Keresztény szemmel

Hozzászólás a cikkhez

Életünk tele van kisebb-nagyobb döntésekkel. Mostanában sokszor kérdeznek is minket – olyasmiről is, amihez nem értünk. A megkérdezettek között vannak olyanok, akik maguk előtt szégyellik, hogy ilyesmi még csak eszükbe sem jutott, és pontos ismeretek hiányában esetleg helytelen választ adnak.

Az egészségügyi törvény kötelezi az orvosokat arra, hogy a beavatkozások előtt őszinte, igaz felvilágosítást adjanak a páciensnek, és csak ezután kérjék a beleegyező nyilatkozatot például egy műtét elvégzéséhez. Ennek szellemében én most – orvosként – két aktuális kérdésben szeretném tájékoztatni a kedves olvasót.

Az első kérdés: „Jónak tartaná-e, ha a szülők megválaszthatnák a harmadik gyermek nemét?” A kérdést felvetők nem közlik, hogy itt a manipuláltan szétválogatott hímivarsejtekkel való mesterséges megtermékenyítésről van szó. Azzal kecsegtetnek, hogy különböző eljárásokkal (centrifugálással, bizonyos csövecskéken való átáramoltatással stb.) szét lehet választani a leány nemzéséhez szükséges X-kromoszómát hordozó férfi ivarsejteket az Y-t hordozóktól (utóbbiak könnyebbek), és mesterséges úton a kívánt nemnek megfelelővel lehet megtermékenyíteni az anyai petesejtet.

Gondoljuk végig az egészségügyi kockázatokat és a megalázó helyzeteket!

„Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (1Móz 3,3) A kígyó kérdésére Évának elég lett volna azt válaszolnia, hogy „Nem”, ehelyett a kígyó további csűrés-csavarásának áldozatává vált. Gondviselő édes Atyánk fogantatásunk előtt már megtervezett bennünket. Jó terve szerint szerető szülők védett környezetébe helyezte fogantatásunkat, csodálatosan gondoskodik a férfiak és a nők számának egyensúlyáról a világban. Mi, emberek ezt csak elrontani tudjuk háborúkkal, a nemek válogatásával. Elrettentő példa lehet számunkra Kína, ahol az egygyermekes családmodell bevezetése óta – mivel a legtöbb család elsősorban fiút szeretne – negyvennégymillió nő „hiányzik”. Ezt azáltal érték el, hogy a leánygyermekeket még méhen belül vagy születés után megölték.

Egy-egy ember – akár férfi, akár nő – élete nagyon fontos a nemzedékek láncolatában; gondoljunk csak a bibliai nemzetségtáblázatokra. A Teremtő jobban tudja, hogyan lesz boldogabb az egyén, hogyan töltheti be hivatását az ember és családja.

Ha az igen ritkán előforduló, nem kezelhető, nemhez kötötten öröklődő betegségről van szó, előfordulhat, hogy létjogosultsága van a nemek kiválasztását célzó, kockázatos, természetellenes eljárásnak. De hány olyan elváltozástól óv meg bennünket Isten, ha rábízzuk magunkat, amelyről ma még nem is tudhat a tudomány! Nem tudhatjuk, hogy Isten miért bíz meg egy-egy családot azonos nemű gyermekek nevelésével. Előfordulhat, hogy a következő generációban a nagyszülőket a másik nemű unokákkal kárpótolja. Szerintem balgaság valamelyik nemet akár erőszakos imádsággal is követelni Istentől.

A nemek diszkriminációjára nemmel kell válaszolni.

Következzék a második kérdéskör! A sajtóból, a rádióból értesülhettünk arról, hogy Magyarországon is engedélyezni akarják az abortusztabletta bevezetését.

