EISZ
Evangélikus Információs Szolgálat
 
Luther Kiadó
Luther Kiadó
 
Rovatoló
Fundamentum
Élő víz
Egyházunk egy-két hete
Keresztutak
e-világ
Kultúrkörök
Keresztény szemmel
Nem mi írtuk...
A hét témája
Evangélikusok
EvÉlet - Lelki segély
A közelmúlt krónikája
Gyermekvár
Szószóró
evél&levél
Közlemények, nyilatkozatok
On-line plusz
E heti Luther-idézet
Útitárs
Presbiteri
 
Evangélikus Egyház - Online újságok - Evangélikus Élet - Archívum - 2005 - 52 - Új nap – új kegyelem

Napról napra

Hozzászólás a cikkhez

Új nap – új kegyelem

2005. december 25–31.

Vasárnap

Az Ige testté lett, közöttünk lakott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, telve kegyelemmel és igazsággal. Jn 1,14 (Ézs 12,5; Lk 2,/1–14/15–20; Tit 3,4–7; Zsolt 2) Az ige – mint tanultuk – cselekvést, történést és létezést kifejező szófaj. Keresztény hitünk nem filozofikus elméletekre, alapelvekre épülő gondolatrendszer, hanem cselekvés, történés. Az Ige – így, nagybetűvel – az élő Isten cselekvő valóságát jelenti. Ő lett testté karácsonykor Jézusban, és az ő tanúi látták, tapasztalták kegyelmének és igazságának dicsőségét a kereszten. Isten ma is cselekszik, történik bennünk, velünk és köztünk, amikor igéjében, igéje által megszólít, újjáteremt, bátorít, vigasztal, összegyűjt és megőriz minket. Mi pedig látjuk, tapasztaljuk életünkben, mások életében az ő dicsőségét, kegyelmét és igazságát.

Hétfő

A Krisztus békessége uralkodjék a szívetekben, hiszen erre vagytok elhíva az egy testben. És legyetek háládatosak. Kol 3,15 (Ézs 2,4; Mt 10,16–22; ApCsel /6,8–15/7,55–60; Lk 2,29–32) Krisztus békessége nem fegyverszünet, nem kompromisszumkötés eredménye, de nem is az egyformaságra törekvés remélt végállomása. A Krisztus békessége valójában megbékélés Istennel: nem félek többé tőle, nem menekülök előle, hanem végre bízom benne, hiszek benne és neki. Luther reggeli imádságát idézve: „Mert én magamat, testemet, lelkemet és mindenemet kezedbe ajánlom.” Ez a békesség elválaszthatatlan Krisztus személyétől. Ha ez a békesség tölti be a szívemet, már szükségtelen a hálaadásra biztatni – jön az, szívből!

Kedd

Úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta, hogy aki hisz őbenne, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Jn 3,16 (1Krón 29,14; 2Jn 1,1–6/7/; Jn 1,1–5) Az emberi szeretet semmit nem ér, ha csak érzület marad. Az igazi szeretetnek nemcsak indítéka, forrása van, hanem mikéntje is látható, célja pedig világos. Isten szeretete sem általános érzület, hanem rendkívül konkrét. Úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát adta – ez Isten szeretetének „mikéntje”. A célja pedig a te örök életed, az én örök életem – a Jézusban, Jézus által Istent helyesen megismerők és a benne bízók közösségének az örök élete.

Szerda

Simon Péter így felelt: „Uram, kihez mennénk? Örök élet beszéde van nálad.” Jn 6,68 (Zsolt 36,8; Mt 2,13–18; Jn 1,6–8) Krízishelyzetben mindig a szív teljességéből szól a száj. Krízishelyzetben szólt Jézus kérdése tanítványaihoz: „Ti is el akartok menni?” (Jn 6,67) Péter válasza a szív meggyőződéséből fakadt: Jézusnál van az örök élet beszéde, azaz cselekvő valósága, történése. Csak Jézusnál, sehol máshol. Könyörögjünk a nehézségek között és azok ellenére is élő hitért, hogy szívünkből természetesen fakadjon a hitvallás szava!

Csütörtök

Betölti az Úr a Siont törvénnyel és igazsággal. Nyugodt lesz az életed, bölcsesség és tudomány teszi szabaddá és gazdaggá. Ézs 33,5–6 (Ef 1,3; 1Jn 4,11–16a; Jn 1,9–13) Korunk zilált nyugtalanságának fő oka, hogy egyéni és közösségi életünk gyakran kilép az Isten által adott mederből: nem tartja meg a Tízparancsolatot. Pedig ebben a mederben élő és éltető erővel folyhatna életünk – ezen kívül azonban önmagunkat és egymást pusztító áradat. Isten gyermekének nyugalma, bölcsessége és szabadsága ma is azoké, akik az ő törvényének medrében a hit bátorságával, az árral szemben úszva merik élni az életüket.

