e-világ

Hozzászólás a cikkhez

Bell találmányának megjelenésével a mindennapok kommunikációja alapvetően változott meg: a hagyományos levelezéssel ellentétben a telefonálás elhanyagolható tényezővé tette az információ átvitelének idejét. Mintegy száz évvel később az internet világában is hasonló folyamat játszódik le.

A világhálón a több ezer kilométer távolságra eső szervereken lévő honlapokhoz is szinte azonnal hozzáférünk, az elektronikus levelek kézbesítési ideje pedig másodpercekre csökkent. Ezt a kommunikációs formát mégis lassúvá teszi az, hogy az e-mail címzettje általában csak kis idő elteltével – a levelezőprogram beállításától függően legalább egy perc múlva – tölti le és olvassa el az üzenetet. Noha az interneten már kezdettől fogva megszűnt a távolság, az időbeli elhatárolódás csak a pár éve berobbanó technológiáknak köszönhetően fog semmivé válni.

Egy friss felmérés szerint az amerikai fiatalok már csupán a hivatalos szervekkel, az iskolával és az idősebb generáció tagjaival tartják a kapcsolatot e-mailben, egymással jórészt csak chatelnek (ejtsd: „csetelnek”); ez az azonnali üzenetküldő szolgáltatás keretében folytatott csevegést jelenti. A megkérdezettek háromnegyede mindennap használja ezt a kommunikációs módot, és nem ritka, hogy napi két óránál is többet eltölt vele.

A chatelés – vagy más néven az azonnali üzenetküldés (instant messaging) – lényege, hogy a kapcsolat felépítése után az egyik fél által bevitt információ rögtön megjelenik a másik számítógépén. Mivel a hálózat nem tesz különbséget az adatcsomagokban található információ fajtája – szöveg, kép, hang – között, a széles sávú hozzáférések elterjedésével párhuzamosan a chatelés is alapvető változáson ment át. A pusztán szöveges párbeszéd helyett most már akár mozgóképek és animációk küldésére is van lehetőség, valamint a VoIP-technológia révén valódi – és ingyenes – telefonként is használhatjuk a számítógépet.

Az azonnali üzenetküldés szöveges változatának alapvetően két fajtáját kell megkülönböztetni. Az IRC (Internet Relay Chat) esetében egy szerverre kell bejelentkezni, amelyen az általunk megadott csatornába belépve látjuk folyamatosan az összes jelen lévő felhasználó által beírt szöveget. A unixos világban kedvelt talk mintájára hozták létre 1996-ban a Windowson elérhető ICQ-rendszert (a tréfás rövidítés az angol „I seek you”, vagyis „megkereslek” kifejezést takarja); ez már nem szerveralapú, hanem felhasználó-központú megoldás. Működésének lényege, hogy a kliensprogram a futtatásakor regisztrálja magát egy központi számítógépen, amelynek hatására az összes felvett partner látja, hogy a felhasználó bejelentkezett (ez természetesen fordítva is igaz), és az ezek után megindított párbeszéd már csak a két gép között zajlik. Az ICQ-hoz hasonló rendszerek mára már elszaporodtak, a legnagyobb felhasználói táborral rendelkező hálózatokat olyan nagy nevű cégek hozták létre, mint a Microsoft (kliensprogramja az MSN Messenger), az America Online (AIM) vagy a Yahoo (Yahoo Messenger). Legutóbb arról érkezett hír, hogy a keresője révén óriáscéggé nőtt Google is a területre lépett, Talk nevű szolgáltatása pedig egyből internetes telefonálást is lehetővé tesz.

Mi az azonnali üzenetküldés előnye? Valódi interaktív kommunikáció jön létre, mely kérdések és válaszok gyors egymásutánját teszi lehetővé. „Bent találkozzunk, ha esik az eső?” „Ha nincs elég kakaó a süteményhez, akkor reszeljek bele csokit, vagy használjak inkább barna cukrot?” „Ha javítottam a programhibát, akkor az egész forráskódot töltsem fel?” „Az olvasószerkesztő visszaküldi a cikket ellenőrzésre?” Köszönjük szépen, e-mail! Isten hozott, chat!

Nagy Bence

::Nyomtatható változat::