A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

A nagytarcsai és péceli gyülekezet egyesített kórusa és Felsővezeték nevű együttese augusztus közepén járt testvérgyülekezeténél a Fogaras közelében fekvő Halmágyon. A halmágyi napok keretében léptünk fel a több mint nyolcszáz éves műemlék templomban és a művelődési házban. (A templomból lehet, hogy egy titkos alagút vezet valahová. Ezt egy helyi legenda és a kongó fal is valószínűsíti, de ásatásra és a fal kibontására eddig még nem került sor az erre vonatkozó engedély hiányában.)

Az egykor virágzó, de ma már csak szórványtelepülés magyarsága erőn felüli munkával védi és őrzi földrengés sújtotta templomát. Az idén került sor a gyülekezeti terem ünnepélyes átadására. Nemcsak a vizsolyi Biblia eredeti példányát őrzi a gyülekezet, de a mindennapokban és a templomban is elevenen él az ízes magyar nyelv. Mikor autóbuszunk zsákutcába került, az utasok így szóltak a vezetőhöz: „Itt nem lehet megtérni, tolasson vissza!” A busz viszszatolatott, és mikor tágasabb lett a hely, megtért, vagyis megfordult…

Az istentiszteleten is élmény volt hallgatni a Miatyánk és a gyülekezeti énekek eredeti változatát, amelyet az énekelt liturgia tovább színesített. A világ minden tájáról ideérkező egykori halmágyiakkal megtelt a templom, de a helyi gyülekezet is kitett magáért: saját kórusuk is fellépett, és kiállításokat, előadásokat, zenés programokat szerveztek, a folyóparton lévő porondon májusfát állítottak. Bár a falu a dombon fekszik, az Olt áradásai gyakran tönkreteszik a termést; így volt ez az idén is.

A Szent Anna-tónál fekvő kápolnánál is volt egy fellépésünk, ahová a sok esőtől megrongálódott út miatt csak kerülővel tudtunk eljutni, de végül megérte a fáradságot. A tó közepéről és túloldaláról is felfigyeltek a zenére; új ismerősöket szereztünk, és régiekkel is találkoztunk.

Szállásunk mindvégig a Brassó közelében fekvő Tatrangon volt; itteni fellépésünket a helyi tévé is felvette. Az itt élő hétfalusi csángók székely eredetűek, de mivel a 15. században a király elzálogosította a hét falut, szász uralom alá kerültek, akiknek átvették a vallását is.

A szórványban élő, elöregedő és csökkenő lélekszámú lakosság helyzetét nem csak a kevés számú és távoli iskola vagy a munkahelyek megszűnése nehezíti. A terményt (például a krumplit) gyakran megdézsmálják idegen kezek, még mielőtt a gazda begyűjtené, s a fizetés sokszor hónapokig késik. Így adományaink jó helyre kerültek, az erdélyiek pedig – büszkeségből – nem szoktak kérni.

Egymást kölcsönösen gazdagítva térhettünk haza Isten segedelmével egyhetes utunkról.

Koren Pál

::Nyomtatható változat::