azzal a lerázhatatlan felelősséggel, hogy feltétlenül az élet javára kell választanunk.”

Igen, kétségtelen tény, hogy javában zajlik e két kultúra közötti háború, és a politika, illetve a jogalkotás engedékenysége folytán már oda jutottunk, hogy amikor az élet az élet ellen támad, akkor a halálnak van nagyobb esélye a túlélésre. Ha nem tudjuk megállítani e folyamatot, akkor a példátlan mérvű önfelszámolással lassanként egész civilizációnkat veszélybe sodorjuk. De a legrosszabb az, hogy a szabadságot hirdető, ám a szabadosság csapdájában vergődő politikusainknak és a hozzájuk csapódó liberális értelmiségnek „köszönhetően” az emberekben semmilyen veszélyérzet nem alakult ki. Nagyon sok honfitársunk agyát egyszerűen kimosták.

Nem gondolnak arra, hogy ha egy civilizáció folytonosan a saját érdekei ellen cselekszik, azzal meglehetősen rövid idő alatt saját magát taszítja a biztos pusztulásba. Mint ahogyan arra sem gondolnak, hogy az embert egyre inkább hasznot hajtó „tömegszemélynek” igyekeznek beállítani; olyannak, akinek leginkább csak fizikai igényei vannak, s ami ezen kívül esik, azt nemes egyszerűséggel elfelejtik. Hol van ebben az emberképben a szeretet, a felelősség vagy akár a hit? És hol vannak a gyermekek? Merthogy egyre kevesebb születik…

Nézzük meg a „másik oldalt” is, azt, hogy 1981-től napjainkig évente mekkora volt a természetes fogyás Magyarországon. 1981-ben még csak 1876, de a következő esztendőben 10 759, 1983-ban pedig már 21 385 fővel lettünk kevesebben. A ’80-as években a fogyás mértéke gyakorlatilag e két érték között váltakozott, viszont 1992-ben 27057, 1993-ban pedig már 33211 fő volt. A folyamat azóta gyorsul: 1997-ben 41022, 1998-ban 51455, 2000-ben pedig 50000 fő volt a természetes fogyás hazánkban. És akkor most nézzük az abortuszok számát, hiszen ezt a kettőt csakis így, egymás mellett lehet vizsgálni. 1956-ban 114086 abortuszt végeztek; ez a szám 1969-ig folyamatosan emelkedett, s elérte a 206817-et.

Emlékezetes: ennyi gyermek utoljára 1932-ben született hazánkban! Az abortuszok száma 1969-től kezdve csökkent, a százezres szám alá 1975-ben esett. 2001-ben már „csak” 56404 legális terhességmegszakítást végeztek – igaz, akkorra már egy abortusz által megtizedelt generáció köréből. Hát igen, ha elfordulunk Istentől, a halál kultúrája győzedelmeskedik.

Jezsó Ákos

::Nyomtatható változat::