EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 52 - Karácsonyi gyertyagyújtás határainkon túl

A hét témája

Hozzászólás a cikkhez

Karácsonyi gyertyagyújtás határainkon túl

Emlékezet, most azt hiszed, volt, most meg azt hiszed, hogy nem létezett. (Kosztolányi Dezső) – Budai otthonom első emeleti ablaka előtt évtizedek óta áll, növekszik egy szép fenyőfa – terebélyesedő ágaival ma már a ház második emeletére, tetejére is csak „lenéz”. Látványa erősíti a költő sorait. 1962 karácsonyán dísztelenül, gyenge zöld ágain csak néhány kis gyertya lobogásával emlékeztetett az egykor oly sokat jelentő, szép karácsonyestékre.

Az első karácsony Édesanyám nélkül, magányosan, itthon – a cserépbe ültetett élő kis fenyővel. A nagy csendességben szomorúan arra gondoltam, hogy a következő karácsonyokat a hideggé vált otthon helyett inkább az óriás fenyők hazájában töltöm. A kis fenyő a nagyon zord telet az erkélyen vészelte át, tavasszal kiültettem a kertbe, most onnan emlékeztet a hajdani, régi szép családi karácsonyokra és a későbbi határon túli karácsonyestékre.

Határon túli, szomorúan szép karácsonyok. A Magas-Tátra havas csúcsai, óriás fenyői és ismeretlen útitársak. Jólesett, hogy a szép hotelek vezetői, személyzete barátságosan, kedvesen, sokszor szeretetteljesen fogadtak, de idegenek voltak. Ha nem is mondták, segíteni akartak, mert tudták, érezték, hogy akik a legszebb ünnepekre elhagyják az otthonukat, azok valami elől menekülnek: a háború utáni évek fájó sebei, a kiszolgáltatottság, a magány elől; tönkrement életek, családok, felejteni akarás van az utazás hátterében. Az IBUSZ szervezte társasutak is a felélesztést, a biztatást, a reménykeltést szolgálták.

Az ótátrafüredi – Stary Smokovec – Bellevue Hotel, Grand Hotel, Sport Hotel egy- és kétágyas szobáiban már karácsonyi hangulat fogadta a többórás út után nem éppen vidáman érkező idősebb és középkorú vendégeket. A karácsonyi vacsora előtt zárva volt az étterem ajtaja, csak egyszerre léphettünk be. Karácsonyi énekre tárult ki az ajtó: feledhetetlen látvány. Csupán a négyszemélyes asztalok hófehér terítőjén zöld fenyőbe ágyazott, vastag, fehér és piros gyertyák s a terem sarkában lévő hatalmas karácsonyfa kis gyertyái világítottak. Egy-két perces némaság, majd a Mennyből az angyal eléneklése után a karácsonyfa alatti csomaghalmazból mindenki megkapta a maga gazdag „Jézuska-ajándékát”.

A sokáig elhúzódó ünnepi vacsora után, nagy hópelyhek szállingózása közben együtt indultunk a Grand Hotel fölött húzódó hegyoldalba épített kis kápolnába az éjféli misére. Megható volt, amikor a plébános hittel teli szavakkal köszöntötte – vallásra való tekintet nélkül – a mintegy harmincfős kis csoportunkat, szlovákul, de magyar tolmáccsal. Visszafelé a csúszós, hegyi úton egy erdélyi útitársunk halkan, szinte csak magának Dsida Jenő karácsonyi versét mondogatta: „Karácsonyfa minden ága / csillog-villog: csupa drága, / szép mennyei üzenet: / Kis Jézuska született…” Egy másik útitársunk – már hangosabban – Adyval folytatta: „Tegnap harangoztak, / Holnap harangoznak, / Holnapután az angyalok / Gyémánt-havat hoznak…” Így értünk a méteres hó szegélyezte úton fényben úszó szállásunkra.

Ezt az első tátrai karácsonyt még sok hasonló követte, fájó szép emlékeivel. Közben jöttek a távolabbi tájak: szász Svájc, Bulgária, Jugoszlávia, de már nem autóbusszal, hanem vonattal, repülőgéppel, az utazási iroda ajánlata szerint…

„1965. december 22. Nem sokkal a Farkasréti temetőben, családi sírboltunkon gyújtott karácsonyi gyertya ellobbanása után indult a gyorsvonat a szász Svájc felé. A vasút vonala az Elba völgyén át vezetett Bad Schandauba, onnan már autóbusz vitt Basteibe, karácsonyesténk színhelyére…” – betűzöm a négy évtizedes feljegyzést.