Isten, aki az embert saját képmására teremtette, „férfivá és nővé teremtette őket” (1Móz 1,27). Megáldotta őket, és ezt mondta: „Szaporodjatok, sokasodjatok, töltsétek be és hódítsátok meg a földet.” (1Móz 1,28) Istennek ez a parancsolata számunkra – időben – messze megelőzte a Mózesen keresztül adott tíz rendelkezést. Isten parancsolata ez: „Szaporodjatok…”; a sátán akarata pedig az ember és a Föld elpusztítása.

Tegnap gyülekezetünkben egy féléves babát kereszteltünk. Mennyei békesség, bölcsesség sugárzott szemecskéiből, és én újra átéltem: valóban Isten ajándéka a gyermek. Ne engedjük, hogy becsapjon minket a gonosz! A gyermek ellen nem kell védekezni! A gyermek nem ellenség. Isten segítségével és lehetőleg úgy kell nevelni, hogy addig ne éljen nemi életet, amíg meg nem találja a Teremtő által neki szánt párt, akiről a nyilvánosság előtt kijelenti, hogy igen, szeretem, holtomiglan-holtáiglan hűséges leszek hozzá. Az ezt az elvet követő fiatalok kevesebb olyan helytelen útra tévednek, ahol azután méltatlan kérdésekkel találkozhatnak.

A tablettás abortusz propagálása helytelen. A magzatirtás anyára sem veszélytelen formáját kívánatosnak, bevezetendőnek tünteti fel. Miért kellene egy elindult emberi életet kioltani? Ha fiatal és felelőtlen az anya, segítsük a jövőben jobb belátásra jutni, és van rá lehetőség, hogy akár titokban világra hozott gyermekéről gondoskodjunk.

Jó, ha tudjuk, hogy az abortusztabletták közül az első, az RU-486 (Mifepristone vagy Mifeprex) meggátolja a megfogant emberi élet táplálásához szükséges hormon, a progeszteron termelődését, az esetek hatvan-nyolcvan százalékában a magzatot elpusztítja (történik mindez többnyire akkor, amikor az anya észleli, hogy várandós, úgy háromhetes kor körül, amikor is a magzat szíve már dobog!). Két nappal később kell bevenni a második tablettát, a prostaglandint, mely görcsös méhösszehúzódásokkal hajtja ki a magzatot. Ez a kombináció 95%-ban okoz abortuszt. A többi esetben (vagy ha szövődmények lépnek föl) sebészi úton fejezik be az eljárást. Ezek az anyára nézve sem közömbös szerek csak szigorú feltételekkel, a terhesség nyolcadik hetéig, legalább háromszori kórházi jelentkezéssel használhatók. Az anya életét veszélyeztető körülményeket ki kell szűrni. A szakma szabályai szerinti pontos egyéni, családi anamnézis felvételével, laboratóriumi vizsgálatokkal kiegészített előzetes és utólagos ultrahangvizsgálat szükséges ahhoz, hogy a magzat korát, elhelyezkedését, majd a méhből való távozását megállapíthassák. A szer okozhat genetikai ártalmat, mely az esetleg mégis életben maradó gyermekben vagy későbbi testvéreiben fejlődési zavarként jelentkezhet. Az anya abortusz utáni tünetegyüttese néhány pszichiáter szerint még súlyosabb lehet, mint a sebészi terhességmegszakításnál, hisz itt maga az anya veszi be a magzatára gyilkos szert, és ellenőrzi elhalt magzatának távozását. Az emlőrák esélyének növekedése ennél a terhességmegszakítási formánál is várható. A súlyos vérzés és vérmérgezés veszélye is fennáll. Magam nyolc olyan anyáról olvastam, akik emiatt haltak meg.

És végül: az abortusztabletta bevezetése során várhatóan nőne a fiataloknak a nemi élet terén való felelőtlensége és ezzel a nemi betegségek száma is.

Tehát az abortusztabletták magyarországi általános bevezetésére is mondjunk nemet!

Győriné dr. Drenyovszky Irén

::Nyomtatható változat::