A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A lenyugvó nap fényei kísérték a Rákoskeresztúri Evangélikus Egyházközség kirándulócsoportjának autóbuszát, amint leereszkedett a Király-hágó szerpentinjein. A csoport tagjainak többsége először találkozott ezzel a kevéssé ismert világgal. Többükben megfogalmazódott: visszatérnek még ide, meglátogatják a hegyeken és az erdőn túli csodaországot. Bár Budapestre igyekeztek, gondolataik még a meglátogatott helyeken, Nagyváradon, Bogártelkén, Gyaluban, Kolozsváron, Magyarvalkón és a Mócföldön jártak.

Az ártándi határátkelőt átlépve a csoport első útja a Nagyváradi Evangélikus Egyházközségbe vezetett. Az 1903. július 5-én felszentelt, Pecz Samu budapesti műegyetemi tanár tervei szerint neogótikus stílusban épített nagyváradi evangélikus templomban Mátyás Attila lelkész és Major Jolán felügyelő köszöntötte a rákoskeresztúriakat. Az áhítatot követően a lelkész bemutatta a 650 fős gyülekezet mindennapjait, a Romániában élő evangélikusság életét.

Nagyvárad jelentős egyházi központ, itt található a Királyhágó-melléki Református Egyházkerület és a római katolikus Nagyváradi Egyházmegye székhelye. A városban a magyar egyházak a romániai forradalmat követő időszakban újraindították az alap-, a közép- és a felsőfokú oktatást, azonban az oktatási rendszerből hiányzott az egyházi óvoda. A kárpótlás során az evangélikus közösség visszakapta korábbi iskolaépületét, az óvoda itt kezdte el a működését. A gyülekezeti fenntartásban működő intézmény nagy elismertséget szerzett a gyülekezetnek. Az ide járó gyermekek többsége nem evangélikus, de a jó hírnév missziós erejű, növeli a lélekszámban fogyó gyülekezet hitét, kitartását.

A Budapesten élő Csáki Katalin a kirándulócsoportot meghívta szülőfalujába, a kalotaszegi Bogártelkére. Itt Székely Zoltán református lelkipásztor mutatta be Kalotaszeg egyik jellegzetes templomát, majd Csáki Katalin a házuk tisztaszobájában látta vendégül kaláccsal a negyvenfős csoportot, bemutatta a díszes, festett-faragott szekrényekben és ládákban őrzött kalotaszegi ruházatát. Ezután a Kolozsvár-Belvárosi Református Egyházközség lelkipásztora, Balázs Attila köszöntötte a gyalui Gong Villában megszálló csoportot.

Farkas utcai református templom, Szent Mihály-templom, Mátyás király szülőháza, Házsongárdi temető – a magyar szellemi élet semmivel össze nem hasonlítható panteonja. A csoportnak Deák Árpád – az Apáczai Csere János Gimnázium és a Babes–Bolyai Tudományegyetem tanára – személyében olyan vezetője volt, aki elevenné tette a holt követ, láthatóvá, érthetővé lett a kevéssé ismert erdélyi magyar kultúra, történelem. Magyarvalkó erődtemploma, Vasvári Pálnak és honvédeinek az emlékezete sokunk számára ismeretlen volt. Jókai Mór kedvelt Mócföldje, több regényének ihletője lenyűgöző természeti képződményeivel felejthetetlen élményt nyújtott.

A látogatás csúcspontja a Farkas utcai református templomban tartott vasárnapi istentisztelet volt. A Szentháromság vasárnapján zsúfolásig megtelt templom történelmi szószékéről Kósa László rákoskeresztúri evangélikus lelkész hirdette Isten igéjét. A prédikáció a Lélek megelevenítő erejéről – amelyre mindenkinek és mindig nagy szüksége van – szólt a kolozsvári gyülekezethez. E megelevenítő erő különlegesen fontos a hitéhez és kultúrájához oly hű erdélyi magyarság életében.

Erdélyi Zsuzsanna Hegyet hágék, lőtőt lépék címmel megjelent imádságos kötetének világa elevenedett meg az utazók számára Erdélyben. Csak ajánlani tudjuk mindenkinek, bátran keljenek útra, ismerkedjenek meg a magyar lelki és szellemi élet oly fontos központjaival.

Léránt István

::Nyomtatható változat::