„Dec. 23. Reggeli után vonattal Pirnába. Evangélikus templom. Keresztelőmedencéje Goethe szerint a legszebb. Autóbusszal Lohmenbe, művirág-kiállítás, majd ebéd. Evangélikus templom, 1000 személy fér el, em. erkély, éppen díszítik a karácsonyfát, a katolikus templomban szintén… Vissza Basteibe. Az Elba partján 18 éve kitelepített magyarokkal találkozunk.” Megrendítően szép karácsonyeste a hotel éttermében énekkel, zenével, a drezdai Szent Ferenc gyermekkórussal. Az igazgató kér bennünket, hogy énekeljünk magyar karácsonyi dalokat. Német vendéglátónk üdvözölte csoportunkat. A megható, szép köszöntést csoportunk nevében orvos útitársunk viszonozta jókívánságaival. A Mennyből az angyalt mindnyájan felállva énekeltük. Végezetül az igazgató a személyzet nevében is kérte, hogy az ajándékcsomagunkat ne bontsuk ki, hanem így vigyük haza, és jó szívvel gondolva rájuk, szeretteinkkel otthon fogyasszuk el. Itt úgyis bőven gondoskodnak ellátásunkról. Mi volt a csomagban? Hagyományos német nagy fonott kalács, sütemények, édességkülönlegességek, egy liter bor és egy kis karácsonyfa. Gyertyás, díszes kis karácsonyfa.

„Dec. 25. Reggeli után gyalog az Elbáig. Komppal Rathenbe. Az evangélikus diakonisszaházban istentisztelet. Mosolygós, idősebb lelkész, nem Luther-kabátban. A hívőket közben kérdezi, azok felelnek is. Az ajtóban mindenkitől kézfogással köszön el, minket külön köszöntött…” – mondja a régi feljegyzés.

Sokszor tértem még vissza Basteibe, Pirnába, Rathenbe karácsonykor. Fafaragásos, forgó gyertyás betlehemük azóta is minden karácsonyeste odakerült feldíszített kis karácsonyfám, mostanában pedig az Édesanyám nagy porcelánvázájából kihajló fenyőágak alá, a tátrai kis fenyővel. A szomorúan szép emlékek is élnek, mint ahogy a szeretet sem múlik az évek sokaságában.

Schelken Pálma


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Jöjjetek, imádjuk az Urat!
Élő víz
Nyitott ajtó vagy elszalasztott lehetőség?
Karácsony 2005
Heti útravaló
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Tiltakozás a diszkrimináció ellen
Hol voltak az evangélikusok?
Közlemény a költségvetési szavazás végeredményéről
Gyülekezetiház-szentelés Terényben
A nevelőotthontól a szószékig
Áldjad, lelkem, az Urat
Keresztutak
Jó szomszédok? Többek: testvérek!
15 év 15 interjú tükrében
Sajtpapír és sorsközösség
Karácsonyi üdvözlet a fjordok hazájából
Evangélikusok
Az első mosolytól az utolsó kézfogásig
Hitvesi háttérszolgálat
A betlehemi csillag nyomában
e-világ
Karácsony -- fa nélkül?
Keresztény szemmel
Pásztornapló
Divide et impera!
Aki angyallal találkozott
A hét témája
Adnánk-e jó mézecskét?
Kihez jön Jézus?!
Idegenek
Történet
Segítő kezet nyújtani
Karácsonyi gyertyagyújtás határainkon túl
evél&levél
Tisztelt Szerkesztőség!
Közlemények, nyilatkozatok
Örömteli hibaigazítás
A közelmúlt krónikája
Kitüntetés az emberi jogok napja alkalmából
Dr. Nagy Gyula kitüntetése
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Költőavató
Hetvenéves (volt) az Evangélikus Élet
Hogy is írjuk?
Az első magyar szerkesztőnő: Kánya Emília
Az év leghosszabb éjszakája
A vasárnap igéje
Egyszerűség
Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme
A születés ünnepe
Végezetre…
Mikor kezdődik az új?
A Fény és Élet ünnepe
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 52 Karácsonyi gyertyagyújtás határainkon túl

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster