EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 37 - Egy hiteles ember

Keresztutak

Hozzászólás a cikkhez

Egy hiteles ember

Uwe Holmer evangélikus lelkész. Németországban él, a néhai NDK Mecklenburg tartományában. Már nyugdíjas, most hetvenhat éves.

Eddig még semmi különös nincs a történetben. Sok hetvenhat éves nyugdíjas él szerte a világban, köztük bizonyára jó néhány lelkész is. Uwe Holmer azonban boldog nagyapa. Tíz gyermeke és összesen negyvenhárom unokája van. Uwe Holmer nagyapa ezen a nyáron már az ötödik családi tábort szervezte gyermekei és unokái számára a mecklenburgi Malchiner See partján. A szűk családhoz csapódó rokonokkal együtt összesen ötvenen táboroztak együtt.

Reggelente Uwe nagyapa a kolosséi gyülekezetnek írott levelet magyarázta versről versre, időt hagyva az unokák kérdéseinek, megjegyzéseinek is. Mondandóját mozgalmas életéből származó történetekkel tette képszerűbbé. A tíz év alattiaknak külön foglalkozást szervezett az egyik sátorban. Ebéd után sokat fociztak; Uwe nagyapa sohasem hiányzott a csapatból. Esténként tábortüzet ültek körül a tóparton, ahol elálmosodásig beszélgettek, énekeltek, történeteket meséltek. Vasárnap a falu templomában családi istentisztelettel fejezték be a gyerekek és unokák csendeshetét. Uwe nagyapa – elmondása szerint – azt szeretné, ha minden gyermeke és unokája Jézus Krisztushoz tartozna. A kicsiket erre az egyszerű imádságra tanítja: „Uram, itt vagyok neked. A tiéd vagyok.”

Gyakran hallom a kritikát: azért nem járok templomba, mert ilyenek meg olyanok a papok, vagy mert nem szeplőtelenül romlatlanok a presbiterek, és más templomba járók erkölcséről is lehetne beszélni. Ilyenkor mindig elszomorodom. Először azért, mert sok esetben – lelkészek esetében is – jogosak a kritikus megjegyzések. Tudunk magánéleti problémákról, felbomlott házasságokról, alkoholfüggőségről. Az ilyen élet valóban nem vonzó, sokkal inkább taszító. Hiányzik a példamutatás. Ezt kár lenne tagadni, a mundér becsülete nem lehet egyenlő a takargatással.

Ami azonban ugyancsak elszomorít, hogy a kritikák mögött sok esetben a templomba járás mellőzésének indoklása húzódik meg. Az illető távol tartja magát a gyülekezettől, de azért a lelke mélyén nyugtalan a lelkiismerete, ezért indokokat keres és talál is magának.

Elmegy az ember az orvosához. Az erősen túlsúlyos, egyik cigarettáról a másikra rágyújtó orvos diétát ír elő, és a dohányzásról való leszokást javasolja a páciensnek. Az iskolában rábízzuk a gyermekeinket a pedagógusra, akiben talán szikrája sincs a pedagógiai érzéknek, esetleg szakmai ismeretei is meglehetősen hiányosak. Mégis elmegyünk az orvoshoz, mert gyógyulni szeretnénk. Az iskola tanárait sem vizsgáztatjuk le, mielőtt gyermekünket beültetnénk az iskolapadba.

Azért megyünk a templomba, mert nekünk van szükségünk gyógyulásra, Isten gyógyító szavára, a bűnbocsánat igéjére. Ott pedig Jézus Krisztust hallgatjuk, és nem csupán az embert, aki jól-rosszul közvetíti az üzenetet. Egyébként is: Isten Lelke képes gyarló szolgáin keresztül is emberi szíveket megérinteni. Péter háromszor megtagadta Jézust, Tamás kételkedett benne, Júdás elárulta őt, Pál meg Saulként üldözte a keresztényeket – már az elsők sem voltak hibátlanok. Az ő esetük persze nem menti fel a mai rossz példát mutatókat. Az imént felsoroltak mind megtanultak bűnbocsánatból élni, és ezért lehettek apostolokká, a Jézusról szóló örömhír hírnökeivé.

Uwe nagyapa persze nem csak nagy családja miatt lett példa Németországban. Ő az az evangélikus lelkész, aki 1990-ben befogadta otthonába a levitézlett kommunista pártfőtitkárt, Erich Honeckert és feleségét, amikor „Honinak” (ahogy a németek hívták) már volt párttársai sem adtak éjjeli menedéket. Uwe Holmer evangélikus lelkész kilenc héten át megosztotta lakását, asztalát, fürdőszobáját, magánéletét a gyűlölt pártvezérrel.

Egy hiteles ember…

Lupták György


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Bizakodjatok, jó az Úr!
Élő víz
Tanévnyitó
Az ikonok
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
A diakóniai teológia kritikája
Hetvenéves a hatvani templom
Betegágyak mellől zsákfaluba
Keresztutak
Más úton tértek haza
Egy hiteles ember
Egyházi érdekességek egy holland kisvárosban
Unitárius világtalálkozó
Nyugat-európai magyar protestánsok találkozója Finnországban és Észtországban
Evangélikusok
Amíg időnk van
Pro Deo et libertate
Negyven esztendeje hunyt el Albert Schweitzer
e-világ
Temetni jöttem az e-mailt, nem dicsérni
Keresztény szemmel
Szükség van-e az egyház szociális (szeretet-)szolgálatára?
Egy letűnt rendszer „teológiája”
Vagy igen, vagy nem
A hét témája
Kolozsvárott neveztessék el közterület Járosi Andorról!
Muzsikusok (is) építik a kolozsvári öregotthont
Csaba királyfi ege alatt
„Megtérés” Halmágyon
A közelmúlt krónikája
Becsengettek
Csapatzászló-adományozás
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Zsidó fesztivál – immár nyolcadszor
Reneszánsz propaganda a Szépművészeti Múzeumban
Albrecht Dürer (1471–1528)
Biblia és futballcipő
Focimeccsek a templomban?
Kő kövön… marad!
A vasárnap igéje
„Odafent” és „idelent”: Krisztusra nézve
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
EvÉlet - Lelki segély
Megszentelt vasárnap – áldott hétköznap
Szószóró
Kezdődnek az ifjúsági órák
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 37 Egy hiteles ember

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster