Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Hatvan önkormányzata hosszú évek óta testvérvárosi kapcsolatot tart fenn a hollandiai Maassluis városával; ennek keretében leltek egymásra a két település lelkipásztorai is. Legutóbb a magyar lelkészek – dr. Barcza Béla evangélikus lelkész, Csontos Ferenc katolikus plébános és e sorok írója – tehettek testvéri látogatást Hollandiában.

A hollandok mint „egyháztanács” fogadtak bennünket. Ez azt jelenti, hogy évekkel ezelőtt városi szinten létrehoztak egy szervezetet (Raad van Kerken), amely történelmi egyházakat (többféle református és római katolikus felekezetet) tömörít. Újabban meghívták ebbe a tanácsba a helyi szabadegyházakat (Üdvhadsereg, Emmánuel Közösség) is. Ők megfigyelőként tanácskozási jogot kaptak a szervezet munkájában. Tanúi lehettünk annak, hogy a különböző tradicionális felekezetek vezetői és az egyik szabadkeresztény lelkész miként tudnak egymással testvéri kapcsolatokat kiépíteni, valamint miként tudják gyümölcsözően kicserélni pásztori és missziói tapasztalataikat.

Az Emmánuel gyülekezetben tett látogatás megdöbbentett bennünket. Épületüket a reformátusoktól vásárolták meg. Nekik most sikerült az egykor megüresedett templomot új élettel megtölteniük. Főleg a társadalom peremére szorult emberek járnak istentiszteleteikre. A közösségben élénk gyermek- és ifjúsági munka folyik, sokan megtérnek. Ők is kiveszik a részüket a szociális gondozásból, és ami még érdekes: a felekezetek nem féltékenyek egymás munkájára.

Az egyik reggel bennünket, protestánsokat is meghívtak a római katolikus misén az eukharisztikus közösségbe. Ismerve az idevonatkozó hivatalos egyházi rendelkezéseket, evangélikus lelkésztestvéremmel együtt inkább a helyünkön maradtunk. Csak később találtunk alkalmat arra, hogy megbeszéljük, miről is lett volna szó. Kiderült, hogy a városban évek óta tartanak katolikusok és protestánsok úgynevezett Lima-istentiszteleteket. A Limai dokumentum (1982) szellemében egy istentisztelet keretében különböző lelkipásztorok közös szolgálatával úrvacsorai közösséget gyakorolnak a hívek. Nem egészen értettük a dolgot; arra gondoltunk, hogy talán Róma túl messze van Maassluistől… Azonban kiderült, hogy a püspökök tudnak róla; a római karolikus elöljáró állítólag csak annyit mondott az „engedélykérőknek”: „Jobb, ha nem kérdeznek… Inkább csak tegyék.”

Látogatásunk alkalmából az egyháztanács teológiai párbeszédet szervezett a helyi katolikus templomban. A beszélgetés témáját a következő megállapítás adta: „A mai európai egyházak úgy tesznek, mintha az ígéret földjén lennének, pedig csak a pusztában vándorolnak.” A nyitóelőadás megtartására e sorok íróját kérték fel; számos hozzászólás érkezett lelkészek és gyülekezeti tagok részéről egyaránt. Túl sokra nem jutottunk, de az világossá vált a számunkra, hogy jó néhány egyház egy újbóli isteni szabadításra vágyakozik (exodus-élmény), ismét mások pedig az ígéret földjét nem örömként, hanem inkább a „kiskirályságok” szétszakadozottságaként élik meg.

A szimpózium előtti napon történtek a londoni terrortámadások. Nem tudjuk, hogy mit hoz a jövő, mindenesetre elgondolkodtató adat, hogy Maassluisban a lakosság közel 20%-a mohamedán vallású, s már két új mecsetből is hangzik az imámok szava. Itt az ideje, hogy megerősödjünk hitünkben, és imádkozzunk a Szentlélek európai látogatásáért.

Tatai István református lelkész

::Nyomtatható változat::