evél&levél

Hozzászólás a cikkhez

Olvastam a mai (december 19-i) Magyar Nemzet címoldalán dr. Frenkl Róbert országos felügyelőnk MTI-közleményként megjelent állásfoglalását az egyházi iskolák december 16-i megmozdulásával kapcsolatban. Mint ismeretes, e demonstráció résztvevői az egyházak közoktatási tevékenységét diszkriminatívan korlátozó állami intézkedések ellen tiltakoztak.

Dr. Frenkl Róbert nyilatkozatát, elhatárolódását a testvérfelekezetektől szégyennek tartom, egyházunk legnagyobb szégyenének a magyarországi rendszerváltozás óta!

Ilyen állásfoglalás után azt sem tudom feltételezni, hogy elegendő erkölcsi indítékkal önként lemondana minden hivatalos egyházi tisztségéről. Így csak a magam lehetőségeivel élhetek.

Tiltakozásom jeléül, valamint a testvéregyházakkal való szolidaritás kifejezéseként kijelentem: mindaddig, amíg dr. Frenkl Róbert a Magyarországi Evangélikus Egyházban hivatalos tisztséget visel, magam erre nem vagyok hajlandó, és a jelenlegi – a Deák téri evangélikus egyházközségben viselt, az övéhez képest szerény, de megtisztelő presbiteri, illetve másodfelügyelői – tisztségemről lemondok.

A keresztény társadalmi felelősség tekintetében nyilvánvalóan alapvetően eltérő nézeteink miatt állásfoglalásával vitatkozni nem kívánok. Emlékeztetni szeretnék azonban arra, hogy abban az életkorban (14-16-18 évesen), amelyben a mostani tüntetésen részt vevő fiatalok vannak, magunk – Frenkl Róbertet is beleértve – sok más közös barátunkkal együtt eléggé érettek voltunk arra, hogy helyesen tudjunk dönteni és cselekedni – ha úgy tetszik: tüntetni – még a diktatórikus egyházi, illetve Rákosi-időkben is az erkölcs, a politika, a szolidaritás kérdéseiben, hitünk, egyházunk szabadsága érdekében. Ezt a jogot és bölcsességet a mostani fiataloktól Frenkl Róbert sem vitathatja el.

Ui. Levelemet másolatban megküldtem Gáncs Péter püspök úrnak, ifj. Cselovszky Ferenc igazgató lelkész úrnak és Gryllus Vilmos felügyelő úrnak.

Poós László presbiter, gyülekezeti másodfelügyelő

::Nyomtatható változat::