Élő víz

Hozzászólás a cikkhez

Krisztus Jézus megtörte a halál erejét, és az evangélium által világosságra hozta az elmúlhatatlan életet. (2Tim 1,10)

Szentháromság ünnepe után a tizenhatodik héten az Útmutató reggeli újszövetségi igéi – állásfoglalásra késztetve – az élet és halál kérdéseivel szembesítenek bennünket, hogy aki hisz Jézusban, annak örök élete legyen. Ő legyőzte a halált, ezért lehet a mi életünk is elrejtve Krisztusban, s Dáviddal együtt mondhatjuk: „Légy kegyelmes, Uram, mert hozzád kiáltok minden nap.” „Hiszen annyira szeretsz engem, hogy a sír mélyéből is kimentettél.” (Zsolt 86,3.13) Csak Jézus által juthatunk elmúlhatatlan életre; az ő megdicsőülésének előjele volt Lázár feltámasztásának csodája. Luther szavai szerint „a halálban is élettel van körülvéve, aki hisz Krisztusban”! Jézus önkijelentése és kérdése nemcsak Mártának szólt; minden embernek felelnie kell rá: „Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?” Mi már elmondtuk-e neki az egyetlen helyes választ? – „Igen, Uram, én hiszem…” (Jn 11,25–27) A vértanúhalál előtt álló Pál „végrendeletében” szeretett fiát az evangélium bátor megvallására buzdítja: „Ne szégyelld hát a mi Urunkról szóló bizonyságtételt…” (2Tim 1,8) Megszentelődésünk egész életünkön át tart, amelynek vége a végtelen élet. „Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban.” (Róm 6,23) Agabosz megjövendöli, hogy a pogányok apostolát Urához hasonlóan megkötözik a zsidók, s a pogányok kezére adják. Pál erre így felelt: „…én nemcsak megkötöztetni, hanem meghalni is kész vagyok Jeruzsálemben az Úr Jézus nevéért.” (ApCsel 21,13) Jairus leányának feltámasztásakor csak heten voltak a halottas házban; Jézus életadó igéjével fordult az alvóhoz: „Leányka, neked mondom, ébredj fel!” Az apának mondott szavait mi is parancsnak vehetjük: „Ne félj, csak higgy!” (Mk 5,41.36) Pál már tudja a választ az élet és halál kérdésére; halála előtti és utáni élete hit által, egyaránt az Úrban van elrejtve. A kérdés számunkra csak az, hogy egyetértünk-e ezzel a hitvallásával: „Mert nekem az élet Krisztus, és a meghalás nyereség!” (Fil 1,21) Elfogatásakor Jézus kijelenti: „Én vagyok”! Előtte minden térd előbb-utóbb meghajol. Az Úr igéje folyamatosan beteljesül az ő mindenkori követői életében: „Azok közül, akiket nekem adtál, nem hagytam elveszni senkit.” (Jn 18,5–9) Jézus megdicsőülése miérettünk is történt, hogy elhangozzék: „Ez az én szeretett Fiam, reá hallgassatok!” – csak őrá. Kiválasztott tanítványai húsvét előtt még „tanakodtak maguk között: mit jelent feltámadni a halottak közül” (Mk 9,7.10); de mi húsvét után kételkedés nélkül vallhatjuk meg: „hiszem a test feltámadását és az örök életet”! Luther szerint is „mienk Jézus feltámadása, s vele mi is feltámadunk”! Ezért: „Az élet nékem Krisztus, / A halál nyereség…” (EÉ 504,1)

Garai András

::Nyomtatható változat::