Péntek

Isten, aki tulajdon Fiát nem kímélte, hanem mindnyájunkért odaadta, hogyne ajándékozna nekünk vele együtt mindent? Róm 8,32 (Zsolt 32,2; Zsid 1,/5–6/7–14; Jn 1,14–18) Mire is van igazán szükségünk? Hit, remény, szeretet, békesség, kiegyensúlyozottság, jövőkép, biztonság – a folytatható sor sokunknál így kezdődik. Pedig valójában egyre van szükségünk – s ebben az egyben az összes fölsorolt megtalálható. Isten mindezeket az ajándékokat egy „nagy közös csomagban” adja – egymást feltételezik, egyik nincs a másik nélkül. Istennek ez az ajándéka pedig egyszülött Fia. Benne, vele és általa ajándékoz meg Isten mindazzal, amire valójában szükségünk van. Rajta kívül azonban csak hamisítványok töltik be ideig-óráig életünket, hogy – legkésőbb a végső órán – magunkra hagyjanak bennünket.

Szombat

Jöjjetek, örvendezzünk az Úr előtt, ujjongjunk szabadító kősziklánk előtt! Zsolt 95,1 (Jak 4,14–15; Lk 12,35–40; Róm 8,31b–39; Zsolt 103) Az év utolsó napján mindannyian számot vetünk a mögöttünk lévő tizenkét hónappal. Isten iránti hálával gyűjtjük csokorba mindazt, amivel megajándékozott bennünket, ugyanakkor a nála békességet találó szív bizonyosságával gondolunk az esztendő gondjaira, fájdalmaira. Az ő nevében kezdtük el a 2005. évet – az ő nevében fejezzük is be. Nem a magunk nevében, magunkban bízva nézünk a még titokzatos új esztendő elé, hanem azzal a meggyőződéssel, hogy a kősziklánál is erősebb és hűséges a mi Urunk, aki tegnap, ma és mindörökké ugyanaz.

Kovács László


::Nyomtatható változat::

E számunk tartalma
Napról napra
Új nap – új kegyelem
Új nap – új kegyelem
Liturgikus sarok
Jöjjetek, imádjuk az Urat!
Élő víz
Nyitott ajtó vagy elszalasztott lehetőség?
Karácsony 2005
Heti útravaló
Heti útravaló
Egyházunk egy-két hete
Tiltakozás a diszkrimináció ellen
Hol voltak az evangélikusok?
Közlemény a költségvetési szavazás végeredményéről
Gyülekezetiház-szentelés Terényben
A nevelőotthontól a szószékig
Áldjad, lelkem, az Urat
Keresztutak
Jó szomszédok? Többek: testvérek!
15 év 15 interjú tükrében
Sajtpapír és sorsközösség
Karácsonyi üdvözlet a fjordok hazájából
Evangélikusok
Az első mosolytól az utolsó kézfogásig
Hitvesi háttérszolgálat
A betlehemi csillag nyomában
e-világ
Karácsony -- fa nélkül?
Keresztény szemmel
Pásztornapló
Divide et impera!
Aki angyallal találkozott
A hét témája
Adnánk-e jó mézecskét?
Kihez jön Jézus?!
Idegenek
Történet
Segítő kezet nyújtani
Karácsonyi gyertyagyújtás határainkon túl
evél&levél
Tisztelt Szerkesztőség!
Közlemények, nyilatkozatok
Örömteli hibaigazítás
A közelmúlt krónikája
Kitüntetés az emberi jogok napja alkalmából
Dr. Nagy Gyula kitüntetése
E heti Luther-idézet
Luther-idézet
Luther-idézet
Kultúrkörök
Költőavató
Hetvenéves (volt) az Evangélikus Élet
Hogy is írjuk?
Az első magyar szerkesztőnő: Kánya Emília
Az év leghosszabb éjszakája
A vasárnap igéje
Egyszerűség
Megjelent az Isten üdvözítő kegyelme
A születés ünnepe
Végezetre…
Mikor kezdődik az új?
A Fény és Élet ünnepe
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Oratio oecumenica
Gyermekvár
Kedves Gyerekek!
 
A lapról
Impresszum
Fórum
Kapcsolatok
Evangélikus portál
Déli Egyházkerület
Északi Egyházkerület
Nyugati (Dunántúli) Egyházkerület
 


Evangélikus Egyház Online újságok Evangélikus Élet Archívum 2005 52 Új nap – új kegyelem

© Magyarországi Evangélikus Egyház, Internet Munkacsoport, 2003–2017
© Luther Kiadó, Evangélikus Információs Szolgálat, 2015–2017
Az adatok kereskedelmi célra nem használhatók. Minden jog fenntartva.
Kérdések és megjegyzések: Webmaster